Délmagyar logó

2017. 12. 11. hétfő - Árpád -1°C | 13°C Még több cikk.

Vesmás Péter: A negyedik szegedi hídban gondolkodom

Szeged - Építészeti munkássága mellett legfontosabbnak tekinti azt az alkotó közösséget, amellyel az elmúlt 10 évben együtt dolgozott. A tervezés mellett leginkább tanítani szeret, azt mondja, a fiatal szakemberek képzése legalább olyan fontos, mint egy jól sikerült terv. Elkötelezett szegediként a Mars téri piac a legkedvesebb munkája, imádja a Tiszát, amelyre lakóhajót tervezett. Vesmás Péter, a Tér és Forma Építész Iroda építésze Szeged fejlesztése kapcsán továbbra is nagy reményekkel tekint a jövőbe.
 NÉVJEGY

Vesmás Péter építész 1953. február 19-én született Szegeden. Jelenleg a Tér és Forma Építész Iroda tervezője. Házas, felesége Zákányi Ildikó építész. Fontosabb épületei között van a Mars téri piac, az egykori Délterv-székház, a szegedi vár, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum és a Noé lakóhajó. Készített terveket a szegedi Várkert, Stefánia park, Móra park és Roosevelt tér rehabilitációjához, valamint a szegedi belvárosi Tisza-part építészeti és árvízvédelmi rendezéséhez. Ybl Miklós-díjas, 2013-ban a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Tiszti Keresztjével tüntették ki.

– Miért a Mars téri piac a kedvence?


– Amióta nagy szegedi projekteken dolgozunk, a megvalósítás mindig a kiváló szakmai tudású alkotó stábnak köszönhető. A csapatmunkának három fontos része van: a több évtizedes elköteleződés, a fiatalok felelősségteljes hozzáállása és az, hogy képesek legyünk előregondolkodni 6, 8 vagy akár 10 évre. Jól példázza ezt a Mars téri piac: a tervezést 1997-ben nyerte a Tér és Forma, 2012-ben adták át, tehát 15 éves munka volt. Érzelmileg is kötődünk hozzá, mert 170 ezer ember érdeke volt a siker. Úgy látom, az emberek befogadták, ezért érdemes volt dolgozni. Fiataljaink – az Árpád tér és a Dugonics tér felújításánál – az utolsó téglát is megrajzolták. A jövőre is gondolunk, most elsősorban Szeged és a Tisza kapcsolata foglalkoztat bennünket.

A siker titka

– A szegediek láthatóan szeretik az iroda munkáit. Ez a Tér és Forma sikerének titka?

– Higgye el, hogy leginkább a Szegedhez való kötődés és az épp aktuális feladat iránti lelkesedés és elkötelezettség hozhat eredményt. Fontos, hogy a legkeményebb kritikus mi magunk legyünk. A tanulságok visznek előrébb. Természetesen kell egy csapat, amely a fejlesztéseket át tudja gondolni és jövőt tud rajzolni a városnak. Ezért vannak hosszú éveken keresztül formálódó elképzeléseink az elkövetkező évekre. Az emberek könnyen befogadják a jót és a szépet. Igaz, kritikákat is kaptunk, a partfal kapcsán is, és a Somogyi utca felújítása miatt, ahol leginkább a lámpákat kritizálták. A véleményem, hogy bízni kell a szakemberekben.

– Szeged és a Tisza kapcsolata örök lehetőség. Milyen elképzelései vannak erről?

– A harmadik híd jó eséllyel elkészülhet, láthatóan többről van szó, mint választási program, mert nagyon fontos Szeged számára. Igaz, sokmilliárdos projektről van szó, de az még nem kerül sokba, hogy érdemben jól átgondolt koncepcióval készüljünk föl új hidunk megvalósítására. Én már a negyedik hídra gondolok, amely Szeged új intermodális központját: a nemzetközi vasúti közlekedés, folyami teherszállítás, az új buszpályaudvar, valamint a medencés kikötő együttesét szolgálja ki. Folyamatosan életben kell tartani az előremutató városfejlesztési elképzeléseket, mindig egy lépéssel előbbre járni és tervezni.

Vesmás Péter: A negyedik hídban gondolkodom. Fotó: Karnok Csaba (galéria)

– Az ember és a Tisza kapcsolatát szimbolizálja a most díjazott Noé lakóhajó is?

– Fontos, hogy a lakóhajó harmonikusan illeszkedjen a környezetébe. A Noé üzemeltetése energiatakarékos, komoly hőszigeteléssel, az áramellátását napelemek biztosítják. A Tisza-parti hajók a jövőben kiépülő szennyvízhálózatra köthetnek, így nem kell a szippantós kocsikkal „fertőzni" a megújuló Tisza Parkot. A Noé és a hozzá hasonló lakóhajók abban is segítenek, hogy az ártéri építkezések ne rombolják azt a természetes környezetet, ahová olyannyira vágyunk. A hajó árvízben is megáll a helyén, és energetikailag is képes az önellátásra. A Noé komoly összefogás eredménye. A beton úszóműtől fölfelé az utolsó csavarig az iroda fiatal csapata építette. 2 teljes oldalra is alig fért el mindazon a kollégák, barátok és lelkes szakemberek felsorolása, akik nevében átvehettem a Highlights of Hungary díját.

– Mikor döntötte el, hogy építész lesz?

– Az egyik legszegényebb városrészben, Rókuson nőttem fel. Sok szegény család élt ott, de az emberek nagyon figyeltek egymásra, így nagyon élhető és emlékezetes környezet volt. Jó iskolákba jártam. A Madáchban a legszegényebbek és a belvárosi polgárok gyerekei jártak egy osztályba, ez is az életre „nevelődést" szolgálta. Bátyámat az építőipari technikumba vették fel, és amikor hazahozta a könyveit, én azokat bújtam. Már 13 évesen sem volt kérdés, mindig úgy alakultak a döntéseim – bár a kajakozás sokszor csábított volna más irányba –, hogy építész lettem.

Gyaloghidat tervezne

– Mit tervezne legszívesebben Szegednek?

– Az építészet fontos feladata, hogy megteremtse a hátteret a közösségek kiépüléséhez és működéséhez. Az első és legfontosabb a város közigazgatási határain belül a Tisza-part rendbetétele. Minőségi, jól használható belvárosunk van, de hatalmas hiány, hogy a belváros és a Tisza nincs minőségi összhangban. Az emberek szeme szinte hozzászokott a lepusztult állapothoz. A Tisza-partot nem szabad közúti közlekedésre és parkolásra használni, vissza kell adni az embereknek. Ezért is álmodtunk gyalogos hidat az Árvízi emlékmű és az újszegedi volt vasúti híd megmaradt pillére között, ami egyben kerékpáros út is. A dániai Aarhusban nem is volt folyó, de egy év alatt kihozták a város alatt csatornába elvezetett bővizű patakot, amely azonnal a belváros legpezsgőbb színhelye lett. A jót nagyon hamar megszokják az emberek.

– Merre járt a világban?

– A Műszaki Egyetem után a Magyar Építészek Szövetsége kétéves Mesteriskoláján végeztem, ahol nemcsak a szakmát tanulhattuk tovább, de az élet más izgalmas – akkor még nemigen támogatottan – társadalmi, politikai, művészeti területeire is elkalandoztunk. Jó néhány évig még „mestersegédként" maradhattam ott. Sok külföldi építészeti tanulmányúton bejártuk Európát. A szívem csücske már akkor is Dánia volt: egy olyan ország, amely nyersanyag híján sikerrel hasznosítja a tudást. A lakosság kis része dolgozik például a mezőgazdaságban, mégis, a szükségleteik többszörösét termelik meg. Szeged számára is jó példa, ahol a tőke a koncentrált tudás. Dánia ma is a legnagyobb „dizájnexportőr". A világhírű koncerttermekben, színházakban, oktatási és kulturális intézményekben mind ott vannak a legklasszikusabb dán csillárok és bútorok. Sok közülük még az 50-es években született, de még ma is keresett tárgyak. Építészete is világhírű, de hétköznapi épületeik is egyszerűek, praktikusak és szerethetők.

– Sokat emlegeti az oktatást. Ez is a tervezői véna miatt van? Hiszen a tanítás a jövő tervezéséről is szól valahol.

Vesmás Péter a Noéval. Fotó: Schmidt Andrea
Vesmás Péter a Noéval. Fotó: Schmidt Andrea

– Minőségi képzés nélkül nem lehet jövőről beszélni. A tervezés fontos, de csak a folyamatos, állandó tanulás és tanítás teheti még tökéletesebbé. Nagyszerű tanáraim voltak a rókusi Madách-iskolában és a Radnóti-gimnáziumban. Az 50-es, 60-as években a „nem megbízható" pedagógusokat lefokozták, és az egyetemekről a középiskolákba, a gimnáziumokból az általános iskolákba menesztették. Így kaptuk a legjobb tanárainkat. Érdekes, hogy az egyetemen, a hivatalos oktatásban kevesebb emlékezetes tanárom volt. Az egyetem melletti, „nem hivatalos" oktatás alkalmával azonban a szakma „kinti" nagyjaival találkozhattunk, és önképző körökben fejlődhettünk. Dr. Szendrői Jenő professzoromat tekintem első mesteremnek. Az 50-es évek elején az ő vezetésével alakult meg az Iparterv, amely évtizedeken keresztül volt a modern magyar építészet fellegvára. Továbbá ő teremtette meg az immár több mint 50 éve működő építész Mesteriskolát.

Ne lustítson el az örökség!

– Mi a véleménye Szeged építészetéről?

– Nem szabad engedni, hogy Szegedet ellustítsa az árvíz és Trianon után megépült, gyönyörű és egységes eklektikus öröksége. Szeged mindig jól jött ki a tragikus helyzetekből, néhány év alatt kaptunk egy gyönyörű belvárost az akkori legjobb építészek közreműködésével. Nekünk pedig folytatni kell, hogy a város élhetőségét tovább gazdagítsuk, Szeged szerepét újragondoljuk, a mához és a jövőjéhez igazítsuk.

– Melyek a kedvenc szegedi épületei?

– A teljesség igénye nélkül mondom: Borvendég Béla Sellő-háza és a Belvárosi temető ravatalozója. Kedvelem a Tarnai fivérek épületeit is. Ők a modern szegedi téglaépítészet képviselői. Tarnai István tervezte a Szegedi Biológiai Kutatóközpontot. Szeged építészetében meghatározó szerepet töltött be Pálfy-Budinszky Endre, aki a Klebelsberg-korszaktól kezdve a 60-as évekig dolgozott. Van Magyar Edénk, aki a Reök-palota mellett a szegedi társasház-építészet fontos alakja. Keveset beszélünk még Sebestyén Endréről, aki a régi Z. Nagy cukrászda épületét, a József Attila sugárúton a gyönyörű beugrós, kisudvaros házat és a Belvárosi mozi épületét is tervezte.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ságvári-ügy: ellentmondások az Akadémia döntésében

Kötelező átnevezni a Ságvárit? Ki és milyen alapon dönt erről? Mennyire jogszerűek és következetesek az Akadémia döntései? Tovább olvasom