Délmagyar logó

2017. 12. 11. hétfő - Árpád -1°C | 13°C Még több cikk.

Kováts Gábor az öregfiúknál

A nagy hagyományokkal rendelkező teremlabdarúgó-torna, a Kék Mókus-kupa döntőjét december 29-én az újszegedi sportcsarnokban vívják. A finálé különleges csemegéje lesz a Szeged öregfiúk parkettára lépése a Médiaválogatott ellen.
A most 44 esztendős Dr. Kováts Gábor (képünkön) Kalocsán született, egészen 18 éves koráig ott futballozott. Ezt követően kezdődött a Szeol AK-os korszaka. Méghozzá véletlenszerűen.
– Akkoriban a Szeol AK játékos-megfigyelője Bánáthy Jani bácsi volt, egy Kalocsa–Kecskemét meccset figyelt éppen, amelyen két gólt rúgtam. Ez megfelelő ajánló volt a kék-fehér-feketékhez, ők megkerestek, én pedig igent mondtam.

1985-ig szerepelt a Szegedben, aztán két évig az NB II-es Hódmezővásárhelyi MSE-t erősítette, majd visszatért a megyeszékhelyre, 1987-től 90-ig a Szeged SC-ben okozott kellemetlenséget az ellenfelek bal oldali védőinek. Az utolsó évben megnyerték az NB II-t, mégis továbbállt.

– Eligazoltam az élvonalbeli Békéscsabára, méghozzá azért, mert külföldre szerettem volna menni. A lila-fehéreknél erre nagyobb lehetőségem nyílt, mint a Szegedben. A finn szerződés azonban nem jött össze, viszont féléves kiskőrösi kitérő után másfél éven át Svájcban profiskodtam. Harminckét évesen hazajöttem abba az NB III-as SZVSE-be, amely 21 meccsen át veretlen maradt, majd Zoran Kuntics helyére leigazolt a Kecskeméti TE. Bajnokságot nyertünk, a másodosztályban is őszi elsők voltunk, de aztán visszaestünk, nem sikerült a bravúr, az élvonalba kerülés. 1996-ban, 35 esztendősen kimentem Ausztriába, ahol alacsonyabb osztályban négy éven át légióskodtam, 2000-ben aztán végleg szögre akasztottam a focicsukát.

Az NB I-ben 68 mérkőzésen lépett pályára, ezeken 9 gólt szerzett; NB II-es statisztikája 200/100, és külföldön is játszott legalább 150 találkozót.
– A legemlékezetesebb meccseim közül kettőt említenék. Az NB I-ből azt, amikor tízezer néző előtt az SZVSE-stadionban 3–3-at játszottunk a Fradival, úgy, hogy a fővárosiak 3–2-re vezettek, a fejesemmel lett döntetlen. A másodosztályból pedig azt, amikor a HMSE az én négy gólommal 5–0-ra lelépte a Szolnokot. Emlékszem, a Népsportban a főcímben szerepelt a nevem.

A futballtól nem szakadt el, ügyvezetője volt az ifjúsági játékosokkal induló, majd egészen az NB I/B-ig (a mostani élvonalban szerepel az akkori ellenfelek közül a Honvéd, a Vasas, a Diósgyőr, a Pápa és a Kaposvár is) jutott FC Szegednek.

– Büszke vagyok arra, amit négy év alatt elértünk, amiatt viszont végtelenül szomorú, hogy a város nem akarta ezt a csapatot – ekkor mondtam le –, inkább asszisztált ahhoz, hogy az új, bosnyák–szlovén tulajdonos tönkretegye a futballt Szegeden... – mondta szomorúan a civilként egy nemzetközi fuvarozócéget társtulajdonosként irányító egykori kitűnőség.

A Médiaválogatott ellen természetesen nyerni szeretne, de hogy milyen formában lesz, arra ő is kíváncsi.
– Manapság már ritkán játszom, de ígérem, december 29-ére összeszedem magam. Egy biztos, sérülések nem akadályozták a felkészülésemet – lévén, hogy nem edzettem már hónapok óta.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sportolókat ünnepelünk

Közel negyvenéves tradíció, hogy lapunk, a Délmagyarország és a Délvilág sportrovata megválasztja az… Tovább olvasom