Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Vály család: síléccel a lábon az igazi

A szegedi Vály családban a síelés körül forog a téli időszak: az apuka kölcsönzőt üzemeltet, ahol a négy fiúgyermek is besegít neki, ám ők a sípályán jobban otthon érzik magukat. A 17 éves Balázs a hétvégén második lett a diákolimpián.

Sícsalád. Nem megszokott kifejezés ez Szegeden, hiszen itt általában kézilabdacsaládok, futballcsaládok élnek. Vályéknak azonban mégis a síelés a kedvence. Persze, hobbiként sokan űzik a sportágat, náluk azonban munka és versenysport is egyben.

– 1987-ben ismerkedtem meg a síeléssel: az Úttörők Sportboltja előtt csaknem fél órát kellett sorba állni, hogy lécet bérelhessen az ember. Akkor arra gondoltam, ha ez ekkora üzlet, belevágok. Feleségemmel, Zsuzsával nyitottuk a kölcsönzőnket a lakodalomban összetáncolt pénzből, kezdetben egy temetkezési vállalkozással és egy könyvelővel béreltünk közösen irodát, majd szépen lassan kinőtte magát a hely. 22 éve ugyanott, a Bocskai utcában, a korábbi mézbolt helyén üzemelünk – kezdte az apuka, Vály Attila (45).

Ilyen háttér mellett nem meglepő, hogy mind a négy gyermek tud síelni. Balázs (17) jelenleg is versenyez, a tél nagy részét Ausztriában töltötte, Bence (22) pedig korábban a korosztályos diákolimpián ért el szép eredményeket. Gergő (19) a snowboardért rajong, de természetesen síléccel a lábán sem jön zavarba, és Boldizsár (7) is egyre ügyesebb. Sőt a nagypapa, a 72 esztendős Vály József szintén síel, annak ellenére, hogy 60 évesen tanult bele a sportágba.

A Vály család. Balról Gergő (19), Bence (22), a nagypapa, József (72), Balázs (17) és az apuka, Attila (45) a Bocskai utcai síkölcsönzőjükben. Fotó: Karnok Csaba
A Vály család. Balról Gergő (19), Bence (22), a nagypapa, József (72), Balázs (17) és az apuka, Attila (45) a Bocskai utcai síkölcsönzőjükben. Fotó: Karnok Csaba


Halmágyiék

– Nem mi vagyunk az egyetlen szegedi sícsalád – mondta Vály Bence. – Mindenképpen szeretném megemlíteni Halmágyiékat, ahol a három gyermek, Orsolya, Zoltán és Barnabás szintén versenyez vagy versenyzett, ráadásul nem amatőrként, mint mi, hanem a profik között, évi körülbelül 200 nap síeléssel – tette hozzá.

– Kezdetben csak kedvtelésből síztem, aztán szóltak, hogy ha lenne kedvem, kipróbálhatnám magam amatőr versenyzőként. Ez évente körülbelül 40 nap edzéssel járt, főleg hosszú hétvégéken utaztam Ausztriába. Két éven át csináltam, de aztán abbamaradt, mert választanom kellett a síléc és a néptánc között, és az utóbbit jobban szerettem
– mondta Bence. A gyermekek kiveszik részüket a családi bizniszből, amikor idejük engedi, besegítenek a kölcsönzőben. Ebből a szempontból Balázs a legszerencsésebb, mert ő általában külföldön van, így megússza a melót.

– Tavaly kezdtem komolyabban foglalkozni az edzésekkel, de már két és fél évesen tudtam síelni. Tavaly az U20-as, B kategóriás magyar kupában második voltam, a hétvégén pedig nagy örömömre ezüstérmes lettem az A kategóriás diákolimpián lesiklásban. Ez azért is fontos, mert jövőre leszek végzős a Tömörkény-gimnáziumban, és a továbbtanuláshoz jól jönnek a sporteredmény jelentette pluszpontok – mondta.

– Nekem üzleti szempontból a snowboard jutott – fogalmazott viccesen Gergő, aki így a kuncsaftoknak is tud szaktanácsot adni a deszkázásról. – Ehhez szerintem nagyobb kitartás kell, mint a síeléshez, és sokkal inkább élvezhető, a versenyzés viszont engem soha nem vonzott.
Ahogy a cipésznek gyakran lyukas a cipője, úgy a síkölcsönzősnek sem jut ideje sokszor síelni. Annyit azért elárult a család, hogy az utószezonban megpróbálnak eljutni együtt is a hegyekig.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ezüstérmes a Déli Aprók FC I.

Az elmúlt hétvégén rendezték meg a DAFC tavaszváró U8-as teremlabdarúgó-tornát Röszkén. A viadalon… Tovább olvasom