Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 16°C Még több cikk.

A stand upot ötvözi a színházzal Mogács Dániel

Mogács Dánielről a legtöbb embernek dr. Mogács neve ugrik be, pedig a karakter csak néhány éve csöppent az életébe. Alapított már színházat, a Susogós Mackók révén pedig rendszeresen bújik medvebőrbe is – már ami a kezét illeti. A szilveszteri üvöltve trombitálás viszont már nem az ő műfaja.
– Színész, humorista – melyik a leginkább Mogács Dániel?
– Ha röviden akarnék válaszolni, akkor az első, ezt tartom inkább szakmámnak. Humorista csak később lettem, ami a fellépéseimen is meglátszott, főleg az elején: stand uposként is inkább humorosan próbáltam előadni egy-egy jelenetet.

– Vagyis nem árt, ha egy humorista tud színészkedni?
– Ez egy furcsa dolog. Alapvetően jó az, ha az ember úgy áll ki a tömeg elé, hogy van már mögötte színpadi múlt, ugyanakkor hátrány is, mert bizonyos dolgok berögzülnek, a színész pedig nem önmagát adja, hanem bizonyos karaktereket formál meg. Amikor én kezdtem a stand upot, én is egy ilyen „maszk" mögé bújtam, ami biztonságot adott. A stand up lényege viszont éppen az őszinteség.

– Mikor döntötte el, hogy stand upos lesz?
– Akkor, amikor odafújt a szél, egy perccel sem előbb. Az ezredfordulón többedmagammal alapítottuk meg az Eleuszisz Színházat, ám arra hamar rájöttem, hogy ma a színházból, de különösen az alternatív színjátszásból nem lehet megélni. Én viszont nagyon szerettem volna a színpadon maradni. Egyik alkalommal a Godot Dumaszínházban adtunk elő egy darabot, én pedig hosszasan néztem, amint az ottaniak kiállnak a színpadra, és vicces dolgokat mondanak egymás után. Aztán kiderült, hogy ez a stand up műfaja, Litkai Gergely pedig biztatott, hogy próbáljam ki, mert ez nekem is menne. Szerencsére ment. Később jött a Susogós Mackók, szintén Litkai Gergely ötlete nyomán. A bábozásnak szerencsére családi múltja van, ami nagyban megkönnyítette a dolgomat, a döntés ugyanakkor nem volt ilyen egyszerű. Korábban is kérdezgették már, hogy miért nem bábozok, hiszen lenne hozzá érzékem, de én nem akartam „elbújni" a színpadon. Valami mellett ezt csinálni viszont már más helyzet: a döntés végül megszületett, így Litkai Gergely szövegei mellé Veres Andrással kezdtük el rendezni a jeleneteket, a figurákat és a díszletet pedig Sárkány Katalin tervezte meg. Ő egyébként az édesanyám, aki bábtervező és képzőművész, szóval nem a szülői munkaközösség lelkes tagjaként dolgozott be a produkcióba.


– Volt olyan példakép, akire támaszkodni tudott az induláskor?
– Mivel szinte rögtön az elején csatlakoztam a dumásokhoz, amikor még nem voltak ismertek a Showder által a kollégák, nem nagyon tudtam magam elé „mintát" állítani, mire megismertem ezt a világot, már benne is voltam. Kőhalmi Zoltánt nagyon szerettem, de róla sem tudtam, hogy stand upol, csak azt láttam, hogy itt ez a szemüveges pali, aki csak áll, rossz ránézni, alig értem, és mégis szuggesztív és vicces tud lenni. A régebbiek közül a Monty Python és Mr. Bean az, akik mély nyomot hagytak bennem, utóbbi a pantomim miatt – egyszerűen zseniálisak. A magyarok közül számomra Hofi Géza az etalon, mert pontosan azt csinálta, amit én is igyekszek színpadra vinni, például a Roha(n)dó Élet című előadásommal a Thália Színházban vagy a dr. Mogács-esttel: remekül ötvözte a színházat és a stand upot.

– A doktor úr ma már igen népszerű képzést tart a Politikusakadémián, Országos Népbutító Kampányával egész évben szorgosan járta az országot, és az is köztudott, hogy szereti a pénzt és az országot. Ön mint édesapa hogyan emlékszik vissza a születésre?
– Dr. Mogács a Kétfarkú Kutya Párttal közös akcióból indult ki. Már régebben is volt egy ötletem, hogy kellene egy igazán degenerált figurát alkotni, így a két dolog egy pontban találkozott. A Kétfarkúval végül különváltunk, dr. Mogács viszont önállóan is tovább él. Egyre többet tettem hozzá a karakterhez, majd jött a Kálmán Olgá-s akció, ami tulajdonképpen egy önálló hack volt. A poénok csak gyűltek a karakterhez, így lassan elindult a filmgyártás is.

– Amit azóta is sokan követnek.
– Igen, de nem volt ez mindig így. Elkezdtem, az első rész nagy sikert aratott, csak az volt a baj, hogy akkor még nem tudtam pontosan, hogyan is kell csinálni ezt az egészet, így hosszú hónapokig nem volt második epizód. Ma már azért gördülékenyebben megy a dolog, a Kampánynak hála pedig egyre sikeresebb a népbutítás Magyarországon.

– Mit szeretne dr. Mogács elérni?
– Dr. Mogács se nem bal, se nem jobb, egyszerűen csak egy globális problémára igyekszik felhívni a figyelmet. A karakter az egész politikát figurázza ki, nem pedig politikusokat vagy pártokat, mert ez az egész általában véve úgy rossz, ahogy van. Az egész rendszer a lopásra van megalkotva, ráadásul semminek semmi következménye nincs. Ha valaki ma politikusnak megy Magyarországon, és elér egy bizonyos szintet, ott már valami nem stimmel. Dr. Mogács tipikusan az a karakter, aki úgy gondolja, az emberek felett áll, ám a tőlük kapott hatalmat felhasználva pont nem velük foglalkozik. Kérdez tőlük, de nem érdekli a válasz, ugyanakkor szemrebbenés nélkül képes bármilyen hülyeséget belehazudni a kamerába. A valósággal való párhuzam viszont természetesen csak a véletlen műve lehet.

– A politikai humor adott, de mi hiányzik a legjobban ma a magyar humorból?
– A tartalom. Sokan mondanak vicceket, de minden mondanivaló nélkül. Nem árt, ha az emberben van némi felelősségérzet, hiszen a gondolatait osztja meg. Arra törekszem, hogy humorral, de közben mondjak is valamit. Valamit ami talán fontos az embereknek vagy nekem, hogy kibeszéljem magamból.

– Várja egy humorista a szilvesztert?
– Így lassan 38 évesen már kinőttem a bulizásból, 40 éves koromig pedig egyetlen olyan szilveszteri buliban sem voltam, ami emlékezetes lett volna. Vagy azért, mert nem emlékszem semmire, vagy azért, mert épp az utcán kolbászoltunk különböző bulikat keresve, ahol majd csak jó lesz. De aztán mégsem volt jó. Ha már muszáj bulizni, akkor azt nem szilveszterkor teszem – már csak a munka miatt sem –, meg egyébként is, nem hiányzik, hogy üvöltve trombitáljak az utcán, a család se hiányolja. Ez már nem az én műfajom. Persze éjfélre azért igyekszem hazaérni, hogy a koccintás mégse maradjon el.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lencsét vagy virslit mindenki eszik, az újévi fogadalom nem divat

Úgysem tartják be, akkor meg mi értelme van az újévi fogadalomnak – ez derült ki az általunk megkérdezett emberek válaszaiból. Tovább olvasom