Szeged - delmagyar.hu

ivantsz .dr
en nagyon sajnalom hogy szabotcs megkapta ezt az osztondijjat.
olyan irigy vagyok hogy majd felrobbanok.
szerintem ez nem igazsagos es bisztoss hogy kifurom a helyerol!
kind regards;egy joakaro!

Kicsit megkésve írok, de a korrektség és a tájékozott kritika kedvéért leírom én is a benyomásaimat, na nem Japánról, hanem Szabolcsról. A cikk és a kommentek fontos járulékos hozadéka az "irigy buta magyar" szterotípia legalábbis részigazságának megerősítése.
Hogy miért e cikk, eleve, jó kérdés, gondolom egy ismerős a szerkesztőségben érdekesnek találta a dolgot, de inkább ez, mint "Leszbikus esküvőre készül Lindsay Lohan - Lindsay Lohan (21) meghökkentő kijelentést tett: el akarja venni barátnőjét, a 30 éves Samantha Ronsont."

Kicsi a világ, én is találkoztam vele Tokióban, előtte sosem. Az interjú alapján kicsit nagyobb arcú személyre számítottam, de mivel az enyém sokkal nagyobb, ez nem zavart igazán :) Komolyra fordítva a szót: teljesen egyértelmű, hogy nem a rendkíül mély tapasztalatait akarta megosztani itt, hanem az első benyomásokat, amik tényleg érdekesek és meglepőek, mikor az ember ide érkezik. Megjegyzem, még egy ausztrál lány (nem a sivatagból, hanem… Tovább olvasom »

Kicsit megkésve írok, de a korrektség és a tájékozott kritika kedvéért leírom én is a benyomásaimat, na nem Japánról, hanem Szabolcsról. A cikk és a kommentek fontos járulékos hozadéka az "irigy buta magyar" szterotípia legalábbis részigazságának megerősítése.
Hogy miért e cikk, eleve, jó kérdés, gondolom egy ismerős a szerkesztőségben érdekesnek találta a dolgot, de inkább ez, mint "Leszbikus esküvőre készül Lindsay Lohan - Lindsay Lohan (21) meghökkentő kijelentést tett: el akarja venni barátnőjét, a 30 éves Samantha Ronsont."

Kicsi a világ, én is találkoztam vele Tokióban, előtte sosem. Az interjú alapján kicsit nagyobb arcú személyre számítottam, de mivel az enyém sokkal nagyobb, ez nem zavart igazán :) Komolyra fordítva a szót: teljesen egyértelmű, hogy nem a rendkíül mély tapasztalatait akarta megosztani itt, hanem az első benyomásokat, amik tényleg érdekesek és meglepőek, mikor az ember ide érkezik. Megjegyzem, még egy ausztrál lány (nem a sivatagból, hanem valamelyik nagyvárosból jött és már látott egyet s mást a világból) is dobott egy hátast tavaly Shinjuku láttán, meg a szokatlan ételek és egyéb szokások láttán. Én nosztalgikus hangulatba kerültem az élménybeszámolóját olvasván, pont ezeket és így éreztem én is az első hetekben. És nagyon nem úgy nézett ki Szabolcs, mint aki már az élet császáraként jár-kel itt, és ez a cikkből sem így jön le, kivéve a zongorista hölgyet... na de azt a kapcsolatot meg tényleg nem az anyukája szervezte .... :) sőt, tényleg őszinte érdeklődéssel, minden fennhéjazás nélkül, és viszonylag visszafogottan ismeri meg az újabb és újabb dolgokat. A pálcikahasználatba remélem, hamar belejön, mer´ az még nem az igazi, de azért írt erről is, mert igenis vannak, akik odahaza ezt se tudják.

BinBerMerlin (2008.06.01 00:45) rendkívül művelt, mert ő ezekről már értesült, gratula.
(Max Meister 2008.05.31 09:13) meg egyenesen túlművelt a 4 japán írásrendszerről. Valójában 3 van: kanji, hiragana, katakana. A r?maji (mi ez a kérdőjel? talán nem volt biztos, hogy ott "o" vagy "ű" áll?) nélkül nagyon jól megvoltak a japánok, míg az európaiak nem tették be a lábukat ide, lévén az a latinbetűs átírása a japán szavaknak. Vidéken alig-alig látni romajivel írt szöveget, most is megvannak nélküle. A karaoke bárokban pl. az angol szöveg fölé oda van írva katakanával a fonetikus kiejtés, mert azt talán könnyebb lehet elolvasniuk. A Sony vagy Blu-Ray szavak is katakanával szerepelnek pl. a kütyükatalógusokban, nem romajivel. Stb.

Visszatérve elemzésem alanyára: az ösztöndíja tudomásom szerint a teljesítményért jár, nem hinném, hogy politikusanya befolyásolni lenne képes az odaítélését. Megszólalt franciául, meggyőző volt a kiejtése, szerintem tényleg beszél ezen a nyelven. A tudományos munkájáról pedig remélem egy-két év múlva be fog számolni, szerintem nem lazsálással fogja tölteni az idejét, nem az a fajta. Ja, fajta: és nem kizárólag az ő nagyonmagasabbrendűértelmiségiPhDDrsznob fajtája társaságát keresi mindenáron. Ez is mond valamit a személyiségéről.

Nem, nem lettem belé szerelmes, úgyse lenne esélyem, hisz ott a gyönyörű japán barátnője... a "kritizálók" kritizálása és a tiszta víz öntése a pohárba azonban a kedvteléseim közé tartozik. Ja, tiszta víz... a srác se nem cigizik, se nem narkózik, se nem iszik... már-már túl jó, nem igaz? Lehet, hogy nem igaz, és nem is létezik valójában?
Köszönöm a figyelmet! Hajrá Szabolcs, hajrá én!

Nagyon idevág...:
Lucifer revíziót tart a pokolban, megfelel?en gondoskodnak-e az
ördögök a rájuk bízottakról.
Az els? kondér alatt vígan lobog a t?z, a kondér mellett egy tábla:
NE MÁSSZ KI!
Lucifer kérdésére az ördög így felel:
-Ezek itt a németek. Tüchtig nép, betartják a szabályokat.
A következ? kondér is mintaszer?,ám tábla helyett itt egy géppisztolyos ?r áll.
-Ezek itt az oroszok. Ha valamelyik megpróbál kimászni, az ?r a
géppisztollyal visszakényszeríti...
A harmadik kondérnál is minden stimmel, de Lucifer felvonja szemöldökét:
-Nem látom az ?rséget, és tábla sincs.
-Ide nem is kell, ezek a magyarok. Ha egy megpróbálna kimászni, a többi majd visszahúzza.

Imádom Japánt,a kedves és pozitív embereket,akik nem olyan uborkák,mint itthon a felnöttek többsége.
Nem felejtettek el gyerekek maradni,rend és fegyelem van. Ami a legfontosabb,hogy tisztelik a hagyományokat és nem majmolják a nyugatot--bezzeg itthon...
Gratulálok,hogy kijutott,sok sikert és érezze jól magát,remélem én is eljutok egyszer Japánba :)

JPN! Nem tudom, hogy emlékszel e a DM-ben megjelent egy cikk egy szegedi fesőről, aki Indonéziában ment ki és ott elvett feleségül egy indonéz hölgyet.Arról is irt a DM.hosszasan, meg az ott született gyerkőcökről, le is voltak fényképezve talán 4-vagy öt picur.Aztán mesélt a kapcsolatuk érdekességeiről..Az is jó volt, mert nem szokványos.Helyes, hogy a DM teret ad az ilyen különleges beszámolóknak. A jápán csaj tényleg csodaszép, főleg a plakáton, mert ott is megnéztem,ahogy hirdetik Tokióban a fellépését.Egyébként, akik ilyen és hasonló különleges országokban vannak, irjanak a Démagyarnak, inkább ezeket olvassuk, mint azt, hogy hogyan szedik a magyarok spanyolországban a narancsot éhbérért.

Kedves Gábor !
Végre feltetted az i-re a pontot,tökéletesen igazad van.! A sokkoló valóság, az mást mint az utikönyvek.Mindenben egyetértek Veled,valószinű sokadmagammal.Remek, hogy kintlévő magyarok legalább összefogtatok, rátaláltok egymásra és néha együtt barangoltok..Vigyétek ennek a kis országnak a hirét, és hozzátok haza és osszátok meg velünk más népek szokásait,kulturáját,tudományos eredményeit és irjatok jó sztorikat!.Tiétek a jövő ! az irigyigykedő, fintorgók meg keressék csak tovább a kákán a csomot, hátha feltalálják .

Kérjük meg a srácot, hogy irjon a kutatási munka mozzanatokról,a technikákról ,a felszereltségről, munkaidőről.,munka morálról.,az idősödő és a fiatal kutatók személyes munka kapcsolatáról.. Bizonyára többen olvasnánk örömmel, akik még az ilyen utak előtt állunk.
És.akkor biztos, hogy a Gereblyés gyilkosról szeretne néhány okoskodó ,kekeckedők olvasni, mert annak a megértéséhez sok ész nem kell,hacsak nem adna egynémelyik a rendőrségnek tanácsot, hogy honyan kell elkapni a bünőzőket..

BinBer !
Atyavilág,elképesztő rosszindulat,,hiszen én is tudom, hogy kb.milyen szokások vannak, mint ahogyan azt is, hogy hogyan élnek az eszkimók, meg az indiánok, stb., könyvekből, de sajnos nem tudom élőben megtapasztalni soha japánba.,az egészen más lenne,A cikkknek minden részlete egy kis epizód, megtörtént élmények, sajnos nekem ez nem adatik meg, pedig én sem 37 m2-en élek.Várjuk a további sztorikat,mert a CV-én látom, hogy hosszu időre hivhatták ki
BibBer!Te mit tapasztaltál Japánban ? De ne az utikönyvekből meséljél, mert azt én is tudom, de akkor hiszem ha, látom.Na ezért jó a cikk!

Army!
Tudni valamit, meg tapasztalni, az két különböz dologő Te szerencsétlen, csak most tapasztalja élőben, micsoda fogalmazásbéli különbség.de világos,hogy nem tudod a szavakat értelmezni.Meg nem is kell olvasnod, ha má jártál japánban és ott töltöttél 1 hónapot.mesélj, hány négyzetméteren laktál tokióban,és mivel töltötted dolgos napjaidat?halljuk a beszámolódat.

Igazából nem is értem, hogy egy élménybeszámoló jellegű írásnak miért kell ekkora indulatokat felkavarnia.
Én Szabit nem ismerem sem az uszodából, sem az iskolából és fogalmam sincs, hogy ki az édesanyja.
Én itt, Tokióban ismertem meg, mint egy japánba került "sorstársat", aki szívből örül annak, hogy magyar emberekkel együtt járhatja be ezt a hatalmas várost, és velük együtt kerülhet közelebb ehhez a valóban érdekes és bonyolult kultúrához.
És a közös barangolások közben valahogy egyszer sem éreztem, hogy túl nagy japán-szakértőnek képzelné magát, csupán csodálkozott, mint egy gyerek (akár csak én), hogy a japánról ezidáig elképzelt képnél valahogy jóval sokkolóbb a valóság.
Persze szinte mindenki hallott már a japánnal kapcsolatos közhelyekről, de higyjétek el, itt, személyesen megélni egészen más, mint otthonról olvasni a néha "közhelyesnek" tűnő beszámolót. Pont ez a lényege az ilyen cikkeknek, hogy az olvasó megpróbálja megérteni -és ha valóban érdekes-… Tovább olvasom »

Igazából nem is értem, hogy egy élménybeszámoló jellegű írásnak miért kell ekkora indulatokat felkavarnia.
Én Szabit nem ismerem sem az uszodából, sem az iskolából és fogalmam sincs, hogy ki az édesanyja.
Én itt, Tokióban ismertem meg, mint egy japánba került "sorstársat", aki szívből örül annak, hogy magyar emberekkel együtt járhatja be ezt a hatalmas várost, és velük együtt kerülhet közelebb ehhez a valóban érdekes és bonyolult kultúrához.
És a közös barangolások közben valahogy egyszer sem éreztem, hogy túl nagy japán-szakértőnek képzelné magát, csupán csodálkozott, mint egy gyerek (akár csak én), hogy a japánról ezidáig elképzelt képnél valahogy jóval sokkolóbb a valóság.
Persze szinte mindenki hallott már a japánnal kapcsolatos közhelyekről, de higyjétek el, itt, személyesen megélni egészen más, mint otthonról olvasni a néha "közhelyesnek" tűnő beszámolót. Pont ez a lényege az ilyen cikkeknek, hogy az olvasó megpróbálja megérteni -és ha valóban érdekes- beleképzelni magát az interjúalany helyzetébe.
Nem érdemes semmilyen mögöttes tartalmat keresni, mert az igazából nem más, mint rosszindulatú szurkálódás,ami nem kultúrált gondolkodásra vall.
Úgyhogy Szabikám, Te csak érezd jól magad Japánban, de szerintem ezt is teszed..... üdv !