Délmagyar logó

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 12°C | 22°C Még több cikk.

Thealter 2008: megkerülhető, de kihagyhatatlan

Szeged - Bozsik Yvette társulatának előadása volt a 18. Thealter egyik legnagyobb sikere. Mozgássérült, vak és ép táncosok közösen adták elő a Lélektáncot. A fesztivál hétfőn hajnalban zárult.
Könnyű kikerülni Szegeden a csöppet sem tolakodó, szinte már diszkrét színházi fesztivált, a tizennyolcadik Thealtert – de nagy könnyelműség így tenni. Főleg a régi Hungáriában és a régi zsinagógában zajlottak az előadások, néhányba azért „belebotlani" is lehetett, például a szentesi Horváth Mihály gimnázium drámatagozatos diákjainak Első Magyar Garantáltan Pártsemleges Politikusképző Artistaiskola Vizsgacirkuszába a Széchenyi téren. A néhol tizennyolcas karikát kívánó harc a csöbör és a vödör csoport között szókimondó, szégyentelen és okos előadás tömegoszlató blueszal és aktualitásokkal („Miniszterelnök úr, igaz-e, hogy az ön fiának egy egész tanári kar segített leérettségizni?", „Ha nyerünk, visszahívjuk az összes Csongrád megyei iskolaigazgatót!"). Az előadást lakodalmas menetek dallamkürtjei színesítették és kürtőskalácsot majszoló emberek nézték – összeértek az események: esküvődömping a városházán, hungarikumok a Széchenyi téren.

Sokkal intimebb volt a régi zsinagóga udvara: az Andaxínház művészei a kovácsoltvas kerítést táncolták körbe, majd eltűntek az épület belsejében. Követtük őket – már akinek szerencséje volt, mert a Bozsik Yvette Társulat előadására elővételben hamar elfogytak a jegyek. A Lélektáncban mozgássérült, vak és ép táncosok együtt mozogtak. A társulat a Gördülő Tánccsoporttal és a Vakvagányokból ismert Matatek Judittal egészült ki. Sztori nem volt, a szereplők érzelmeket keltettek.

A Lélektáncot ritkán adja elő a Bozsik-társulat, Szegeden nagy siker volt. Fotó: Schmidt Andrea

Remekül irányították a nézőt, aki szorongott, megkönnyebbült, nevetett – volt, aki sírt. A mozgássérült-mozdulatokban is kecses táncosok – a nőknek még a hajuk is táncolt – és a tolószékben ülő, néha abból kivett művészek együttese nem volt torz, inkább furcsa módon természetes. A hosszú percekig tartó tapsból ítélve ez a viszonylag ritkán előadott Lélektánc volt a Thealter egyik legnagyobb sikere.

Lehet, hogy csak a Bozsik-társulat után, de csalódás volt a Kapu Színház Szivárványkígyója. Nehezen értelmeztem a jelképeket, a háromfős darabban a szöveg és a tánc is önmagáért valónak tűnt, jelentése – számomra legalábbis – nem volt. Kicsit kárpótolt a helyszín, a régi Hungáriában az ember úgy érzi magát, mintha a Titanic roncsának belsejében járna. És ha már óceán: a Klauzál téren este 10-kor újra várt a groteszk és csodálatos kanadai kutatóhajó: a Bizzarium.

Szólt a Thealter rádió

Napi 8-10 órán át működött a Thealter Rádió a régi zsinagóga udvarán a Rádió MI keretein belül. A hatfős stáb interjúkat készített rendezőkkel, színészekkel, önkéntesekkel és visszahoztak az éterbe egy elfelejtett műfajt: az élő színházi közvetítést.

Olvasóink írták

  • 6. faguriga 2008. július 29. 23:26
    „Olyan még nem volt, hogy mindenki elégedett legyen. Kivéve a gyevi bírót. De aztán, annak is fájt a segge.”
  • 5. fesztiválszervező 2008. július 29. 10:46
    „Madzsar, ó, akkor legyen tiéd az utolsó szó...”
  • 4. Madzsar. 2008. július 29. 09:15
    „Kedveseim!

    Csak saccoltam, de úgy látom, annyira azért nem is lőttem mellé. :)

    Biztosan jól van ez így, hogy csak 78 szerencsés "halandó" láthatta a Lélektáncot, de én azért remélem, hogy jövőre egy olyan helyszínnel fog bővülni a Thealter, ahol a közönséget is fogadni tudjátok... Egy biztos: a Lélektánc lényegesen több érdeklődőt vonzott, mint ahányan lecsúsztak az elővételről, vagy hoppon maradtak a zsinagóga bejáratánál.”
  • 3. lelkes táncos 2008. július 28. 16:58
    „Szia Madzsar!

    Én nem szervező vagyok, hanem egy lelkes, mezei néző, aki időben foglalt magának és társaságának jegyet az előadásra. Valóban nem csak 50 ember volt bent nézőként, és csak abból kiindulva, hogy én mennyi ismerősömmel találkoztam, biztosan mondhatom, hogy nem csak 10 ember tudott bejutni a nem tűzközeliekből.

    A szervezőknek viszont azt üzenem, hogy hálás köszönet, amiért a Lélektáncot bemutatták a fesztiválon, súlyos, csodálatos darab, hosszú utóhatással, a fesztivál legjobbja.”
  • 2. fesztiválszervező 2008. július 28. 16:37
    „kedves Madzsar!
    csak a történeti hűség kedvéért: a Lélektáncra 126 fős nézősereg "jutott be". Ebből 78-an teljes árú jeggyel (ők tehát a "szerencsés halandók", ahogy Ön fogalmaz), 16-an szakmai jeggyel (ők többségében a fesztivál fellépői). A fennmaradó 32 főt a "média emberei", a fellépők vendégei és a fesztivál támogatói alkották.

    Egyébként tényleg nehéz volt a kiszsinagóga méreteire adaptálni az egyébként a Millenárisban bemutatott előadást, biztosítani a megfelelő körülményeket (konkrétan például lehetővé tenni a mozgást, a színpadra való feljutást stb. az egyébként nem akadálymentesített épületben), de az alkotók és a közreműködők, valamint a fesztivál szervezői fontosnak tartották, hogy a szegedi közönség is láthassa az előadást. A rendelkezésünkre álló terek közül egyedül ebben tudtuk biztosítani a szükséges minimális feltételeket. Sajnáljuk, ha esetleg Ön nem jutott be. (Bár tudomásom szerint csak az egyik szereplő hozzátartozói ragadtak kint, igaz, kissé elkéstek, és utólag nem is vették zokon, hogy nem jutottak be.)”
  • 1. Madzsar. 2008. július 28. 10:32
    „Azért tegyük hozzá, hogy a régi zsinagógába szervezett Lélektáncra kb. 50-en jutottak be! Cirka 40 művészember (+a média emberei), és 10 szerencsés halandó... Szerintem a Lélektánc megérdemelt volna egy olyan helyszínt, ahol közönséget is lehetett volna fogadni.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Izgalmas balett-turné Izraelben

Egyhetes, izgalmasra sikeredett izraeli vendégszerepléséről érkezett haza tegnap délután a Szegedi… Tovább olvasom