Szeged - delmagyar.hu

A vásárhelyi speciális iskolában szakemberek foglalkoznak vele, de a rossz anyagi körülmények között élő családnak megoldhatatlan problémát jelent Evelin utaztatása.

Egész nap a televízió előtt ül a szentesi Gazsi Ildikó Evelin, akinek a kedvéért négyórányi reklámfilmet vettek fel a szülők DVD-re. Ezt nézi reggeltől estig a tízéves kislány, miközben artikulálatlan hangokat ad ki magából. – Az erőteljes szuszogás alapjárat nála – mondja az édesanyja, Kovács Ildikó. A Farkas Antal utcai szoba-konyhás házban négyen élnek: Evelin nevelőapja, Zilcsák Zoltán és a fiatal pár közös gyermeke, Richárd.

A vásárhelyi iskola jó hatással van Gazsi Ilfikó Evelinre. Fotó: Segesvári Csaba

Amikor felkerestük őket, a kisfiú óvodában volt. A nővére betegsége azonban az ő életére is kihat: a családi kasszából nemigen telik arra, hogy az ötéves Ricsinek játékot vegyenek. Az alacsony jövedelmük nagy részét Evelinre költik a szülők.

A kislány egészségesen született, másfél éves koráig úgy élte életét, mint a legtöbb kisgyerek. A barna hajú, szép szemű Evelin már ízlelgette a szavakat, sétálgatott az utcán az édesanyjával meg a nagymamájával. Az alattomos kór jelei úgy mutatkoztak meg nála, hogy egyik napról a másikra agresszívvá vált, sivalkodott éjjel és nappal. A családnak öt évébe és rengeteg költségébe került, mire a pécsi klinikán genetikai vizsgálatokkal kiderítették: Evelint egy ritka betegség, az úgynevezett rettszindróma támadta meg, amitől mindent elfelejtett. Magyarországon jelenleg hatvanhárom gyermek szenved e gyógyíthatatlan kórtól.

Szebellédi Anna ötlete Szebellédi Anna, a gondozási központ nyugalmazott igazgatója figyelt fel a nehéz sorsú családra. Szerinte elismerésre méltó, hogy a legnagyobb szegénységben is vállalják a fogyatékos gyermekük nevelését. A szakember úgy véli: az a lényeg, hogy Gazsi Ildikó Evelin a családban maradjon. Ennek érdekében azt javasolja, hogy nyitni kellene egy számlát, amelyre anyagi lehetőségeik szerint befizethetnének a helybeliek Kovács Ildikóék nehéz helyzetének enyhítése érdekében. Szebellédi Anna szerint lenne támogató, mert sok jó ember él Szentesen.

– Nem tud beszélni, pelenkázni kell, az epilepsziás tüneteit gyógyszerrel kezelik – mondja az anyuka. Régebben csak lábujjhegyen tudott járni Evelin, akit azóta megműtöttek. – Most már tud szépen is menni – fogalmaz Ildikó. De etetni is kell a kislányt, és inni sem tud önállóan. Ha éhes, azt úgy jelzi, hogy a hűtőszekrény elé áll, ha szomjas, akkor nézi a vizespalackot. A nevelőapa, Zoltán azt meséli Evelinről, hogy neki szót is fogad, sőt még puszit is kap tőle, szeretete jeleként.

Speciális babakocsiban szokták kivinni az utcára, mert csak rövid ideig tud gyalogolni, aztán leül a földre. Ám az is baj, hogy a gyógyszerektől meghízott a kislány, az ötven kilójával már alig fér bele a kocsiba. Akárcsak a műanyag kádba, amelyben fürdőszoba híján kénytelenek fürdetni. A család nagyon szeretné bővíteni a házat, de nem telik rá.

Zilcsák Zoltán három műszakban dolgozik az egyik helyi gyárban, Kovács Ildikó pedig a kislányról gondoskodik. A családfő fizetése és a különböző segélyek sem voltak elegendők ahhoz, hogy tűzrevalót vegyenek. Ildikó édesapja adott nekik kölcsönt a tüzelőre.

A legnagyobb gondot azonban Evelin utaztatása jelenti a család számára. Szeptember óta ugyanis a vásárhelyi Kozmutza Flóra Általános Iskolába jár. A kislány szereti az iskolát, ahol szakemberek foglalkoznak vele. A baj az, hogy hetente csak háromszor tudják elvinni az egyik helybeli támogató szolgálat autójával. Ám ez is megterhelő Kovács Ildikóéknak, még akkor is, ha a társadalombiztosító valamennyivel hozzájárul a költségeikhez. Evelin fejlesztése szempontjából azonban az lenne a legjobb, ha mindennap mehetne iskolába. Ott ugyanis gyógytornáznak, lovagolnak, úsznak, és az értelmükre is hatnak a pedagógusok. Az édesanya azt állítja: ha segítséget kapnának a kislány utaztatásához – erre azért van szükség, mert tömegközlekedési eszközön nem marad meg Evelin –, akkor ő elmehetne dolgozni, hogy több pénzük legyen. – Arról szó sem lehet, hogy intézetbe adjuk – hangsúlyozza Zilcsák Zoltán. Ha a kisfiukra nem is marad pénzük a szülőknek, inkább elviszik a nagylányt iskolába.