Délmagyar logó

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -8°C | 4°C Még több cikk.

A vízcseppek szerelmese

Szeged - A szegedi Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában tegnap Tóth Attila művészeti író nyitotta meg Kucsora Márta festőművész kiállítását. A rokonszenves, tehetséges és sikeres alkotó Szegedről indult, az Egyesült Államokban is tanult, manapság kétlaki életet folytat.
Pölös Endre, Barczánfalvi Ferenc, Bokor Tibor és Ibos Éva tanítványaként a szegedi Tömörkény grafika szakáról indult Kucsora Márta, aki a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett festőművész oklevelet. Diploma után egy alapítványtól Budafokon műtermet, majd egyéves ösztöndíjat kapott New Jerseybe.

Kucsora Márta a B Galériában, „vizes" festményei előtt Fotó: Frank Yvette


– Az ottani egyetem kicsi, de roppant erős képzőművészeti szakának mesterprogramjában vehettem részt. Folyamatosan jöttek a közeli New Yorkból befutott művészek korrigálni, így mintegy ötven elismert alkotóval ismerkedhettem meg. Amerikában egészen másképp zajlik a tanítás, nagyon nyitott, interaktívabb, és kollegiális a viszony a mesterek és a tanítványok között. A műtermembe hetente két új vendégprofesszor nézett be, és mondta el a véleményét arról, amit csinálok. Érdekes volt, hogy az ottani képzőművészeti kiállításokon nem tartanak megnyitó beszédet, hanem maga az alkotó mondja el a művészi hitvallását, vagy írja le a programját, és a szaklapokban arra is reflektál a kritika. A tárlatnyitók inkább két-háromórás partik, ahol a művésszel bárki elbeszélgethet – meséli Márta. Számára az volt a legnagyobb tanulság: a befutott, profi művészek nem bohém, borozgató figurák, hanem következetesen, keményen dolgozó alkotók.

A fiatal festőnő mostani szegedi tárlatán a másfél évvel ezelőtt indult „vizes korszakából" is látható néhány nagy méretű olajkép.

Sikertörténet

Kucsora Márta 2002-ben Herman Lipót-díjat, 2003-ban Barcsay-díjat kapott, többször is elnyerte az NKA és a MAOE alkotói támogatását. Több mint húsz önálló, és rengeteg csoportos kiállításon mutatta be munkáit. A Sensaria Képzőművészeti Egyesület tagjaként tavaly a Magyar Nemzeti Galériában is kiállított. Az Élesdi Művésztelep Egyesületnek is tagja: évek óta minden nyáron együtt dolgozik fiatal művészkollégáival a Partiumban. Tavaly az Ernst Múzeumban rendezték meg tízéves jubileumi kiállításukat. 
– Először vízeséseket festettem, majd absztrahálódott a téma, kísérletezni kezdtem, és az izgatott, mi mindent lehet kihozni a vízből. Nem az a célom, hogy felismerhetően megfessem például a plitvicei vízeséseket, hanem magának a víznek a mozgása érdekel. Készítettem fotókat a helyszínen, de ezeket csak áttételesen használom fel. Kiállítottam néhány pasztellképet is, ezek plein air munkák, Andalúziában, az ottani Nevada-sivatagban készültek. A levegő páratartalmának változásait, az atmoszférikus hatásokat igyekeztem megragadni kicsit impresszionisztikus felfogásban – árulja el Márta. Bár Pesten egy hatalmas gyárműtermen osztozik két művésztársával, amikor jönnek a mínuszok, és nem tudnak fűteni, hazamenekül az újszegedi padlásműtermébe dolgozni.

– Édesanyám, Bombolya Erzsébet mélyépítő mérnök – a Dugonics téri dupla körforgalmat is ő tervezte – szervezte meg a mostani a kiállításomat. A B Galériában hat évvel ezelőtt már volt tárlatom. Szeretnék Szegeden is jelen lenni, hiszen kétlaki életet folytatok. A kitartó munkában hiszek. Egy pályakezdő képzőművésznek mindenhol nehéz az indulás, Amerikában sincs kolbászból a kerítés. Jókor kell jó helyen lenni, sok múlik a szerencsén.

Nálunk még sok művész nem tanulta meg, hogy nem csak a műteremben kell helytállnia, hanem aktívan részt kell vennie a képeinek népszerűsítésében, eladásában. Olyan keményen kell dolgoznia, mint egy menő ügyvédnek, és valóságos brandépítést kell folytatnia. Itthon is vannak már szorgalmas művészek, de a jellemző mentalitás még egészen más, mint Amerikában. Sokan festegetnek, iszogatnak, kicsit bohém életet élnek, ebből ma már ritkán lesz nagy karrier. Persze nem is ez a célja mindenkinek. Szeretném, ha a festésből továbbra is úgy meg tudnék élni, hogy még többet tudjak szabadon festeni. Ezt mára sikerült elérnem, ha a jövőben is így lesz, a többi már ajándék.


Olvasóink írták

  • 1. dondongó 2008. január 11. 09:03
    „Nem sokáig állítanak már ki a Bartókban. Hamarosan túlad rajta a hatalom, lesz belőle kaszinó.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Bartókért aggódnak a civilek

Szeged - Nincs hír a januári programokról a szegedi Bartók Béla Művelődési Központ honlapján. Holott… Tovább olvasom