Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 7°C Még több cikk.

Mitől döglik a pók?

Szeged - Bodolay Géza a drámai tagozat idei harmadik bemutatójaként állította színpadra Sorbán Csaba címszereplésével a ©vejket a kisszínházban. A pénteki premieren megkapta a magáét mindenki, aki nem kedves a főrendezőnek: elsősorban a lap és kritikusa, de mások is.

˝Nem szoktam gondolkodni. Mert a katonaságnál meg van tiltva. A katona helyett gondolkodnak a feljebbvalói. Mihelyt a katona gondolkodik, akkor már nem katona, hanem csak disznó, tetves civil˝ – mondja ©vejk szerepében Sorbán Csaba olyan meggyőzően, hogy azonnal megnyeri a csatát. Rögtön elhiszi neki a közönség: ő a tojásfejű cseh kisember, a mindig jóindulatúan vigyorgó hülye, az örök vesztes. Telitalálatos alakításból több is akad az előadásban: Jakab Tamás többszörös szenvedélybeteg Katz papja, Pataki Ferenc sarkosan közlekedő, pattogós ficsúrnak mutatott Lukaą főhadnagya, Szilágyi Annamária csak percekre fölvillanó, élettel teli, pazar nőalakjai, Kárász Zénó inkognitóban járó Schwartzburg generálisa. Szívós Lászlót leküldték kutyába: nemcsak főkalauzként, hanem drótszőrű foxiként is becsülettel helytáll.

Jaroslav Haąek világsikerű szatirikus regényéből Bodolay Géza készítette a színpadi verziót. Nem törekedhetett teljességre; a több mint nyolcszáz oldalas, megszámlálhatatlan sztorit tartalmazó, gazdag regényből a színpadon csak ízelítőt lehet adni. A válogatás sikerült, a jelenetekben mint cseppben a tenger, benne van a széthulló Monarchia száz évvel ezelőtti különös világa, az első világháború, a kacagtatóan eltúlzott, jellegzetes karakterek, a színek, a zenék, a boldog békeidők végét kísérő minden mindegy életérzés. Csak a darab zárása nem egyértelmű: nem biztos benne a közönség, hogy az egyszálbélű baka zabálásról és emésztésről szóló érzékletes monológjával, amit Báhner Péter roppant hatásosan ad elő, tényleg vége van-e az előadásnak.
 

©vejk a kisszínházban. Fotó: Kuklis István (galéria)


Mira János díszlettervező harctéri káosznak is nevezhető játéktéréből kiindulva oldott meg minden jelenetet. Bianca Imelda Jeremias múlt századelőt idéző jelmezei mellett a színpadon három pirosra festett fémgerendás harckocsi akadály, három szürke betontömb, egy rozsdás dobkályha, katonai ágyak, egymásra dobált székek és egy színes Ferenc József-portré adja meg a világháborús hangulatot. A háttérben zászlók, alattuk egy emelvényen a K. u. K. rezesbanda a Kék Duna-keringőt, később A walkürök lovaglását és a Hoffmann meséi Barcaroláját is játssza. A zeneileg igencsak eklektikus produkcióban Bizottságot éppúgy hallhat a publikum, mint indulókat, katonadalokat vagy személyeskedő civil üzenetként is értelmezhető trágár nótákat.

Bodolay Géza öncélú gegek sorozatával is telepakolja az előadást. Az, hogy majdnem mindegyik produkciójában felbukkan a csontváz és a ló, eleinte viccesnek hatott, az évek során egyre kiüresedettebb, elcsépeltebb, unalmasabb rendezői manírrá vált. Bodolay szeret a színház forradalmi megújítója szerepében tetszelegni, de pechjére úgy tűnik, sem saját szakmája, sem pedig a közönség nem díjazza mostanában meghökkentő ötleteit. Bár József Attila Haąek kortársa volt, és a Tiszta szívvel tényleg jól kifejezi a korabeli fiatalok kilátástalanságérzését, a vers mégis kilóg az előadásból. Persze a színpadon mindent szabad. Az alpári altesti viccelődésnek lehet kiszámított művészi funkciója – egy darabig működik is a második részre meglehetősen unalmassá váló produkcióban.
 

©vejk a kisszínházban. Fotó: Kuklis István (galéria)


Mitől döglik a pók? – kérdik a színpadon, majd Délmagyarországgal csapkodják – a legyeket. ˝Én papírkereskedő vagyok, én papírkereskedő vagyok!˝ – kiabálja az egyik szereplő, miközben jelentőségteljesen lapunk példányait dobálja az ˝árokba˝. Később ugyanoda köpnek, vizelnek, sőt – egy zöld léggömbbel felnagyítva jelezve – az orrváladékot is oda vágják ki. A stílus maga az ember. Huszonnégy év óta dolgozom újságíróként, a véleményemért kaptam már színigazgatótól pofont a nyílt utcán, többször megfenyegettek, voltak éjszakai telefonok, de csak most jutottam el a megtiszteltetésig, hogy a kiemelt, nemzeti kategóriájú szegedi teátrum színpadán a főrendező produkciójában egy magánbosszú részeként halljam a nevem. Hol? Ló! Si! – poénkodnak, majd kifinomult ízlést emlegetve felhívják a figyelmet a kis közjátékra, megismétlik, és köpnek.

Sekély e kéj. A véleményem nem változik: szerintem Bodolay Géza ámokfutása mostanra mélypontra juttatta a szegedi drámai tagozatot. Amióta átvette a vezetést, távozott a társulattól Melkvi Bea, Erdélyi Tímea, Danis Lídia – szerintem mindhárom jobb, izgalmasabb színésznő, mint Bodolay felesége, aki azóta a legtöbb női főszerepet játssza. És akkor még nem beszéltünk az oknyomozó-tényfeltáró újságírás tárgykörébe tartozó egyéb etikai problémákról.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Parfümös üveggel verte, majd megszúrta az élettársát

Élettársát bántalmazta egy szegedi férfi. Az asszony nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket… Tovább olvasom