Délmagyar logó

2018. 06. 20. szerda - Rafael 19°C | 30°C Még több cikk.

Garantált a vastaps 60 év felett is

Szeged - A kor nem szabhat határt a táncos lábaknak keddenként a Makkoserdő soron. A táncosok között találkozhatunk óvónővel, építésszel, fizikussal, de egykori versenytáncossal is. A vegyes korosztályú hobbitáncosok a fellépésektől, versenyektől sem riadnak vissza, hiszen a vastaps garantált.
– Több mint 10 éve a tánc a hobbim. De nemcsak a tánc, hanem a társaság miatt is járok. A próbákon kívül együtt eszünk, iszunk, vagy máshol táncolunk. Egymás születésnapját is mindig megünnepeljük – meséli a táncórára készülődve Szécsi Gábor 64 éves építész, aki a csoport legidősebb tagja. Elmondták, hogy Gabi bácsi a leglelkesebb a táncosok között, a közönség pedig mindig meglepődik, amikor megbizonyosodnak tudásáról, soha nem hagyja cserben a csapatot.

– Mivel nem versenytáncosok járnak a csoportba, így számolnunk kell azzal, hogy a létszám nem mindig állandó: közbeszólhat a munka, de akár egy gyermek születése is. Négy párral kezdtünk, és velük alakítottuk ki az első formációs koreográfiákat, később csatlakoztak többen és alakult ki a mostani létszám – meséli Pálinkó Lujza, aki férjével, Lengyel Zoltánnal együtt vezeti a csoportot, és készítik a vidám, pörgős koreográfiákat.

Jó hangulatú próba az amatőr formációs csoportban. Fotó: Frank Yvette
Jó hangulatú próba az amatőr formációs csoportban.
Fotó: Frank Yvette

Jelenleg 26-tól 64 éves korig táncolnak a formációban, és láthatóan nagyon jól megértik egymást. Nem követelmény, hogy valakinek táncos előképzettsége legyen, a lényeg a lelkesedés. – Eleinte nem terveztük, hogy fellépésekre fogunk járni a csapattal, ez fokozatosan alakult ki. Ahogy az első alkalommal meghallották a vastapsot, már nem tudtak nemet mondani a többi felkérésre sem. Ma már hívják is a csoportot bálokba, bemutatókra, a táncosok pedig kölcsönösen bátorítják egymást. A fiataloktól elvárja a közönség a jó teljesítményt, ezért az idősebbekből álló csoportok mindig meglepetést okoznak. Visszatapsolásra is volt már példa – mondja lelkesen Pálinkó Lujza.

– Amikor túl voltam az első fellépésemen, a barátaim megkérdezték, hogy milyen volt, hogy éreztem magam. Annyira lámpalázas voltam, hogy nem is emlékeztem rá, milyen érzés volt a parketten lenni, de ennek az izgalomnak szerencsére ma már nyoma sincs. Könnyű hozzászokni ahhoz a lüktető tapshoz, ami az erőfeszítéseink jutalma, nagyon szeret minket a közönség – mondta Szécsi Márta óvónő.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Struccok kémlelik a röszkei határt

Öt igen jó kondiban lévő strucc kémleli a magyar–szerb határszakaszt a röszkei tanyavilágban. Gazdájuk szerint ez jó biznisz – jövőre tojni és szaporodni is fognak. Tovább olvasom