Délmagyar logó

2017. 03. 23. csütörtök - Emőke 11°C | 21°C Még több cikk.

Hardy Mihály imád repülni

Szeged - A sajtóból igazolt át a szóvivői területre Hardy Mihály, aki most a Budapest Airport Zrt. kommunikációs igazgatója. Munkájában fontosnak tartja a tényeken alapuló, átlátható kommunikációt. Interjú.
Dolgozott moszkvai tudósítóként, televíziós hírműsorok főszerkesztőjeként, volt az ENSZ menekültügyi munkatársa. Gyermekkora óta imádja a repülőket, F18 D vadászgépen is repült egy amerikai pilótával. Ha munka közben lazítani szeretne, csak kimegy a ferihegyi betonra, és megsimogatja egy Boeing 737-es szárnyát.

– Miért igazolt át a sajtóból a kommunikáció területére?
– Nem volt ez egészen önkéntes dolog, részben a körülmények nyomására született a döntés. Amióta Moszkvából hazajöttem 1991-ben, háromszor kellett megválnom – különböző okokból – attól a híradótól és televíziós csatornától, ahol addig szívesen dolgoztam. A harmadik után el kellett gondolkodnom: érdemes-e azt csinálni, amit szeretek, és amihez értek. Az Egyenleg című hírműsort politikai okokból, mondvacsinált ürüggyel bezárták az MTV-ben 1993-ban, megpróbáltak meghurcolni. A Boross-kormány úgy gondolta, hogy jobb a többszólamúságtól megszabadulni a tévében a 94-es választások előtt. Kirúgtak. Ezután egész érdekes időszak kezdődött, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) a magyarországi irodájában vállaltam munkát, ez az időszak a boszniai válsággal esett egybe.

– Hogyan került az ENSZ budapesti irodájához? Egyszerűen csak bekopogott?
– Éppen sajtószóvivőt kerestek.

– Milyen feladatokat látott el?
– A szervezet a délszláv válság elől menekülő, elsősorban boszniai menekülteket helyezte el Siklós, Villány, Harkány környékén élő magyar családokhoz. Menet közben kellett megtanulnom a menekültügyet – nehéz szakma. Kapcsolatba kerültem az akkori amerikai nagykövet feleségével, Vera Blinkennel. Azóta is jó barátságban vagyunk. ENSZ-tisztviselőként elkísértem néhány menekülttáborba. Blinken asszony magyar származású, Ausztriába menekült magyarként a saját bőrén tapasztalta meg, hogy mi az a menekültügy. Amerikában egy másik jelentős, nemzetközi menekültügyi szervezetnél, az IOM-nél (International Organization for Migration) dolgozott.

Hardy Mihály gyermekkora óta imádja a repülőket. Fotó: DM/DV
Hardy Mihály gyermekkora óta imádja a repülőket.
Fotó: DM/DV

– Moszkvában tanult. Miért pont ezt az egyetemet választotta?
– Az eredeti képesítésem külpolitikai újságíró, Moszkvában diplomáztam 1980-ban az ottani külügyminisztérium nemzetközi kapcsolatok egyetemén, az IMO-n. A Brezsnyev-éra nagyon tanulságos volt. Azért oda mentem, mert akkor csak ott lehetett egyszerre nyelveket, nemzetközi kapcsolatokat és újságírást tanulni, itthon újságírást csak az egyetemi diploma megszerzése után. Édesanyám orosz, tudtam oroszul, vele ma is így beszélek. Kétnyelvű családból származom, nagyon nagy előny ilyen családban, kétféle kultúrában felnőni. Sokkal nyitottabb lesz az ember a világra, és könnyebb is úgy újabb nyelvet tanulni, ha nemcsak beszélni, hanem közben gondolkodni is az adott nyelven tudok.

– Nem sírta vissza az újságírást?
– De igen. Az m1-en ment egy retrospektív sorozat, többen felhívtak, hogy látták a 80-as évek végi moszkvai tudósításaimat, amelyek ma is vállalhatók, nincs szégyenkeznivalóm miattuk. Nagyon fiatal voltam, 28 évesen kerültem ki Moszkvába, a tudatlan, vak bányaló bátorságával mentem neki mindennek, nem is gondolván, hogy egy-egy tudósításom miatt itthon milyen botrányok voltak. Aczél Endre, Sándor István és Elek János vezette akkor a híradót, ez volt a híradó egyik aranykora, és mindig megvédtek bennünket, munkatársakat a külső támadásoktól. Oroszországban ez volt a glasznoszty és a peresztrojka időszaka, nagyot fordult a világ. Moszkvából lehetett okosan úgy belpolitizálni Magyarországra, hogy a demokrácia felé mutató dolgokat hangsúlyoztuk, a sajtónyilvánosságot. Ez a kádári Magyarországon nem mindenkinek tetszett. Nem volt ez persze valami nagy forradalmi tett, különösen azért nem, mert tudjuk: az „ellenállók" száma, ahogyan haladunk az időben egyre távolabb, exponenciálisan növekszik. Egyszer Rajnai Sándor, Kádár János egyik bizalmasa, az akkori moszkvai nagykövet kifakadt, hogy az MSZMP KB-ban a sajtótudósításokat olvassák, és annak hisznek, nem az ő nagyköveti jelentéseinek.

– Mikor rukkol elő önéletrajzi könyvvel?
– Gondolkodtam sokat rajta, de a reptéri munkám mellett nincs időm erre. Sok minden letisztult, nagyon szerencsés voltam, jó helyen, jó időben. Végigtudósíthattam a XX. század egyik legfontosabb eseményét, a Szovjetunió széthullását. Igyekeztem eljutni, ahová csak lehetett: tengeralattjáróra, rakétabázisra, Afganisztánba, orosz–amerikai csúcstalálkozókra, ott voltam Tienanmen téren Pekingben a tüntetéseken. A sarkkörön túl, Szibéria legtávolabbi végén, szemben Alaszkával csukcs nomád pásztorokkal találkoztam a tundrán. Volna miről írni. Egyfelől az események háttere lehetne érdekes a mai fiataloknak, a személyes, szakmai dolgok pedig a világ iránt érdeklődőknek és az újságíróknak. Az ex-Szovjetunió vagy Oroszország – mindegy, hogy hívjuk – olyan ország, amely mindenkit rabul ejt. Az oroszok egyszerre képesek hihetetlenül kegyetlenek és barátságosak lenni, hatalmas gazdagság és mérhetetlen szegénység jellemzi az országot most is. Svájc működése egy hét alatt kiismerhető, Oroszországban viszont folyamatosan érik meglepetések az embert. Engem is, pedig 11 évet töltöttem ott.

Hardy Mihály: A hitelesség felépítése évtizedekig tart, és 20 másodperc alatt elveszthető. Fotó: DM/DV
Hardy Mihály: A hitelesség felépítése évtizedekig tart,
és 20 másodperc alatt elveszthető. Fotó: DM/DV

– Szóvivőként – korábban a Tescónál, most a Budapest Airport Zrt.-nél – egy cég érdekeit képviseli. Nem került még olyan helyzetbe, hogy amit nyilatkoznia kellett, azzal nem értett egyet?
– Szerencsére itt a reptéren sem, és aTescónál sem kerültem ilyen konfliktusba. Fontos, hogy a menedzsment komolyan vegye a dolgát, és elfogadja tőlem azt a vállalati politikát, amely szerint tényekkel és átlátható módon kell kommunikálni. A mai világban nem lehet meghamisítani a tényeket, mert rengeteg eszköz és lehetőség áll az emberek rendelkezésre, hogy az állításokat ellenőrizzék, adott esetben megcáfolják. Nagyon gyorsan le lehet bukni. A hitelesség – legyen szó cégről vagy személyről – felépítése évtizedekig tart, de 20 másodperc alatt el lehet veszteni. Nagyon törékeny áru.

– Politikai pártok nem kérték fel szóvivőnek?
– Szerencsére nem.

Ferihegy minősítése

Hardy Mihály kommunikációs igazgató biztos benne, hogy a Ferihegyi repülőtér napokon belül visszakapja a megfelelő biztonsági minősítést. Mint mondta, ebben a reptér részéről legalább 700 ember munkája benne van. – Mi vagyunk az első és eddig egyetlen európai reptér, amelyet ilyen szigorúan ellenőriztek. Németországban a reptéri biztonság egyetlen szervezethez, a német szövetségi rendőrséghez tartozik. Nálunk három hatóság plusz egy minisztérium a felelős, ha köztük nem teljes az összhang vagy az egyetértés, annak mi, reptériek isszuk meg a levét.

Nem akar újra a médiában dolgozni?
– Amikor 2005 decemberében 24 órás határidővel rúgtak ki – minden ok és magyarázat nélkül – az ATV televízióból, elgondolkodtam, hogy érdemes-e azzal a fajta újságírással foglalkozni, amiben én hiszek: van-e igény az objektivitásra törekvő, tényeken alapuló, ha úgy teszik, angolszász stílusú újságírásra. Csináltam egy kasszát, és két következtetést vontam le: erre nincs sem politikai, sem gazdasági igény, és nagyon kevés olyan médium van ma Magyarországon, ahol ezt tényleg meg lehet valósítani. Nem akarok nagyképű lenni, de itthon alig van olyan vezetői poszt ebben a szakmában, amit most szívesen betöltenék. Fel kell mérni, hogy amit csinálok, annak van-e értelme, hogy meg akarom-e fizetni azt az árat, aminek a révén egy ilyen posztot be lehetne tölteni.

– Sokat repül?
– Repültem az állásaimból eleget… De komolyra fordítva: itt a reptéren földhöz vagyok kötve, de kisgyermekkorom óta vonzódást éreztem a repülés iránt. Repültem már hőlégballonon, motoros sárkánnyal, kis Cessnával és hatalmas Jumbo gépekkel – a varázsszőnyeg és a seprű kivételével mindennel. A kecskeméti repülőnapon volt szerencsém egy F18 D típusú vadászgépen repülni vagy 45 percet, 20 láb és 20 ezer láb között, vagyis teljes földközelben és 6000 méteres magasságban a Kiskunság fölött. A Kennedy repülőgép-anyahajón szolgáló Mike Ryan volt a pilóta, mindent megtett, ami egy civillel a háta mögött bevállalható. A katonák 9G-s (a földi vonzáserő kilencszerese) terheléssel is repülnek, a civilekkel max. 6G-vel szabad, Mike Ryan tartósan 5,4-et „húzott" velem. A botkormányt is átadta, ami nekem óriási dolog volt. Utánégetővel, azaz teljes gázzal szálltunk fel úgy, hogy kétszer 10 ezer lóerő préselte az embert a katapultülésbe. Svédországban C-130-as Herkules teherszállító géppel repültem, az 50. születésnapomra pedig egy műrepülést kaptam a feleségemtől ajándékba: egy Zlin 526-os Trainer Masterrel szálltunk fel Dunakesziről. Az első légi utamat 6 hónapos koromban tettem meg a szüleimmel – én egy mózeskosárban – egy kétmotoros Li-2-es fedélzetén. Ezért volt különleges élmény, amikor idén, a Ferihegyi repülőtér 60. születésnapján egy Li-2-essel megismételtük a történelmi átrepülést, a nap végén ezzel a géppel repülhettem vissza Budaörsre.

– De így csak jobb dolgozni, hogy gépközelben van, nem?
– Ha már nagyon unom az irodát, kimegyek a betonra, megsimogatom valamelyik Boeing 737-es szárnyát. Semmihez sem fogható a kerozin szaga, vagy az, amikor áthúz közvetlenül a fejem fölött egy leszállni készülő gép.

Hőskorszak

Oroszországi éveire úgy emlékszik vissza Hardy Mihály: sok olyan dolgot meg tudtak oldani, amit a mai kollégák el sem tudnak képzelni. Telexen (távírón) kommunikáltak a budapesti szerkesztőséggel. A Kaukázusban, a tbiliszi vérengzésről tudósítva nem tudták a BETACAM kamerákat rákapcsolni az adótorony lejátszó berendezésére, hogy hazaküldjék az anyagot, ezért forrasztottak, megdrótozták az adót, végül sikerült. Kabulban a japán stábnak adták kölcsön a felszerelésüket, majd kijárási tilalom után stoppal mentek vissza a tévéközpontból a szállodába – egy szovjet páncéloson.

Olvasóink írták

  • 5. Lacimaci 2010. november 29. 01:48
    „Ez egy jó és érdekes cikk a semmitmondó cím ellenére. Remélem Mihály megírja azt a könyvet és ha igen sikerül tudomást szereznem róla, hogy elolvashassam. Továbi sok sikert kívánok a szerzőnek és riport alanyának.”
  • 4. flightmode 2010. november 29. 00:50
    „Látjátok Délmagyarék?! Jó cikkekre is van igény! :)”
  • 3. persona 2010. november 28. 22:01
    „tényleg jó és érdekes cikk. köszönjük.

    más. lesz karácsonyi menüsor 2 ezer forintból? már alig várom..:DDD”
  • 2. mugli 2010. november 28. 16:04
    „Azt hittem, rosszul látok. Ez a jó cikk a DM honlapján olvasható?! Végre! Értelmes riport értelmes emberrel.
    Gratulálok!”
  • 1. Mike3 2010. november 28. 11:15
    „Végre egy jó arc! Aki a repülést szereti, rossz ember nem lehet!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rácz Rita Junior Prima Díjat kapott

Szeged - Átadták a Junior Prima zeneművészeti díjakat Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban. Tovább olvasom