Délmagyar logó

2017. 02. 24. péntek - Mátyás 6°C | 12°C Még több cikk.

Isztambul: török gyönyörök

Ókori ragyogás, nyüzsgő éjszakai élet – Isztambul bőven kínál izgalmakat Európa túlsó végén. Azt hittük, a szombat este egybeesik valami nemzeti ünneppel – vagy ahogyan legutóbb, a város futballcsapatának jelentős győzelmével.
Az utcán közlekedő autókból zászlókat lengettek, a sofőrök tülköltek, az autórádiók ordítottak, a fiatal srácok motorbiciklijükön száguldoztak fel alá, a járdák megteltek tivornyázó emberekkel, és az éttermek elképesztő forgalmat bonyolítottak – így hát kissé csodálkozunk azon, miért kell Törökországnak bizonyítania ahhoz, hogy az Európai Unió tagjává válhasson.

Mi történik? – kérdeztük a taxisofőrt. De ő csak megvonta a vállát, mélyen beleszívott a cigarettájába, és megnyomta autója kürtjét, ami eléggé borzasztó hangot adott. Végül kiderült: semmi különös nem történt ezúttal a városban, csak egy átlagos este volt, amikor az emberek nem tesznek mást, mint leülnek a kényelmes székekre, és nézelődnek Európa egyik városában, amelyben perzselő a hőség.

Kultúrák találkozása

Az Isztambulba látogatók hosszú listával készülnek arra, mit is kellene az egzotikus városban megnézni: két kontinens találkozásánál fekszik, vízi útjain óriási a nyüzsgés, és a különböző kultúrák furcsa harmóniában találkoznak itt. Az utóbbi években Isztambul a világ egyik legnépszerűbb és legragyogóbb városává vált.

Több évszázaddal ezelőtt Isztambul szultánjai elküldték seregeiket, hogy területeket szerezzenek Európában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Mára a török offenzíva az európai országokban megszokottá és evidenssé vált, bármerre is nézünk.

A leigázott szomszédok végül felszabadították magukat, és most, ha Isztambulba látogatnak, művészeti alkotások, kézműves munkák között találják magukat, az Ottomán Birodalom motívumaival díszített pólókat vásárolhatnak, csodálatos török fürdőkbe léphetnek be, és megízlelhetik a kebabot.

Ahogyan az egyik rendszeres látogató megfogalmazta: Isztambul mára olyan hellyé vált, amelyben a régészeti szaklapok olvasói nagy lelkesedéssel koccinthatják össze poharaikat. Ami azt jelenti, hogy a Kék mecset és a Topkapi palota megtekintése mellett be lehet ugrani Stella McCartney újonnan nyílt üzletébe az Abdi Ipekci Cadon – ez a hely Isztambul válasza a Bond Streetre –, meg lehet nézni Sabanci, Picasso, Rodin és Frida Kahlo alkotásait.

2000 mecset, 70 templom, 15 zsinagóga

Az első esténken – amikor a taxink végre mozgásba lendült – a Mikla, egy új szabadtéri étterem-bár felé vettük az irányt, amely a Marmara Pera Hotel tetején található. Berendezése igazán stílusos, de még ennél is páratlanabb a látvány – minden irányban. Minaretek itt, nagy terek és dómok ott, függőhidak feszülnek, mintha gigantikus installációk lennének, Ázsia ott ragyog a folyó túlsó partján, és ott van benned a tudat: ha átkelsz a Boszporusz felett átívelő hídon, valószínűleg meglátod Oroszországot.

Egyvalami hiányzik Isztambulból: a kisebb hotelek. A legkedveltebb szálloda a Four Seasons az óváros szélén és a Ciragan Palace Kempinski a Boszporusz partján. Mi az utóbbit választottuk, mert van benne úszómedence és kert is.

Felfogadtunk egy idegenvezetőt, Juszuf Bardavidnak hívják, egy utazási iroda ajánlotta, perfekt beszéli az angol nyelvet. Először a Sultanahmetbe, közismertebb nevén a Kék mecsetbe visz, ahol szánkat tátva ámulunk és bámulunk. Isztambulban kétezer mecset, hetven templom és tizenöt zsinagóga van, a mecsetek közül ez a legrégebbi – 1616-ban építették. Az épület belsejét hatalmas pillérekkel támasztották alá, és több hektárnyi kékre festett felületet látunk. A Kék mecsetet a törökök az isteni bölcsesség templomának is hívják, ez a legszebb példája a bizánci építészetnek az egész világon. És ha emlékeztetnünk is kell magunkat, hogy Isztambul egyfajta nagy keveredése a stílusoknak, akkor csak nézzük meg a mozaikból kirakott Jézus Krisztust. És ott van a Yerebatan Szeráj, az 532-ben épült az elsüllyedt mecset, amelynek folyosóit 336 oszlop szegélyezi.

Ezen az estén egy helyi étteremben, a Beyoglu negyedben lévő Imrozban vacsoráztunk. Az erkélyen ültünk le, és gyakorlatilag meg tudtuk érinteni a hasonló teraszokon időző szomszédainkat az igen keskeny utca túloldalán. Természetesen a pincér egy szót sem beszélt angolul, ezért több mint 20 kisebb fogást mutatott meg nekünk, ezek közül választottunk.

Murád szultán százhárom gyermeke

A következő reggelen két lehetőségünk volt: vagy áthajózunk a Herceg Szigetekhez az ázsiai partra, ahol nincs autóközlekedés, vagy befizetünk egy hajóútra a Boszporuszon át a Fekete-tenger irányába. Örülök, hogy az utóbbit választottuk. Egészen más perspektívából láthattuk Isztambult, és felfedezhettük a város környéki partok fejlődését. Ezek a részek engem Amalfira és Dél-Franciaországra emlékeztettek. Itt mindenképpen meg kell állni Rumel Hisariban, keresni kell egy helyet, ahol el lehet költeni egy ebédet, majd délután 3 órakor folytatható az utazás. Visszafelé hajó helyett taxiba szálltunk, mert úgy tudtuk, hogy a Topkapi palota megtekintése több órát vesz igénybe.

És jól tudtuk. Ez a hely egy külön világ, világ a világban, ahonnan elképesztő látvány tárul a városra, és számos olyan csodálatos épületre, amelyet még az Ottomán Birodalom idején emeltek. Felhívták a figyelmünket arra, hogy a hárem pénztáránál nagy sor szokott lenni – nem láttunk senkit. A szultánok több évszázadon át ezekben a börtönökben tartották bezárva a nőket, akiknek csak egyetlen feladatuk volt: gyermekeket szülni az uralkodóknak. III. Murád szultánnak (1574–1595) nem kevesebb mint 103 gyermeke volt!

Harmadik, egyben utolsó napunkat a Nagy Bazárban töltöttük, a világ legrégibb bevásárlóközpontjában. Természetesen túl sok értelmetlen és felesleges dolgot vásároltunk, amiket később nehéz volt beletuszkolni a bőröndbe, de a feleségem rábukkant néhány régi fülbevalóra, és megvette, mert szerinte itthon ezeket kétszer annyiért kapta volna meg.

A színes, romantikus, forgalmas és felkavaró, konzervatív, de ugyanakkor anarchikus Isztambul tökéletes hely egy hosszú hétvégére. Elkap az utca sodrása, és ha nem veszed fel a tempót, a tempó vesz fel téged.

Az egyetlen baj Isztambullal: ha ott töltesz három napot, utána el kell menned szabadságra, hogy kipihend magad.

Mark Palmer/Daily Mail,
fordította: Nyemcsok Éva
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Géczi József háza elé vonul a Jobbik

Szeged - Géczi József háza előtt demonstrál szombat délután a Jobbik, a Magyar Gárda és a Hatvannégy… Tovább olvasom