Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 8°C

Abigél-kritika: Eldalolt lányregény

Szabó Magda regényének musicalváltozatát Somogyi Szilárd állította színpadra a Dóm téren - egy példátlan eset miatt lábjegyzet lesz a színháztörténetben.
Kap majd egy lábjegyzetet a helyi színháztörténetben az Abigél pénteki "szabadtéri világpremierje". Nem a musicalprodukció színvonalának köszönhetően, hanem azért, mert egy zavart férfi színpadra lépése miatt rövid időre félbe szakadt a bemutató. Erre a Dóm téren még nem volt példa.

A Szegedi Szabadtéri Játékok előző bemutatóján, Az álarcosbálon a súlyos milliókért idecsábított német műkorcsolyázó legenda a beígért "káprázatos jégrevü" helyett semmit sem adott a közönségnek. A közösségi portálokon úgy poénkodnak: Verdi helyett Átverdit játszottak a Dóm téren; Witt pedig csak vitt. Az Abigélt hangzatosan "szabadtéri világpremierként" hirdették, ami a szó szoros értelmében igaz is: nem adták még elő csillagtetős színpadon. Valójában félrevezető ámítás egy több mint kétszázszor játszott hétéves produkciót így népszerűsíteni.

Abigél a Dóm tér színpadán. Fotó: Kuklis István (galéria)

Szabó Magda 1943-ban induló örökzöld lányregénye Zsurzs Éva 37 éves tévéfilm-sorozatának is köszönhetően közös nemzeti kultúrkinccsé lett, az is ismeri, aki egy sorát sem olvasta. Nem volt nagy kockázat nosztalgiázó musicalt írni belőle, legfeljebb az jelenthetett kihívást: hogyan lehet a regény árnyalt gazdagságát két és fél órába sűríteni. Somogyi Szilárd szövegkönyve csontvázszerűen ugyan, de visszaadja a regény fejezeteit, pontosabban a film jeleneteit. Ha akadna néző, aki nem ismerné, az is világosan követni tudja a történetet. Miklós Tibor dalszövegei olykor kínosak, de mit lehet tenni, a musical kevés kivételtől eltekintve közelebb áll a szórakoztatóiparhoz, mint az igazi költészethez. Ettől persze a lapos poénokat el lehetett volna kerülni.

- Megjött az új Márai?

– Mára ígérték – szellemeskednek az árkodi jelenetben. Az eleganciájáról, finom nyelvi humoráról híres Szabó Magda ilyen párbeszédet soha nem írt volna.

Túri Erzsébet kőszínházi díszletét a Dóm téri óriásszínpadra szétszedték és feldúsították: központi eleme, a WC-zöld, tornyos fémépítmény a forgóra került. Jól bejátszható, de érződik: nem ebbe a térbe tervezték. Velich Rita visszafogott jelmezei a református leánynevelő intézet zárt világát és korszak szürkeségét hangsúlyozzák, csak Horn Mici parádés kosztümjein érződik, hogy van a tervezőnek fantáziája, ízlése és színérzéke.

Az Operettszínház sztárja, Vágó Zsuzsi pazarul énekelt és rokonszenves alázattal, ugyanakkor ifjonti hévvel játszotta Vitay Georgina szerepét. Kocsák Tibor zenéjét hallva folyton déjŕ vu érzése támad az embernek. Silló István vezényletével a lendületesen játszó operettszínházi zenekar előadásában biztos mesterségbeli tudással, jópofa ötletekkel megkomponált, első hallásra befogadható muzsikát kaptunk, de az egész darabban nincs egy igazán nagy, átütő sláger. Tetszett Peller Anna nyakigláb, fanyar humorú, groteszk színezetű Torma Piroskája, Simon Panna izgága Kis Marija. Többen érezhetően igyekeztek megidézni a mára klasszikussá lett filmváltozat alakításait. Nádasi Veronika megértő Zsuzsanna testvérként Piros Ildikót, Csonka András a jóságos és titokzatosan ügyefogyott Kőnig tanár úrként Garas Dezsőt, Hirtling István Torma Gedeon igazgató szerepében Básti Lajost juttatta eszünkbe. Vicces volt a három tanerő: franciás Gigusként Ullmann Zsuzsa, a katonás testnevelő, Truth tanárnő szerepében Felföldi Anikó és Vásári Mónika mint szolmizáltató énektanárnő. Biztos humorforrás a klasszikus Isten áldásával! köszöntés is.

Abigél a Dóm tér színpadán. Fotó: Kuklis István (galéria)

Hiába húzott el a légiriadó jelenetben még egy repülőgép is a színpad felett, hiába táncolták remekül Lőcsei Jenő koreográfiáját az összeszokott társulatot jól kiegészítő szegedi statiszták is, sokszor unalmassá vált, majdhogynem holtpontra jutott az előadás. Szerencsére a sivatagban mindig van egy oázis: Udvaros Dorottya. Az a különös varázs, ami ebből az asszonyból árad, mindenkire hat, aki valaha találkozott Horn Micivel – valami ilyesmit írt Szabó Magda a figuráról, és a filmben nem véletlenül Ruttkai Éva kapta a szerepet. Udvaros a mai Ruttkai. Napjaink színészkirálynője, aki akár egyedül is képes élettel megtölteni az ország legnagyobb színpadát. Drámai színésznőnek mondják, de mindenkit leiskoláz zenés színházból, éneklésből, táncból, mozgáskultúrából. A nézőtér felső régióiból nem látni már a mimikáját, de a hangja, játéka, testbeszéde ilyen távolságból is átjön, működik, magával ragad.

Látszik, hogy Somogyi Szilárd kijárta Kerényi Miklós Gábor iskoláját, produkciójában profin működik az ismerős musicalgépezet. Effektus lehet bármiből, ami hatásosnak tűnik. Mondjuk a rabruhásokat és a krematóriumok zenére felizzó, füstölő kéményeit – ha már Szabó Magda nem vette bele a történetbe – talán érdemesebb lett volna kihagyni.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyergelj, tekerj!

Soha ne spórolj a gumin! – állítják a legnagyobb kerékpáros túrázók. Ez az alap. A másik a… Tovább olvasom