Délmagyar logó

2018. 02. 20. kedd - Aladár, Álmos 1°C | 4°C Még több cikk.

Eskü és tüntetés

Erdélyben két március 15-i esemény készül, megtestesítve a dilemmát: politikai alkuk révén vagy radikális eszközökkel lehet-e elérni a magyar önrendelkezést? Az RMDSZ Kézdivásárhelyen, a Székely Nemzeti Tanács Székelyudvarhelyen tartja rendezvényét.
Kézdivásárhelyi fiatalok emlékeznek 1848-ra. Fotó: Schmidt Andrea
Az 1990-es évek elején a kolozsvári Szent Mihály székesegyházban a céljait frissen megfogalmazó RMDSZ esküt tett az erdélyi magyar autonómia ügyének vállalására. A román alkotmány sem akkor, sem későbbi módosítása után nem adott erre lehetőséget. Románia nagy tabuját, az alkotmánynak azt a tételét, miszerint Románia egységes nemzetállam, egyetlen román politikai erő sem volt hajlandó érinteni. A magyar autonómiatörekvés, akár egyezkedő, akár radikális politikával képviselte azt az erdélyi magyarság, már témájával is puskaporossá tette a román közbeszédet. Az erdélyi magyar érdekvédelem lényegében nem is a román politikai elitek akaratával, hanem az egész román közvéleménnyel áll szemben, amely Erdély elvesztésének szorongása miatt mindig is gyanakvóan és elutasítóan reagált az autonómiára.

Az erdélyi magyar közvélemény már az RMDSZ megalakulásakor tisztában volt ezzel. A jövőbe nézve azonban több fordulópont is reményt keltett: az RMDSZ mindkét román politikai oldallal közösen alakított már kormányt, és mindkét esetben feltételei között szerepelt az autonómia ügye. A baloldali román politikával való együttműködés hosszas és óvatos reálpolitikára kényszerítette az RMDSZ-t, amely azonban semmit nem mozdított az ügyön. A kormányváltás után a román jobboldal volt soron, amely megígérte, hogy ismét benyújtják a kisebbségi önrendelkezést is magában foglaló törvényt, és támogatni is fogják megszavazását, ám utóbbiból nem lett semmi. Hónapokkal az ígéret után, és röviddel a Gyurcsány-kabinet bukaresti kihelyezett kormányülését követően a parlament mindkét háza leszavazta az akkor már az Európai Unió által is figyelemmel kísért tervezetet.

A remények között szerepelt, hogy Magyarország esetleges vétójával nyomást gyakorolhat a román politikára, ha az nem kötelezi el magát az autonómia mellett. De a magyar parlament nem vétózott, hanem megelőlegezte Romániának és az uniónak a bizalmat. Az erdélyi magyarok szemében így a román uniós csatlakozás reménye maradt csak; az, hogy Brüsszel rávaszi Romániát az európai mintákon alapuló önrendelkezési modell elfogadására. Amikor azonban Barroso elnök egyszerűen csak Románia belügyének nevezte, hogy elfogadja-e ezt a modellt, a sokáig reményekkel övezett fordulópont csalódással végződött. Egy tavalyi felmérés szerint a Székelyföld lakosságának 78 százaléka fontosabbnak tartotta a székelyföldi területi autonómiát, mint az európai uniós csatlakozást. Ez beszédesebb adat minden politikánál.

Ahogy világossá vált, hogy az RMDSZ reálpolitikája nem ér el eredményt, úgy erősödött meg a székelyudvarhelyi Szász Jenő által vezetett, az autonómia kérdésében határozottabb politikai erő. 2003-ban megalakult az Erdélyi Nemzeti Tanács, amely a romániai magyar kuturális önrendelkezést tűzte ki céljául, valamint a Székely Nemzeti Tanács, amely a Székelyföld területi autonómiatörekvését képviseli. Az RMDSZ kisebbségi törvényjavaslatával együtt így már két tervezet létezik, amelyeket eddig nem sikerült egyetlen autonómiakódexszé egyesíteni. Bár a szétvált utak feszültséget eredményeztek az erdélyi magyar érdekképviseleten belül, az egységes fellépésre nem biztos, hogy szükség van. Nem kizárt, hogy éppen a székelyföldi státust követelő megmozdulások fogják a román politikát kimozdítani lavírozó stratégiájából, vagyis, amit az RMDSZ nem ért el egyezkedésével, azt eléri az őt bíráló radikálisok révén. Amit fontos megjegyezni: európai mércével mérve a székelyföldi státus követelése teljesen legális, és olyan példákat követ, mint a dél-tiroli, katalóniai, baszkföldi, aland-szigeteki autonómia, vagy akár Skócia, Wales, és a belga flamand-vallon-német közösségek mintája. A minták mellől eddig hiányzott, hogy egy erdélyi magyar politikai erő felismerje: határozottság nélkül, ajándéknak soha nem fogja megkapni az önrendelkezést a román politikától. A két vonalon cselekvő érdekképviseletnek még ellentéteivel együtt is több esélye erre, mint az egységes alkalmazkodásnak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megyei lista: kinek meglepő, kinek nem

Farkas Sándor, a szentesi körzetben induló országgyűlési képviselő vezeti a Fidesz megyei listáját.… Tovább olvasom