Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 5°C

Kossuth-díjasként tért vissza Lukács Gyöngyi a Dóm térre

Lukács Gyöngyi az elmúlt évadban Szöultól San Franciscóig sorra elbűvölte a nagy operaházak közönségét, gazdagabb lett egy Kossuth-díjjal – és a magánéletében is gyökeres változás történt tavaly óta.
– A múlt nyári Dóm téri Marica grófnő-előadások után Szöulban és San Franciscóban Lady Macbeth szerepét énekeltem. A bécsi Staatsoperben a Parasztbecsület Santuzzájaként mutatkoztam be. Szegedre Los Angelesből érkeztem, ahol az elmúlt hetekben Tosca-sorozatom volt. Fontosnak tartom, hogy ne csak a világ legnagyobb operaházaiban, hanem itthon is folyamatosan szerepeljek, ezért az elmúlt évadban is felléptem Budapesten a Nabuccóban, a Turandotban és az Andrea Chenierben – sorolja Lukács Gyöngyi, mi történt vele Szegedtől Szegedig.
– A legfontosabb esemény a Kossuth-díj volt: arra különösen büszke vagyok, hogy nem idősen, betegen, hanem időben, a pályám csúcsán kaphattam meg. Még mindig olyan hihetetlen, hogy néha meg szoktam simogatni a kitüntetéssel kapott szobrocskát. Adós vagyok még a megünneplésével is, hiszen külföldön dolgoztam, amikor márciusban a díjátadás volt, nem tudtam hazajönni, így a lányom vette át a Parlamentben. Tavaly nyár óta alapvetően megváltozott a magánéletem. Úgy érzem, a pályámra is pozitívan hat, hogy kollégámmal, egy kolozsvári születésű, a nemzetközi operaéletben jól ismert, nagyszerű román baritonistával élek együtt.

Lukács Gyöngyi Marica grófnőként a Dóm téren. Fotó: Frank Yvette
Lukács Gyöngyi Marica grófnőként a Dóm téren. Fotó: Frank Yvette

Lukács Gyöngyit sokan akár Turandotként is szívesen látnák a Dóm téren, hiszen ezzel a szereppel is járja a világot. – Amikor említették, hogy a Turandotot magyarul játsszák, ha nem lettek volna épp akkor Los Angelesben előadásaim, akkor is elképzelhetetlennek tartottam volna, hogy elvállaljam, mert magyarul egyszerűen nem lehet jól elénekelni. Ha valaki a szöveget szeretné érthetően énekelni, akkor a hang vész el, ha pedig a hangokra koncentrál, akkor a szöveget nem lehet érteni. Úgy hallottam, most is ez történt.

Ha a két szerep közül választhattam volna, akkor is a Marica mellett döntök, mert ezt nincs lehetőségem máshol elénekelni. Örülök, hogy újra Szegeden lehetek, a sok vérdráma után jó ebben a vidám produkcióban lubickolni. Kemény munka: egy Marica-előadás szerintem felér két Toscával, sokkal több energiát követel, és meglepően nehéz az énekelnivaló is. Csodálatos Kálmán Imre muzsikája, kedvesek a kollégák. Jólesett, hogy amikor megkaptam a Kossuth-díjat, rögtön felhívott Tordy Géza, és szinte az egész Vígszínház telefonált.

Lukács Gyöngyi Thomas Hampsonnal a San Fransisco-i operaház színpadán.
Lukács Gyöngyi Thomas Hampsonnal a San Fransisco-i operaház színpadán.

Nagyon megszerettem a színészkollégákat. Míg ők a hangomtól tartottak, én egy kis kisebbségi érzéssel játszottam mellettük, de hamar feloldódtam, és sokat tanultam tőlük – árulja el Lukács Gyöngyi, aki
augusztusi pihenője után szeptember elején Kovalik Balázs irányításával kezd próbálni: a Művészetek Palotájában remek szereposztással, Frank Porretta Kalafja és Rost Andrea Liuja mellett Turandotot énekli. Utána Manon Lescaut-premierre készül az Operaházban, majd Bécsben a Nabucco Abigéljeként, Barcelonában Turandotként lép fel.

Az énekesnő levelei

Az Opera-Világ nemrégiben összeállítást közölt Szöultól San Franciscóig Lukács Gyöngyi leveleiből az énekesnő jóváhagyásával. Ebből választottunk egy jellemző részletet: Macbeth, San Francisco, 2007. november 3. „Van egy nagyon tehetséges, színes bőrű fiú, aki a Malcolmot énekli. Csak 25 éves, de ebből a tenorból még nagy énekes válhat. Mert nagyon tehetséges és hihetetlen alázat van benne. Délután Thomas Hampson tanítgatta az éneklés rejtelmeire, este pedig tőlem kérdezte, hogy hogyan támasztok. Megmutattam neki. Megfogta a blúzom alatt a derekamat, és úgy, ahogy éneklés közben szoktam, kiemeltem a lengőbordáimat. – Jesus – kiáltotta –, ezt meg hogy csinálod? Na persze, jó pár éve gyakorlom. De az volt a jó és – be kell vallanom – az újszerű ebben a rögtönzött énekórában, hogy mindenki odajött, megosztották tapasztalataikat, elkezdtek gyakorolni, kérdezősködni, de volt, aki azt mutatta, hogy ő hogyan csinálja.

Thomas bólogatott, hogy ő is úgy támaszt, ahogy én; el is hiszem, mert a mellkasa olyan, mintha páncél feszülne rá. A szakma egyik szépsége, hogy a hang a legkülönlegesebb hangszer. És a legkülönfélébb, mert ahányan vagyunk, annyiféle hang létezik. Vannak technikai alapszabályok, amelyek nélkül nem lehet operát énekelni, de ezenkívül minden torok más. A zenekari próbán összebarátkoztam az első hegedűssel, és viccelődve mondtam neki, hogy ha elromlik a hangszered, te vehetsz másikat. Akkora szemeket meresztett, mint egy ház: – Dehogy vehetek, azt hiszed, van nekem annyi pénzem?"
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nagy Ervin újra táncolhat

Szeged - A Marica grófnő szereplőinek részvételével tartottak közönségtalálkozókat a Reök… Tovább olvasom