Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Időutazás a Délmagyarral: Gazdaságiból lehet politikai erő

Szeged - Kilencvenhét hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy visszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat: hétről hétre egy-egy esztendő újságtermését átlapozva fölvillantjuk, milyennek láttatta a világot, az országot, a régiót, Szegedet – a Délmagyarország.
A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának negyedik állomása: 1913.

„Négy kivételével minden gyár felére vagy még annál is többre leszállította az üzemét, több gyárvállalat pedig megszűnt" – kongatta a vészharangot a Délmagyarország január 11-i számában a „saját tudósító". A rendőrségen belül működő iparhatóság statisztikája alapján az elemező kedvű újságíró arra hívja föl a figyelmet, hogy „százötvennéggyel kevesebb iparos van, mint amennyi a múlt évben volt, gyáralapítás egyáltalán nem történt. Az iparigazolványok és iparengedélyek száma csökken." Megállapítja: a helyi ipar hanyatlik, „visszaestünk az 1910-ik év végén volt állapotba".

Mozgalom az ipar védelmére

A pénzügyi világ megbénítja az ország közgazdasági életét, ezért döntő a szerepe a szegedi ipar szétzüllesztésében – így az újságíró. Helyi okként pedig azt jelöli meg, hogy „a helyi hatóság eddig csak kevés időt szentelt az ipar támogatására". Ezért javasolja, hogy a tanács szervezzen „ipari és statisztikai, esetleg szociálpolitikai ügyosztályt", építsen munkásházakat.

Kijátssza és megkerüli a hazai ipart Szeged – közli a lap február 13-i száma a Kereskedelmi Múzeum feddését, melyben a hivatal kifogásolja, hogy Szeged nem küldi el ellenőrzésre a nagy közüzemek létesítéséről, üzemben tartásáról szóló szerződéseket sem.

Mozgalom indult a helyi ipar föllendítésére. Kecskeméti Antal törvényhatósági bizottsági tag kezdeményezte a május 29-i közgyűlésen, hogy „ipari munkák kiadásánál a helybeli iparosok előnyben részesíttessenek".

A legnagyobb földbirtokos a város

Kedvezően fejlődik a szegedi mezőgazdaság. „A parlagon heverő, eddig kultiválatlan területek száma évről évre kevesebb" – adott látleletet június 10-én a Délmagyararország. „Szegeden igazi nagybirtokosnak híre-hamva sincs", 100 holdnál nagyobb földterülettel csak kilenc szegedi büszkélkedhet. Ellenben 70 ezer hold földdel majdnem arányosan oszlik meg az ötezer kisbirtokos között, s ugyanekkora területtel rendelkezik a város. A városi földeken búzát, rozst, árpát, zabot, kukoricát, krumplit vetettek, de dohányt és lent is termeltek.

Egy kísérleti telep kialakítását és a gazdák újszerű módszerekre tanítását sürgeti augusztus 31-én a címlapon megjelent írásában Domokos László dr. A vezércikk az oroszországi „többtermelés új apostolát", Demtsinskijt és a hektáronként 30-34 métermázsát adó gabonafajtáját, illetve a palántázáson és öntözésen alapuló termesztési módszerét is népszerűsíti.

Nők az Újvilágba

Vendégmunkásként özönlenek külföldre a szegediek: Bulgáriába és Romániába mennek, hogy építkezéseken dolgozzanak. Amerikába 58 útlevelet kértek, s a felnőttek 23 fiút és 22 leányt vittek magukkal. „Érdekes, hogy javarészt nők kívánkoznak az újvilágba" csemegéz a számok közt a cikkíró, aki figyelemre méltónak tartja, hogy százzal több útlevelet adtak ki, mint 1911-ben.

A magyar nő jogai címmel reklámozta a lapban Máday Andor kötetét az újság kiadója, a Várnay L. cég Kárász utca 9. alatti könyvkereskedése. Szervezkedjenek a szegedi asszonyok! – szól az október 24-i biztatás. Az újságíró úgy véli: „azt a pénzt, ami mégis van" a nőknek kell beosztaniuk a lehető leggazdaságosabban. Ennek népszerűsítésére, a kereskedésekben 10-20 százalékos kedvezmény kivívására lenne lehetőség, ha a lányok és asszonyok megalakítanák a maguk politikamentes, gazdasági egyesületeit.

A Wagner palota önmagában is hirdette, micsoda erő a pénz. Fotó: Somogyi-könyvtár fotógyűjteményéből
A Wagner palota önmagában is hirdette, micsoda erő a pénz.
Fotó: Somogyi-könyvtár fotógyűjteményéből

A gazdasági ügyek bonyolultságára, a sokféle visszásságra utal, hogy a Lloyd nagytermében tőzsdebíróság kezdett dolgozni április 21-étől. „Az első pört Vadász János dr. indította meg Ligeti Béla szegedi terménykereskedő megbízásából, 3700 korona követelés erejéig" Spitzer Ignác beodrai gabonás ügynök ellen.

A legtöbb adót, 21 ezer koronát Wagner Gusztáv fizeti. A következő „leg", Holtzer Tivadar adója már a tízezer koronán is alul esik – közli november 7-én a Délmagyarország. De olyan neveket is találunk a virilisták listáján, mint 5259 koronával a tizenegyedik helyre kerülő, terménykereskedő Ligeti Béla, vagy a 4974 korona adó fizetésével a tizenkettedik helyet kivívó ügyvéd, Gróf Árpád dr., aki ekkor már Tisza Lajos körúti pompás palotájának lakója. A nagy adófizetők, a virilisták közül 16 új és 7 póttagot választottak be a közgyűlésbe. A gazdasági erő akkor így válhatott politikaivá.

(Folytatjuk)

Arcél: Tölgyes Gyula (1893–1945)

„Átlagújságírónak" jellemzi Tölgyes Gyulát, a szegedi, felekezetét tartó, Jakobovicsként bejegyzett és Fekete Sas utcában élő zsidó családból származó „megbízható és szorgalmas" sajtómunkást Lengyel András irodalomtörténész. Még diákként lett a Délmagyarország munkatársa, itt tanulta meg az újságírás alapjait. Juhász Gyula írta róla: „a fiatal és tehetséges mai magyar újságíró típusa: minden emberi dolog iránt heves érdeklődéssel, az írás lázas szeretetével és mélyen költői kedéllyel indul el a pályáján". Tölgyes 1913-ban átlépett a Szegedi Naplóhoz, dolgozott a Szeged és Vidékénél, a Friss Újság és a Friss Hírek munkatársaként, aztán ismét a Naplónál, majd a Déli Hírlapnál. Budapesten 1937-ben a Mai Napot szerkesztette, majd visszatért Szegedre. Pályafutásának az úgynevezett zsidótörvények vetettek véget, 1944-ben deportálták.

Arcél: Tölgyes Gyula (1893–1945)
Arcél: Tölgyes Gyula (1893–1945)

Kronológia: 1913. Január 14.: A Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület napközi otthona 34 munkásgyermeket fogad. Február 28.: Egy hónappal a pesti bemutató után Szegeden is előadják Tömörkény István Barlanglakók című egyfelvonásosát. Május 1.: A Szegedi Atlétikai Klub (SZAK) újjáalakított, korszerűsített újszegedi sporttelepének avatása. Május 11.: A SZAK első nemzetközi labdarúgó-mérkőzése: a bécsi Simmeringer Sport Club ellen 3–3 az eredmény. Október 8.: Megnyílik a Korzó mozi.

Napi hírek

Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" – most 1913-ból.

Divat az új évben. Hiába kísértett a háború, hiába terpeszkedett mindenre a gazdasági súlyos kérdés: a női divat csakúgy megmaradt izgató és drága problémának, mint azelőtt... A legfontosabb változás, hogy a szoknyák bővebbek lesznek... A téli évad ellenére a világos színek igen nagy kedveltségnek örvendenek... Mint különösen favorizált divatszíneket a kéket és a szürkét jelölhetjük meg, különösen ripsz-szövetekben… A blúzok divatjára az idén nagy befolyással volt – a balkán háború, amely igen népszerűekké tette a balkán hímzéseket... (január 4., szombat)

Harc a mozik körül. Pénteken délután folytatják a januári rendes közgyűlést, amikor Lázár György dr. polgármester több póttárgy bejelentésével fogja megörvendeztetni a városatyákat. A legnagyobb érdeklődés közülük minden bizonnyal a mozi monopólium ügy fogja kikelteni. Balassa József szerkesztő ugyanis megvásárolta mindhárom szegedi mozgószínházat és most azzal az ajánlattal fordul a közgyűléshez, hogy bizonyos kedvezményeknek a város részére való lefektetése ellenében hosszú, bár korlátolt időn belül másnak ne adjon moziengedélyt... (február 7., péntek)

Gombaszögi Frida vendégszereplése. Szombaton kezdi meg a szegedi színházban három estére terjedő vendég szereplését Gombaszögi Frida, az ünnepelt fővárosi művésznő. Ama ritka talentumok közül való, akiket egyszerre megszeret a közönség, hogy aztán hosszú időn át meg is tartson kegyelmében. A legigézőbb, elegáns színpadi alak, nő sztárja a Magyar Színháznak, ahol az újdonságok női főszerepe az ő kezébe van letéve, amennyiben ő viszi diadalra a darabokat. Három legjobb szerepében láthatja a szegedi közönség... Szombaton a Rablólovag Annáját, vasárnap a Sárga liliom Juditját, hétfőn pedig A farkas Vilmáját játssza. (április 12. szombat)

Első nemzetközi mérkőzés. Alig zajlik majd le a május elsejei nagyszerű sportünnepély a sporttelep felavatásával, május 11-re már ismét elsőrangú attrakcióval kedveskedik a SZAK az őt annyira szerető közönségnek. Óriási áldozatok árán lekötötte a bécsi Simmeringer Sportclub első osztályú csapatát, mely pünkösd vasárnapján az újszegedi gyönyörű pályán mutatja be a bécsiek labdaművészetét. Ez lesz az első nemzetközi mérkőzés szegedi földön... (április 16., szerda)

Szeged költségvetése. A városi házi pénztárban „a kiadások összege 6.169.218 korona, a bevételeké pedig 5.303.201 korona, s így a hiány 866.017 korona... A városban fizetett egyenes adók minden koronája után 50 fillér városi pótadót" vetettek ki a hiány fedezetére. (május 16., péntek)

A Demeter-templom műemlékei. Nemsokára lebontják már a belvárosi Demeter-templomot, amelyben sok régi ereklye és műemlék van elhelyezve. A vallás és közoktatási miniszter ma értesítette a várost, hogy a Műemlékek Országos Bizottsága részéről Foerk Ernőt, a fogadalmi templom építőjét bízza meg azzal, hogy a lebontásnál a műemlékek ellenőrzését gyakorolja. (május 22. , csütörtök)

Juhász Gyulát Makóra helyezték. „Juhász Gyulát, a szegedi származású országos nevű költőt, aki gimnáziumi tanár, a közoktatási miniszter Szakolcáról Makóra helyezte át. Ezzel a poétának régi vágya teljesül – részben. Juhász ugyanis legalább Szegedre szeretett volna jönni, de hát Makón is közelebb lesz – Jeruzsálemhez, mint Szakolcán." (május 28., szerda)

A vízínség megszüntetéséért. Többször is foglalkozott a város tanácsa azzal, mit tehetne a vízpazarlás ellen. Úgy határoztak, hogy éjjel 12 órától reggel fél 5-ig az egész városban lezárják a vízvezetéket, a házakban pedig naponta ellenőrzik a belső és külső vízvezetékeket. Felvetődött: a miniszter a városra parancsolhatja a vízórák kötelező felszereltetését is. (június 4., szerda)

Új állami kórházat Szegednek! Deputációt intézett a kormányhoz Szeged: a Gedó-kert mellett a kórháznak kijelölt telket ingyen engedné át az államnak, továbbá adna 1 millió koránt, s átengedné a Korb Flóris készítette terveket, ha gondoskodna a kórház fölépítéséről – mint tette Kassán, ahol így Felső-Magyarország állami kórházat kapott. Most Alsó-Magyarországon, vagyis Szegeden a sor! (június 25., szerda)

Búcsú a Demeter templomtól. Vasárnap délelőtt búcsúzott el a város közönsége, a szegedi papság és a hatóság a lebontásra kerülő Szent-Demeter templomtól. A búcsúztató beszédet Jászai Géza címzetes püspök tartotta. (július 15., kedd)

Magyar név. Grünfeld Andor a Szegedi takarék és Hitel Részvénytársaság könyvelője családnevét Gáborra magyarosította. (november 7., péntek)

Színházi és egyéb érdekességek: interjú Felhő Rózsival

Az egykori szegedi kedvenccel, Felhő Rózsival készített interjút 1912. október 17-én a Délmagyarország „saját tudósítója" – mert már akkor is kínált „bulvárt", „kulisszatitkokat". Iránytűként annyi, hogy Felhő Rózsi/Vidos Dánielné (1879–1963) síremlékén, a budapesti Farkasréti temetőben az olvasható: énekesnő, színművésznő.

„Három napig lesz a szegedi közönség vendége Felhő Rózsi, a szegedi színház volt primadonnája – ezúttal az Uránia-színház színpadán, kabaréműsor keretében. Mai föllépését lapunk más helyén mutatjuk be, itt egy kis interjút közlünk, amelyben Felhő Rózsi sok színházi érdekességet mondott el a kabaré-színpadokon való szereplésének előzményeiről, indító okairól, no meg jövendő terveiről.

A Debüje előtt állott rendelkezésére a Délmagyarország munkatársának. Természetesen szegedi dolgokra terelődött a szó elsősorban.

Lehár Ferenc A víg özvegy című darabjában Ráthonyi Ákos és a víg özvegyek: Bárdy Gabi, Fedák Sári, Kűry Klára, Felhő Rózsi, Szoyer Ilonka, Turchányi Olga. Fotó: DM/DV
Lehár Ferenc A víg özvegy című darabjában Ráthonyi Ákos és a "víg özvegyek": Bárdy Gabi, Fedák Sári, Kűry Klára, Felhő Rózsi, Szoyer Ilonka, Turchányi Olga. Fotó: DM/DV

– Már majdnem azt hittem, hogy eltiltanak a föllépésemtől – kezdte –, de a városi utak, úgy látszik, mégis mellettem vannak... Nem akarok mást, csak megőrizni a szegedi közönség szimpátiáját, amelyre különösen büszke voltam, amíg szegedi primadonna voltam. Érdekli talán hogyan kerültem a kabarészínpadra? Nagyon egyszerűen. Két szóban megmondom... Pusztán toalett-kérdés miatt. A mai színházigazgatók négyötszáz koronás primadonnákkal is beérik, pedig csak a Cigányprímáshoz is hétszáz koronás toalett kell. Hát ezért hagytam ott a színházat.

– Végleg?

– No, nem egészen. Csak egy időre. Most vidéki körúton leszek még néhány hétig. Legutóbb az aradi közönség előtt szerepeltem. Szép estéim voltak. Szeged után Kaposvárra rándulok, ott is moziban lépek föl.

– És azután?

– Azután Budapestre megyek vissza. Ott lakom állandóan, s oda van szerződésem erre a szezonra. Kabaréba. Néhány hét múlva nyílik meg, de hogy ki csinálja, és kik lesznek a tagjai, az még – titok.

– Titok?

– Titok.

– Szigorúan titok?

– Szigorúan.

– tehát, szabad tudnom...

– Jó, hát megmondom. Kondor Ernő kabaréjába szerződtem. A tagok sorában lesz Nyáray Tóni, Szilassy Lehel és még sok kiváló művész és művésznő.

– Nem sajnálja a színpadot, művésznő?

Erre a kérdésre kissé elgondolkodott Felhő Rózsi, majd szomorkás rezignációval válaszolt:

– Tudja, úgy van ezzel az ember, mint az első szerelmével. A színpadhoz fűznek a legdrágább emlékeim, legragyogóbb estéim, a sikerek aranyfolyama, az ünnepeltség, minden. S az első szerelmét bizony sose tudja elfelejteni az ember... De hagyjuk ezt. Meg akarom állni a helyemet a kabarészínpadon is, ahol csakugyan meg lehet állapítani valakiről, művész-e igazában, vagy sem, mert a kabaréban nincsen – semble, amelynek előnyeit valamilyen első szerepben könnyen ki tudja használni a színész, hanem a kabaréban egyéni művészetet kell produkálni, s itt már nincsenek elnéző megbocsátások, mert vagy fogom a publikumot azzal, mit hogyan adok elő, vagy pedig nincs semmi hatás és megbuktam. A szegedi közönség intelligens, megértő, s ezért adok sokat a rokonszenvére. Ha Szeged közönsége szeret, szeretnek mindenütt.

Csöngettek. Felhő Rózsinak mennie kellett. A publikum meleg ovációval fogadta, amikor odaállt a fehér mozivászon elé."

Olvasóink írták

  • 2. mai 2008. július 13. 10:50
    „Üdítően kellemesek ezek az emlékek, maga a sorozat. Sehol bennük a vezető politikai elit magamutogató nyomulása... Újólag minden elismerésem a sorozat megjelenéséért a Délmagyar munkatársainak.”
  • 1. SP 2008. július 12. 22:46
    „Kevés a mellékelt kép. Kérünk még több érdekes fotot az emberekröl a városról.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Százhuszonhatan a Fazakasok családi asztalánál

Szeged - Százhuszonhatan ülték körül a családi asztalt múlt szombaton az erdélyi „őshazából" mindenfelé szétszóródott Fazakasok a Fehértói Halászcsárdában. Tovább olvasom