Délmagyar logó

2017. 09. 19. kedd - Vilhelmina 13°C | 25°C Még több cikk.

Egy szegedi találkozása a japán hagyományokkal

Szeged - Egy fiatal szegedi fizikus, a 30 éves Beke Szabolcs pár hete a világ másik végében, Japánban kutat. Válogathatott az itthoni és a külföldi ajánlatok között, végül egy tokiói intézetben kötött ki.
A fizikus-közgazdász szakfordító angolul és franciául felsőfokon beszél, németül és oroszul is boldogul. Büszke arra, hogy kiválasztották a JSPS ösztöndíjra.

– Hogyan, egyáltalán miért került Japánba, a Távol-keleti ország fővárosába, Tokióba?
– Mielőtt erre válaszolok, néhány hónappal muszáj „visszamennem". Decemberben Szegeden egy nemzetközi bizottság előtt megvédtem a PhDmat. A testület azért volt nemzetközi, mert a munkámat egy francia-magyar együttműködés keretében végeztem, két évet töltöttem Marseilleben, egy kutatóintézetben. A PhD fokozatot is 2 európai egyetemtől kaptam. Korábban Finnországban, Olaszországban és Spanyolországban is hosszabb időt töltöttem, amelyek eredményeit mind felhasználtam a doktorim megírásakor. Ekkor jött a kérdés: hogyan tovább, merre folytassam.

Egy szegedi fiatalember találkozása a japán hagyományokkal
Egy szegedi fiatalember találkozása a japán hagyományokkal

– És „kézenfekvő" volt, hogy a közeli Japánra esett a választása.
– Sokfelé nézelődtem, Magyarországon, azon belül Szegeden is. Azonban végiggondolva és látva az otthoni lehetőségeket és a politikai, társadalmi helyzetet, arra gondoltam, nem teszek rosszat magamnak azzal, ha újra távolabb kerülök. Szeretem Magyarországot, büszkén vállalom, hogy magyar vagyok. Itt, Japánban kizárólag pozitívumokat emlegetve sokat beszelek arról, hogy honnan jöttem. Egyébként végül Németország es Japán közül választottam. Nagyon érdekel a keleti emberek gondolkodása, kultúrája. A JSPS (Japan Society for Promotion of Science) posztdoktori ösztöndíjat nyertem el, amire nagyon büszke vagyok.

– Mit jelent ez az ösztöndíj anyagilag és szakmailag?
– Az utóbbival kezdem: szakmai szempontból nagy előrelépést jelent ez számomra. Témám az UV transzparens polimerek lézeres megmunkálása biochip alkalmazások felhasználására. Természetesen anyagi szempontok is vezettek. 30 éves vagyok, mikor ragadjak meg ilyen lehetőséget, ha nem most. Igazából bele sem gondoltam, hogy milyen messzire jövök. Érdekelt, belevágtam. Néhány nap után máris kijelenthetem: nem bántam meg.

A piac Tokióban is nyüzsgő
A piac Tokióban is nyüzsgő

– Beszéljünk másról: milyenek a japánok? Milyenek a japán nők?
– Hmm. Magyarországon kívül négy országban töltöttem el hosszabb időt, mindannyiszor azt mondtam, jó magyar férfinak lenni, mivel a magyar lányok gyönyörűek. Japánban már kicsit más a helyzet, olyan, mintha az almát a körtével hasonlítanánk össze. Ilyen szépség ugyanis csak errefele honos. Amikor Tokióban nagyobb negyedekben járok – Shibuya, Shinjuku, Harajuku –, úgy érzem, mintha egy videóklippbe csöppentem volna. Csodálatos nők, a legújabb divat szerint öltöznek. Amikor legelőször jártam ezeken a helyeken, csak az embereket néztem, a várost nem. Annyira mások mint mi, európaiak. Egy hónapja vagyok itt, de meg mindig nem tudtam megszokni. Egyik magyar ismerősöm azt mondta: „Nyugi Szabi, én ezt 8 éve nem tudom megszokni!" Persze nem csak a nőkre gondolok, hanem általában az emberekre.

– Ezek után muszáj megkérdeznem: van japán barátnője?
– Pár napja van egy japán barátnőm. Kapcsolatunkról sokat lehetne beszelni.

– Kérem, tegye meg, beszéljen róla!
– Kiemelek néhány érdekességet: ő pálcikával eszik, én késsel, villával. Ő jobbról kezdi olvasni a könyvet, én balról. Neki természetes a bal oldali közlekedés, nekem nem az. Őt nem érdeklik a japán karakterek latin átírásai, ezért 2 térképpel közlekedünk.

– Folytassa kérem!
– Szerencsére vannak dolgok, amikben egyezünk. Nyelvi nehézség nincs, 11 év után tért haza Kanadából, ahol zongora művésznek tanult. Művész is, japán is. Jó kis feladat egy magyar kutatónak.

Szabolcs barátnője zongoraművész
Szabolcs barátnője zongoraművész

– A legendás japán udvariasság nem ment ki a divatból?
– Az hihetetlen. A boltokban és éttermekben a vendég az első. Mindenütt kitüntetett figyelemmel fogadják a vendéget. Az egyik nap a metrón egyszerre érkeztem egy hölggyel egy ülőhelyhez. Megtorpantam, a kezemmel jeleztem, hogy foglaljon helyet. Meg most is előttem van az a jókora meghajlás és köszönet. A metró egyébként egy külön világ. Érdekli? Meséljek?

– Persze.
– Négy típus van. Az egyik az alvó. Ez nem vicc, ha valaki mondjuk 8 megállót utazik, képes pontosan 8 megállónyi időre elszunnyadni, és mikor az ajtó kinyílik, felébred. Hihetetlen, de így van. Ez talán azért lehet, mert már a szülei is ezen a szakaszon metróztak, genetikailag kódolódott a 14 és fél perces elalvás. Nagyon vicces ahogyan a fejük előre vagy oldalra billen, ahogy a metró kanyarodik vagy lassít. A másik típus az olvasó. A következő a játékos: ők a legmodernebb telefonnal vagy videojátékkal játszanak. Soha nem néznek fel. Úgy jut el két átszállással Tokió egyik pontjáról a másikra, hogy közben kétszer néz fel: amikor a jegyét kezeli. A negyedik típusú utazó vagyok én: Aki mindezt érdeklődve nézi és csodálkozik.

Beke Szabolcs: japánban más az élet
Beke Szabolcs: japánban más az élet

– Milyen érdekességekkel találkozott?
– Beiratkoztam japán tanfolyamra. Sajnos a kurzus április 8-án indult, a 9. foglalkozással csatlakoztam a többiekhez. Amikor beléptem a terembe, vicces volt látni és hallani, ahogy a 30-40 éves emberek hangosan „darálják" a hiragana és katakana ABC szótagjait. A japán nyelv 3 ABC-ből áll: a harmadik a kanji. Az előbbiek egyaránt 27 betűből állnak, a kanji pedig tulajdonképpen végtelenből. Kerestem magamnak egy helyet, és leültem. A tanár néni rögtön „megtalált", kérdezett valamit. Angolul elmondtam, hogy kérem, még ne nagyon kérdezgessen, mert 6 napja érkeztem és semmit nem tudok. Erre ő továbbra is japánul folytatta, aminek én annyira nem örültem és kezdtem olyan arcot felvenni, mint Kiszel Tünde egyszer az ATV-n, amikor is megkérdezték tőle, Donatella lányának van-e édesapja. Pár ilyen izzasztó mondat után valahogy megállapodtunk abban, hogy a nevem Szabolcs és európai vagyok. A japán óránál találtam egy még izgalmasabb programot: fodrászhoz mentem.

– És levágták a haját. Vagy ez is érdekes volt?
– Kettőre bejelentkeztem, már a székben ülve a hüvelyk- és a mutatóujjam közti távolságokkal próbáltam nagyon egyszerűen megmutatni: itt rövidre, ott hosszabbra kérem hagyni. Kicsit ideges lettem, miután felemelt a hátam mögül egy komolyabb gépet és közelíteni kezdett koponyám felé. A szolgáltatás része a fej- és nyakmasszázs, közben többször felszisszentem. Volt, amikor egyszer csak hanyatt fektetett és mindenféle kencét tett az arcomra, majd lemosta. Ezt háromszor megismételte.

– A lakása is szolgál érdekességekkel?
– Hát hogy is mondjam! Vannak nehézségeim, például a combmagasságban lévő mosdókagyló, amit azért nem értek, mert a japánok nem olyan alacsonyak, mint sokan gondoljak. Japánban a fürdésnek más a feladata. Nem a tisztálkodásé, hanem a felüdülésé. A kádam mellett van egy kis lavór, székkel, szappannal. Elvileg ha a japán szokásokat betartanám, akkor a zuhanyzásomnak úgy kellene történnie, hogy először leülök egy kis sámlira és alaposan lecsutakolom magam. Miután így letisztálkodtam és tiszta vagyok, akkor mehetek a fürdőbe vagy a zuhany alá. Van egy mondás, mely szerint ha külföldön vagy és megtartod saját szokásaid, olyan mintha el sem utaztál volna. Akkor én Szegeden zuhanyozok, mivel képtelen vagyok a kád mellett ücsörögve egy lavórban tisztálkodni.

Szabolcs
A metró Tokióban

– Milyen a tokiói éjszakai élet?
– Egy magyar srác elvitt a Roppongi szórakozó negyedbe. Az európaiakat meglepetések fogadják. Az éjszakai klubok egymás hegyén hátán. A csajok a bárpulton táncolva, a 2020-as divat szerint öltözve, napszemüvegben, őrült tempóban adják le a héten felgyülemlett stresszüket, közben egy 'férfi poroltószerű készülékből nyomja a tömegre a jéghideg „füstöt". Később átsétáltunk Azabu negyedbe, ahol a celebek és milliárdosok szeretnek megszállni vagy lakni. 10 perc séta után egy Lamborgini vagy Bentley már az utca részének számított.

Agyelszívás Magyarországról


A Magyar Tudományos Akadémia tisztújító közgyűlésén több felszólaló is hangsúlyozta, hogy az uniós csatlakozás jelentősen felerősítette a tudósok, kutatók kivándorlását, amelynek legfőbb motivációja a jobb fizetés, de fontos tényező a szakmai fejlődés, valamint „a taszító magyar belpolitikai helyzet". Az agyelszívás megfelelő kezelése már kis befektetéssel is nagy hasznot hozhat(na) Magyarország számára, hiszen a pozitív külföldi példák követése, a megfelelő tanulságok levonása elősegítheti a gazdaság, az oktatás fejlődését. Az agyelszívás elleni stratégiák egyike az intenzív kapcsolattartás a külföldön élő szakemberekkel, tudásuk, kapcsolataik beépítése a hazai gazdasági és tudományos életbe. Számos interjúban ugyanerről a problémáról beszélt az akadémia új elnöke, Pálinkás József is.

A lakás és az árak

„Az intézet mellett lakom, egy óriási campusban, ahol minden megtalálható. Egy 27 négyzetméteres, teljesen felszerelt lakás várt fürdőszobával, vécével, konyhával, étkezővel, terasszal! Van tévé, telefon, porszívó, mindenféle háztartási gép. Van rizsfőzőm, ruhaszárítóm és tűzoltó készülékem. A munkahelyemen szinte mindenki japán. Különleges ország, keveredik a kelet és nyugat: buddhista papok Lexusban, szőkére festett, combharisnyás, mini szoknyás csinos japán lányok vásárolgatnak öreg házak között. Sokszor csak nézek, mint hal a szatyorban, hogy hogy is van ez. A McDonalds olcsóbb, mint Szegeden, a Kárász utcán, a sajtburger 110 YEN, ami 170 forint. Vettem egy 2 GB-os kártyát a fényképezőgépembe 7600 forintért, Szegeden az 1 gigást adták volna 15 ezerért.

A Japánba vezető út útja

„Az ösztöndíj elbírálása két lépcsőben történt: a pályázatot a Magyar Tudományos Akadémiának kellett benyújtanom, ami előszűrte és csak az általa kiválasztottakat küldte tovább Tokióba, ahol a JSPS székel. A JSPS pedig a második és egyben végső válogatást végezte el. Ez egy kéthónapos procedúrát jelentett. Az ösztöndíj komolyságát jelzi, hogy meg a repülőjegyet is tilos volt nekem intézni. Szinte mindenről ők gondoskodnak igen magas szinten."

Olvasóink írták

54 hozzászólás
  • 54. ivantsz 2008. december 27. 13:16
    „ivantsz .dr
    en nagyon sajnalom hogy szabotcs megkapta ezt az osztondijjat.
    olyan irigy vagyok hogy majd felrobbanok.
    szerintem ez nem igazsagos es bisztoss hogy kifurom a helyerol!
    kind regards;egy joakaro!”
  • 53. nishiyama 2008. június 21. 21:31
    „Kicsit megkésve írok, de a korrektség és a tájékozott kritika kedvéért leírom én is a benyomásaimat, na nem Japánról, hanem Szabolcsról. A cikk és a kommentek fontos járulékos hozadéka az "irigy buta magyar" szterotípia legalábbis részigazságának megerősítése.
    Hogy miért e cikk, eleve, jó kérdés, gondolom egy ismerős a szerkesztőségben érdekesnek találta a dolgot, de inkább ez, mint "Leszbikus esküvőre készül Lindsay Lohan - Lindsay Lohan (21) meghökkentő kijelentést tett: el akarja venni barátnőjét, a 30 éves Samantha Ronsont."

    Kicsi a világ, én is találkoztam vele Tokióban, előtte sosem. Az interjú alapján kicsit nagyobb arcú személyre számítottam, de mivel az enyém sokkal nagyobb, ez nem zavart igazán :) Komolyra fordítva a szót: teljesen egyértelmű, hogy nem a rendkíül mély tapasztalatait akarta megosztani itt, hanem az első benyomásokat, amik tényleg érdekesek és meglepőek, mikor az ember ide érkezik. Megjegyzem, még egy ausztrál lány (nem a sivatagból, hanem valamelyik nagyvárosból jött és már látott egyet s mást a világból) is dobott egy hátast tavaly Shinjuku láttán, meg a szokatlan ételek és egyéb szokások láttán. Én nosztalgikus hangulatba kerültem az élménybeszámolóját olvasván, pont ezeket és így éreztem én is az első hetekben. És nagyon nem úgy nézett ki Szabolcs, mint aki már az élet császáraként jár-kel itt, és ez a cikkből sem így jön le, kivéve a zongorista hölgyet... na de azt a kapcsolatot meg tényleg nem az anyukája szervezte .... :) sőt, tényleg őszinte érdeklődéssel, minden fennhéjazás nélkül, és viszonylag visszafogottan ismeri meg az újabb és újabb dolgokat. A pálcikahasználatba remélem, hamar belejön, mer´ az még nem az igazi, de azért írt erről is, mert igenis vannak, akik odahaza ezt se tudják.

    BinBerMerlin (2008.06.01 00:45) rendkívül művelt, mert ő ezekről már értesült, gratula.
    (Max Meister 2008.05.31 09:13) meg egyenesen túlművelt a 4 japán írásrendszerről. Valójában 3 van: kanji, hiragana, katakana. A r?maji (mi ez a kérdőjel? talán nem volt biztos, hogy ott "o" vagy "ű" áll?) nélkül nagyon jól megvoltak a japánok, míg az európaiak nem tették be a lábukat ide, lévén az a latinbetűs átírása a japán szavaknak. Vidéken alig-alig látni romajivel írt szöveget, most is megvannak nélküle. A karaoke bárokban pl. az angol szöveg fölé oda van írva katakanával a fonetikus kiejtés, mert azt talán könnyebb lehet elolvasniuk. A Sony vagy Blu-Ray szavak is katakanával szerepelnek pl. a kütyükatalógusokban, nem romajivel. Stb.

    Visszatérve elemzésem alanyára: az ösztöndíja tudomásom szerint a teljesítményért jár, nem hinném, hogy politikusanya befolyásolni lenne képes az odaítélését. Megszólalt franciául, meggyőző volt a kiejtése, szerintem tényleg beszél ezen a nyelven. A tudományos munkájáról pedig remélem egy-két év múlva be fog számolni, szerintem nem lazsálással fogja tölteni az idejét, nem az a fajta. Ja, fajta: és nem kizárólag az ő nagyonmagasabbrendűértelmiségiPhDDrsznob fajtája társaságát keresi mindenáron. Ez is mond valamit a személyiségéről.

    Nem, nem lettem belé szerelmes, úgyse lenne esélyem, hisz ott a gyönyörű japán barátnője... a "kritizálók" kritizálása és a tiszta víz öntése a pohárba azonban a kedvteléseim közé tartozik. Ja, tiszta víz... a srác se nem cigizik, se nem narkózik, se nem iszik... már-már túl jó, nem igaz? Lehet, hogy nem igaz, és nem is létezik valójában?
    Köszönöm a figyelmet! Hajrá Szabolcs, hajrá én!”
  • 52. Geregő 2008. június 02. 22:33
    „Nagyon idevág...:
    Lucifer revíziót tart a pokolban, megfelel?en gondoskodnak-e az
    ördögök a rájuk bízottakról.
    Az els? kondér alatt vígan lobog a t?z, a kondér mellett egy tábla:
    NE MÁSSZ KI!
    Lucifer kérdésére az ördög így felel:
    -Ezek itt a németek. Tüchtig nép, betartják a szabályokat.
    A következ? kondér is mintaszer?,ám tábla helyett itt egy géppisztolyos ?r áll.
    -Ezek itt az oroszok. Ha valamelyik megpróbál kimászni, az ?r a
    géppisztollyal visszakényszeríti...
    A harmadik kondérnál is minden stimmel, de Lucifer felvonja szemöldökét:
    -Nem látom az ?rséget, és tábla sincs.
    -Ide nem is kell, ezek a magyarok. Ha egy megpróbálna kimászni, a többi majd visszahúzza.”
  • 51. Mese 2008. június 02. 17:31
    „Imádom Japánt,a kedves és pozitív embereket,akik nem olyan uborkák,mint itthon a felnöttek többsége.
    Nem felejtettek el gyerekek maradni,rend és fegyelem van. Ami a legfontosabb,hogy tisztelik a hagyományokat és nem majmolják a nyugatot--bezzeg itthon...
    Gratulálok,hogy kijutott,sok sikert és érezze jól magát,remélem én is eljutok egyszer Japánba :)”
  • 50. ind 2008. június 01. 21:03
    „JPN! Nem tudom, hogy emlékszel e a DM-ben megjelent egy cikk egy szegedi fesőről, aki Indonéziában ment ki és ott elvett feleségül egy indonéz hölgyet.Arról is irt a DM.hosszasan, meg az ott született gyerkőcökről, le is voltak fényképezve talán 4-vagy öt picur.Aztán mesélt a kapcsolatuk érdekességeiről..Az is jó volt, mert nem szokványos.Helyes, hogy a DM teret ad az ilyen különleges beszámolóknak. A jápán csaj tényleg csodaszép, főleg a plakáton, mert ott is megnéztem,ahogy hirdetik Tokióban a fellépését.Egyébként, akik ilyen és hasonló különleges országokban vannak, irjanak a Démagyarnak, inkább ezeket olvassuk, mint azt, hogy hogyan szedik a magyarok spanyolországban a narancsot éhbérért.”
  • 49. barat 2008. június 01. 20:48
    „Kedves Gábor !
    Végre feltetted az i-re a pontot,tökéletesen igazad van.! A sokkoló valóság, az mást mint az utikönyvek.Mindenben egyetértek Veled,valószinű sokadmagammal.Remek, hogy kintlévő magyarok legalább összefogtatok, rátaláltok egymásra és néha együtt barangoltok..Vigyétek ennek a kis országnak a hirét, és hozzátok haza és osszátok meg velünk más népek szokásait,kulturáját,tudományos eredményeit és irjatok jó sztorikat!.Tiétek a jövő ! az irigyigykedő, fintorgók meg keressék csak tovább a kákán a csomot, hátha feltalálják .”
  • 48. kutat 2008. június 01. 20:27
    „Kérjük meg a srácot, hogy irjon a kutatási munka mozzanatokról,a technikákról ,a felszereltségről, munkaidőről.,munka morálról.,az idősödő és a fiatal kutatók személyes munka kapcsolatáról.. Bizonyára többen olvasnánk örömmel, akik még az ilyen utak előtt állunk.
    És.akkor biztos, hogy a Gereblyés gyilkosról szeretne néhány okoskodó ,kekeckedők olvasni, mert annak a megértéséhez sok ész nem kell,hacsak nem adna egynémelyik a rendőrségnek tanácsot, hogy honyan kell elkapni a bünőzőket..”
  • 47. inteligens 2008. június 01. 20:05
    „BinBer !
    Atyavilág,elképesztő rosszindulat,,hiszen én is tudom, hogy kb.milyen szokások vannak, mint ahogyan azt is, hogy hogyan élnek az eszkimók, meg az indiánok, stb., könyvekből, de sajnos nem tudom élőben megtapasztalni soha japánba.,az egészen más lenne,A cikkknek minden részlete egy kis epizód, megtörtént élmények, sajnos nekem ez nem adatik meg, pedig én sem 37 m2-en élek.Várjuk a további sztorikat,mert a CV-én látom, hogy hosszu időre hivhatták ki
    BibBer!Te mit tapasztaltál Japánban ? De ne az utikönyvekből meséljél, mert azt én is tudom, de akkor hiszem ha, látom.Na ezért jó a cikk!”
  • 46. mezecske 2008. június 01. 19:50
    „Army!
    Tudni valamit, meg tapasztalni, az két különböz dologő Te szerencsétlen, csak most tapasztalja élőben, micsoda fogalmazásbéli különbség.de világos,hogy nem tudod a szavakat értelmezni.Meg nem is kell olvasnod, ha má jártál japánban és ott töltöttél 1 hónapot.mesélj, hány négyzetméteren laktál tokióban,és mivel töltötted dolgos napjaidat?halljuk a beszámolódat.”
  • 45. S.Gábor 2008. június 01. 14:04
    „Igazából nem is értem, hogy egy élménybeszámoló jellegű írásnak miért kell ekkora indulatokat felkavarnia.
    Én Szabit nem ismerem sem az uszodából, sem az iskolából és fogalmam sincs, hogy ki az édesanyja.
    Én itt, Tokióban ismertem meg, mint egy japánba került "sorstársat", aki szívből örül annak, hogy magyar emberekkel együtt járhatja be ezt a hatalmas várost, és velük együtt kerülhet közelebb ehhez a valóban érdekes és bonyolult kultúrához.
    És a közös barangolások közben valahogy egyszer sem éreztem, hogy túl nagy japán-szakértőnek képzelné magát, csupán csodálkozott, mint egy gyerek (akár csak én), hogy a japánról ezidáig elképzelt képnél valahogy jóval sokkolóbb a valóság.
    Persze szinte mindenki hallott már a japánnal kapcsolatos közhelyekről, de higyjétek el, itt, személyesen megélni egészen más, mint otthonról olvasni a néha "közhelyesnek" tűnő beszámolót. Pont ez a lényege az ilyen cikkeknek, hogy az olvasó megpróbálja megérteni -és ha valóban érdekes- beleképzelni magát az interjúalany helyzetébe.
    Nem érdemes semmilyen mögöttes tartalmat keresni, mert az igazából nem más, mint rosszindulatú szurkálódás,ami nem kultúrált gondolkodásra vall.
    Úgyhogy Szabikám, Te csak érezd jól magad Japánban, de szerintem ezt is teszed..... üdv !”
  • 44. jpn 2008. június 01. 12:48
    „Basszus, de szép az a japán csaj!!
    Egyébként a srác a kapcsolatuk érdekességeiról beszélt, és nem arról, hogy ...”
  • 43. BinBerMerlin 2008. június 01. 00:45
    „"- Kérem, tegye meg, beszéljen róla!
    - Kiemelek néhány érdekességet: ő pálcikával eszik, én késsel, villával. Ő jobbról kezdi olvasni a könyvet, én balról. Neki természetes a bal oldali közlekedés, nekem nem az. Őt nem érdeklik a japán karakterek latin átírásai, ezért 2 térképpel közlekedünk."

    Atyavilág. Ez az ember eddig ennyit sem tudott Japánról?! Ennyi év külföldi élet után most értesül ezekről a dolgokról?”
  • 42. Army88 2008. június 01. 00:40
    „Érdekes cikk, még jobb lenne ha Japánról olyan mesél aki nem 4 hetet töltött ott hanem mondjuk éveket és a sztereotípiákon túl (alszanak a metrón, mennyire szorgalmasak, stb.) újat is tud mesélni. Jó volt ez a dolog, de újságban megjelentetni nem volt érdemes. Ennyit kb. eddig is tudtam Japánról. :) Ja, és nem irígy vagyok, köszönöm nem 37 m2-en élek és már jártam elég sok helyen a Világban. :)”
  • 41. barika 2008. június 01. 00:24
    „Ebben az országban mindenkit kikezdenek,ha hires vagy azért, ha buta azért,ha gazdag azért, ha szegény azért, ha szép vagy utálnak, ha csunya sajnálnak,de azt is undorral.Egyetértek mindazokkal,akik elitélik a fikázást, az irigységet, a félmüvelt okoskodókat, mert ez mind, mind az irigységnek a jele. A cikk után én is fogom olvasni a beszámolódat, mert szerintem nagyon érdekes,élményes,időnként vicces volt.És mi ahhoz vagyunk szokva, hogy a tudománnyal foglalkozók csak öregek,mogorvák,szemüvegesek és csunyák lehetnek,.Általában ilyen tipusu embereket szoktak megszólaltatnini.Hát te rácáfolsz erre . Végre!
    A DM pedig végre felfedezi a fiatalokat is.”
  • 40. dr.nagylaci 2008. június 01. 00:15
    „Szabinak meg meg van és meg is volt hozzá az esze.
    A nemakarásnak meg nyögés a vége, a nyögésnek besz@rás és sírás, az meg nem vezet sehová...
    Hagyjuk már tényleg ezt a "nekem még lehetőségem sincs" sopánkodós dumát. Ahogy előttem már többen leírták, a lehetőség mindenki előtt ott hever, csak meg kéne ragadni. Valaki ebben a megragadásban élen jár, más csak sajnáltatja magát. irigykedés helyett inkább példát kéne venni...”
  • 39. balma 2008. június 01. 00:09
    „Gratuláok Szabi, én a PHd védéseden is ott voltam a tömegben a kis akadémián, mámáddal izgultam, olyan jó fej ,mint Te.Szakmai tudásodat nem lehet megkérdőjelezni, ezért is gratulált külön a franci prof, ami nem igen szokás.Várjuk a beszámolódat,két kutatási célpont között.Ja és köszönjük a meghivást, de én is a PHD-én dolgozom, pedig már 33 éves vagyok és nagyon kell igyekeznem, hogy a női vonal le ne maradjon az okos fiuk mögött.”
  • 38. szegény 2008. május 31. 23:59
    „dr.nagyylaci! neked csak egy diplomád van,de ifju kutatónknak nem,mert vagy a fizika, vagy a közgáz fizetős, na és a szakfordítói, meg a nyelvórák, az simli, ez barátom egy fél ház ára..Nekem még a sarkára se telne, igaz eszem sincs hozzá.”
  • 37. nasa 2008. május 31. 23:50
    „Ez már a kákán is csomó keresés.Nyugdijas szülőknek már általában felnőtt gyerekeik vannak.Amikor elfogynak az érvek,akkor jön , amihez a cikknek semmi köze,ki, miből és hogyan tanult, ki az anyja , meg az apja , a bácsikája, meg a nénikéje, meg hogy szobatiszta volt e két évesen.,van e tyukas foga,meg ludtalpa,kapott-e intőt az iskolába, jó vagy rossz gyerek volt? és igy tobább .Sok gyerek meg ki sem használja a lehetőségeit,a szülői támogatást, csak irigykedve nézi, aki ezzel élni tud,mert inkább a Sing-be veri el az időt, aztán azt mondja, hogy én is megcsinálhattam volna.Tipikus magyar mentalitás.”
  • 36. dr.nagylaci 2008. május 31. 23:43
    „szegény! de nagyon!
    Szüleim 4 gyereket neveltek fel, mind a 4 diplomás, pedig mindketten alkalmazottak voltak világ életükben.
    Igen doktor vagyok, orvos, egy vidéki városi kórházban.
    Lehet irigykedni, akár rám is...”
  • 35. szegény 2008. május 31. 23:36
    „dr.NagyLaci ,
    Látom doktor vagy, mennyibe kerül ennyi tudás megszerzése, mert biztos, hogy nem a nyugdíjas szülöknek találták ki,hogy ilyen szinten tanítassák a gyerüküket, mert ugye Magyarországon csak egy diploma ingyenes, A többiért pengetni kell ,de vastagon, a nyelvek tanulásáról már nem is beszélve.Ezt nevezzükmi esélyegyenlőségnek.”
54 hozzászólás

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ötszáz helyen lehet kedvezménnyel vásárolni a hűségkártyával

Szeged - A Délmagyarország és a Délvilág hűségkártyáját egyre többen használják, Hűségmagazinunkat… Tovább olvasom