Szeged - delmagyar.hu

Csirik János, az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar tanszékvezető professzora a számítástudomány alapjai és alkalmazásai terén végzett kiemelkedő jelentőségű kutatásaiért, a gyakorlatban is kiválóan hasznosítható eredményeiért és iskolateremtő munkásságáért részesült a legmagasabb állami tudományos elismerésben. A számítógépek orvosi alkalmazásaival foglalkozott. Vezető szerepet játszott 1974-től egy online képkiértékelő számítógépes rendszer fejlesztésében, melynek segítségével több mint 100 klinikán, kórházban végeztek rutinszerűen vizsgálatokat. A nyolcvanas évek elején érdeklődése elméletibb irányba fordult, az úgynevezett ládapakolási problémával kezdett foglalkozni. Az MTA tanszéki kutatócsoportjának vezetőjeként intenzíven kapcsolódott be a magyar nyelvű szövegek számítógépes feldolgozásába.

– Az online algoritmusok vizsgálata jelenleg is az érdeklődésem homlokterében áll – hangsúlyozza Csirik János, aki már a nyolcvanas évek második felében javasolt olyan algoritmusokat, amelyeknél jobbakat azóta sem találtak. Ezek közül az egyik az úgynevezett változó méretű ládák esetére vonatkozott.

Mérföldkövek

Csirik János 1946-ban született Ambrózfalván. Diplomáját a József Attila Tudományegyetem (JATE) programtervező-matematikus szakán szerezte 1969-ben. 1990-ben nyert egyetemi tanári kinevezést. 1992 és 1994 között a JATE rektora, 1994 és 1995 között a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára volt, 2005-től a természettudományi kar dékánjaként dolgozott. 1997-2000-ben Széchenyi professzori ösztöndíjas. A matematikai tudomány doktora. 1981-ben Akadémiai Díjat, 1984-ben Kalmár László-díjat, 1998-ban Bolyai Farkas-díjat kapott.

Csirik János.

Penke Botond akadémikus, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Orvosi Vegytani Intézetének egyetemi tanára. A hazai peptid- és fehérjekutatás területén végzett, nemzetközileg is elismert munkásságáért, az egyetem Proteomikai Laboratóriumának létrehozásáért, több évtizedes eredményes oktatói tevékenységéért kapta meg a legmagasabb állami tudományos elismerést. A professzor a Dél-Alföldi Neurobiológiai Tudásközpotban a neurodegenerációs betegségek (az Alzheimer-, a Parkinson- és a Huntington-kór) megelőzésére és kezelésére alkalmas új gyógyszerek kifejlesztését célzó kutatások egyik irányítója.

– A központi idegrendszer e betegségei enyhe tünetekkel, alattomosan kezdődnek, de visszafordíthatatlanok, s egyelőre gyógyíthatatlanok. Legyőzésükben nemcsak a korai felismerés, hanem a megfelelő gyógyszerek felfedezése hozhat áttörést – nyilatkozta lapunknak Penke Botond professzor. A szegedi Dél-Alföldi Neurobiológiai Tudásközpont (DNT) koordinátora, az ottani egyik program vezetője szerint lényeges, hogy a tudás mielőbb hasznosuljon. A kutatók ezen céljának megvalósítására kiváló forma a tudásközpont, ahol a kutató fölfedezéséből a lehető legrövidebb időn belül szabadalom, majd gyógyszer, illetve szakmai berkekben isme

Penke Botond.

Az akadémikus életútja

Penke Botond 1942-ben született Beregszászon. 1965-ben végzett az ELTE Természettudományi Karán biológia-kémia szakon. 1965–77 között a Szegedi Egyetem TTK Szerves Kémia Tanszékén dolgozott, 1977-től a Szegedi Orvostudományi Egyetem Orvosi Vegytani Intézetének adjunktusa, majd docense, 1989-től tizenöt éven át tanszékvezető, 1990 óta egyetemi tanár. Több évig dolgozott külföldi laboratóriumokban. 2001-től az MTA levelező, 2007 óta rendes tagja. 2006-ban Szent- Györgyi Albert-díjat kapott.