Délmagyar logó

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 26°C Még több cikk.

Sportlegendák: és Magyar bevágta

Egykori legendákat felelevenítő sorozatunk ezúttal az öt éve elhunyt labdarúgóval, Magyar Györggyel folytatódik, akiről dalt költöttek, és akinek fia a Makó FC csapatkapitánya.
Ha valakiről életében dalt költenek, felettébb a szurkolók szíve csücske lehet. Éppen öt esztendeje, 58 éves korában hunyt el a Csanádpalotán született Magyar György, aki Szegeden nevelkedett, majd a bombaerős Szarvas tagja lehetett. Hiába akarták szó szerint mindenáron megtartani a Békés megyei együttesnél, ő nem engedett a csábításnak, és két év után aláírt a Szegedi Dózsához. Onnan a Szeol SC-be került, ahol NB I-es labdarúgó lett: 1970 és 1974 között hatvan mérkőzésen két gól szerzett az első osztályban. Az egykori hátvéd csupa szív labdarúgó volt, ha gyengébben is játszott, szív nélkül soha. A nézők szerették, nem véletlenül született tehát az alábbi rigmus: Stadionban, stadionban zúg, morajlik a tömeg, Mert a Gyurka a kapunak fölső sarkát nézte meg, Száll a labda, száll a labda Magyar Gyurka lábára, Onnan pedig a kapunak a bal fölső sarkába. Vágd be Gyuri, vágd be Gyuri, vágd be Gyuri...

Csupaszív, jó fizikumú játékos volt Magyar György (elöl). Fotó: DM/DV
Csupaszív, jó fizikumú játékos volt Magyar György (elöl).
Fotó: DM/DV

– Hallottam én is, hogy van valamilyen rigmus, de eddig nem ismertem. Apa szabadrúgásairól volt híres, nagy erejű ballábas lövései voltak, az egykori szövetségi kapitánynak, Bicskei Bertalannak például rúgott egy olyan gólt, amelynél ugyan a kapus mellre vette a labdát, de az bevitte a gólvonal mögé. Nem volt gyors, mackós mozgás és kiváló fejelőtudás jellemezte, és a becsúszásai is jól sikerültek. Nekem csak kispályás, illetve öregfiúk által elmesélt emlékeim vannak róla, hiszen mire felnőttem, ő már abbahagyta az aktív labdarúgást. Így ismertem meg például a Gerecz testvéreket, Vass Ferencet, Gujdár Sándort, Tóth Istvánt, Nagy Pistát, illetve Portörő Gábort, Tóth Győzőt, akik később edzőim is voltak – emlékezett vissza édesapjára a Makó FC jelenlegi csapatkapitánya, ifjabb Magyar György.

Az édesapa az NB I-ben testvérével, Magyar Tiborral is együtt szerepelhetett, a Szegedi Dózsában és a Szeolban pedig a védelem közepén sokszor volt társa dr. Emődi Attila.

– Nem tekergette, hanem erőből rúgta a szabadrúgásokat, és ha kellett, öt méterről dobta be magát, ezzel kompenzálva lassúságát. Egyik évben felkerültünk, aztán kiestünk – egyik évben sikert értünk el, a másikban kudarcot, így ment ez annak idején. Nagyon rendes, szerény srác volt Gyuri, meghúzódott a háttérben, és lehetett rá számítani, ha például rábíztak valakit, azt levette a pályáról. Fizikai ereje remek volt, belerúgott a vasba is – mondta Emődi Attila. Az ügyvéd szavait kiválóan támasztja alá a következő statisztika: az 1971–72-es idényben a Szeol SC jobbára Bencze – Várhelyi III., Emődi, Magyar Gy., Virágh – Bánfalvi, Dávid, Pataki M. – Vass F., Vörös, Berkes összeállításban megnyerte az NB I/B-t, majd a következő szezonban ugyan bennmaradt, de az 1973– 74-es idényben kiesett.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szedeák: soproni triplafölény

Bár a félidőben még vezetett, a végén kilenc ponttal, 87–78-ra kikapott Sopronban a… Tovább olvasom