Délmagyar logó

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 26°C Még több cikk.

Életműdíjat kapott Ábrahám György

Életműdíjat kapott Ábrahám GyörgyAki nincs tisztában a napi működéssel, nem tud jó döntéseket hozni – vallja Ábrahám György. Fotó: Frank Yvette
Soha nem volt magánrendelése, viszont intézményvezetőként is ragaszkodik a gyógyításhoz Ábrahám György. A szegedi belgyógyászati klinika Batthyány- Strattman László-díjjal kitüntetett intézetvezető professzora abban hisz, hogy a főnöknek nem elefántcsonttoronyban van a helye, az orvosnak pedig a gyógyítás a hivatása, nem az adminisztráció.
– Ez egy életműdíj, úgyhogy felmerült bennem a kérdés: ezek szerint csomagolhatok? – nevetett Ábrahám György, az SZTE I. Számú Belgyógyászati Klinika intézetvezető professzora, aki Batthyány-Strattman
László-díjat vehetett át az idei Semmelweis-nap alkalmából.

A 61 éves klinikaigazgató természetesen nem gondolkodik visszavonuláson, éppen ezért érte váratlanul az elismerés.

– Egy évvel ezelőtt aláírtam egy papírt, hogy tudomásul vettem, felterjesztettek erre az elismerésre, de már el is feledkeztem róla. Úgyhogy meglepődtem, amikor megkaptam. Ábrahám György 1981 óra dolgozik a szegedi belgyógyászaton. Eredetileg elektromérnöknek vagy diplomatának készült. Az utolsó pillanatban váltott az orvosi pályára.

– Édesapám halála nagyon megviselte édesanyámat, ezért úgy döntöttem, nem hagyom magára, és nem megyek el Szegedről. Matematika–fizika szakra jártam, a fizikaérettségimmel így az orvosi pálya maradt lehetőségként. Azon belül pedig azért választottam a belgyógyászatot, mert azt gondolom, az mindennek az alapja. Mivel a végzésem évében éppen nem volt üres állás, egy évig Békéscsabán traumatológusként dolgoztam.

Aztán megkaptam az itteni klinikán a lehetőséget. Ábrahám György azon kevés orvosok egyike, akinek sosem volt magánrendelése.

– Fiatalként sok munkát lehetett a klinikán találni, 12-14 órákat dolgoztam így is. Amikor pedig már jutott volna rá idő, a belső szakmai feladatok kötöttek le – mesélte a professzor, aki a 90-es években már igazgatóhelyettes volt, 3 éve pedig a klinika vezetője. Arra azonban mindig figyelt, hogy a gyógyító munkát megtartsa, mert – ahogy fogalmazott – mégiscsak orvos, nem adminisztrátor, és így lehet csak megőrizni a reális kapcsolatot a világgal.

– Vezetőként is tudni kell, mi történik az intézményben, ezt pedig egy elefántcsonttoronyban ülve elég nehéz megvalósítani. Az információk is csak úgy jutnak el a kollégáktól, ha közöttük vagyok, hiszen ez a szakma még mindig poroszos: a főnökökhöz nem lehet csak úgy bekopogni egy kis beszélgetésre. Aki viszont nincs tisztában a napi működéssel, nem tud jó döntéseket hozni.

A professzor intézetvezetői kinevezése jövő nyáron lejár, a gyógyítást azonban utána sem szeretné abbahagyni.

– Addig szeretném csinálni, amíg érzem, hogy szeretem a munkám, és megvan az önkontrollom, hogy tudok haladni a szakmával. Azt gondolom, általában 70 év körül jön el az a pillanat, amikor ez a kettő már nincs meg kellő intenzitással. Intézetvezetőként büszke vagyok arra, hogy a kollégáim nem görcsbe rándult gyomorral jönnek be dolgozni, és olyan házat hagyok majd örökül, ahol beérik az az utánpótlás, akik ezt a szellemet továbbviszik.

A Batthyány-Strattmann László-díj egy életműdíj azok számára, akik szakmai vagy közszolgálati munkájukkal hozzájárultak az egészségügyi és szociális, valamint családvédelmi ellátás fejlesztéséhez. A kitüntetésben évente legfeljebb 50 ember részesülhet. A díjat az egészségügyi miniszter adományozhatja (többnyire ajánlás alapján), illetve adja át. A vele járó pénzjutalom a tárgyév január 1-jei köztisztviselői illetményalap tízszerese.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sörfesztivál az esőben

Sörfesztivál az esőben
A fiatalok kedvét nem vette el néhány csepp eső a kézműves sörtől. Tovább olvasom