Délmagyar logó

2017. 04. 28. péntek - Valéria 14°C | 23°C Még több cikk.

Vancsics: Tanulnom kell

Vancsics Jánost először szerb idegenlégiósnak hitték a szurkolók, azonban hamar kiderült, hogy a fiatal tehetséget a Tisza Volán SC NB I-es ifjúsági csapatából szemelte ki Kovács Péter edző.
Fotó: Gyenes Kálmán
– Melyik szerb csapatban játszott az a 14-es számú srác, valami icsre végződik a neve? – kérdezte két hónappal ezelőtt az egyik Pick-szurkoló. Amikor megtudta, hogy a szóban forgó kézilabdásnak csak a neve hangzása szerbes, akkor már nem is annyira érdekelte a dolog. – Ja, ez csak egy ifista gyerek – konstatálta a drukker.

Amikor felhívtam egy óraközi szünetben, és soroltam, mit tud azon kívül mondani, hogy 1986-ban született, jelenleg Szegeden a Gábor Dénes Szakközépiskola hatodéves tanulója, s hogy négy évvel ezelőtt került a Tisza Volán SC-be, azt hitte, valamelyik játékostársa bolondítja. Aztán amikor meggyőztem, hogy én akarok vele újságcikket írni, nagy nehezen megoldódott a nyelve:
– Keceliek vagyunk, és Kisteleken jártam a postaforgalmi szakközépiskolába. Kézilabdában próbajátékot hirdetett a Tisza Volán SC, s engem kiválasztottak. Mivel bonyolult lett volna onnan Szegedre bejárni edzésre, ezért a Gábor Dénesbe átiratkoztam. Azóta is oda járok, no meg a tréningekre. A következő fordulópontot az életemben ez év eleje hozta, amikor Kovács Péter közölte velem, hogy számításba vesz a bővebb felnőtt keretben is. Azóta délelőtt iskolába járok, délután pedig a felnőttek között edzem – hadarta az egyelőre érezhetően nagyon rutintalan nyilatkozó.

A beszélgetés során szépen sorjában kirajzolódott a szerény fiatalember portréja. Egyet a beszélgetés elején meg lehetett állapítani, hogy nagyon szeretne jó kézilabdás lenni, s azzal is tisztában van, hogy ezért még neki nagyon sokat kell dolgozni.

– Nagyon boldog vagyok, hogy azokkal járok edzésre, akiktől nagyon sok hasznosat elleshetek, akiktől nagyon sokat tanulhatok, akik nagyon sokat segíthetnek abban, hogy jó kézilabdássá váljak. A magyar és a szerb válogatottaktól van mit tanulnom. Azt is tudom, hogy ilyen lehetősége nem adatik meg minden hozzám hasonló korúnak. Tetszenek az edzések, s érzem, hogy napról napra többet és többet tudok a kézilabdából.
Vancsics János eddig három bajnoki mérkőzésen is játéklehetőséget kapott Kovács Péter edzőtől. A Hargita ellen érthetően izgult nagyon. Aztán a Csömör ellen hazai pályán már otthonosabban mozgott. Békésen azonban eléggé rosszul mutatkozott be.

– Ne is említse a békési mérkőzést! Alighogy pályára léptem, máris két percet kaptam. Amikor visszatérhettem, akkor meg olyan szerencsétlenül faultoltam az ellenfelemet, hogy ismét leülhettem a kispadra. Úgy érzem, legjobban a Csömör ellen ment, amikor két gólt is lőttem. Egyébként a legjobban a góllövést szeretem. Solymáron pedig nagyon lámpalázas voltam, s a nagy igyekezetem kapkodásba csapott át.

A húszéves fiatalembert egyedül nevelő édesanyja nagyon büszke a fiára. Örül annak, hogy az Európa-hírű csapatban is figyelembe veszik játékát.
– Ezért is mondja édesanyám mindig, hogy nagyon igyekezzek megbecsülni a lehetőségemet – mondta búcsúzóul a Pick Szeged fiatal játékosa.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rajtol a Forma–1

Rajt! Vasárnap rendezik meg az 57. Forma–1-es autós gyorsasági világbajnokság első futamát, a… Tovább olvasom