Délmagyar logó

2017. 02. 25. szombat - Géza 1°C | 8°C Még több cikk.

Afganisztán egykor és ma

Muhammed Wahaaj afganisztáni orvost akkor rabolták el, amikor éppen hazafelé tartott a kórházból, ahol dolgozott. Állítása szerint mindez a politikai vezetők jóváhagyásával – vagy legalábbis tudtával – történt nyolc évvel ezelőtt.
Rálőttek, arra kényszerítették, hogy álljon félre autójával. A vállán sebesült meg. Elfogták, és bezárták egy cellába, ahol három hétig kínozták.

– Mindig tudtam, mikor kezdődik az újabb kínzás – mondta az orvos tört angolsággal. – Ilyenkor nem hoztak nekem enni. Annyira fájt, amit tettek velem, hogy hánytam. Amíg ütöttek, az egyik férfi mobiltelefont tartott a számhoz. A családom tagjai hallották, amint sírtam a fájdalomtól. Éjszakánként a banditák hátrabilincselték dr. Wahaaj kezeit, és egy kampóra akasztották. Ott lógott egészen reggelig.

A kínzások alatt a rendőrség egyáltalán nem tanúsított érdeklődést dr. Wahaaj iránt – állítja a férfi. Végül váltságdíj ellenében szabadon engedték.

A regnáló rezsim közönye azért is különösen megdöbbentő, mert az orvos páciensei közé tartozott a kabuli rendőrfőnök és számos magas rangú politikus, köztük az afgán elnök, Hamid Karzai családja is.

Dr. Wahaajnak nincs kétsége afelől, hogy elrablása politikai támogatással történt.

Elrablói azt mondták neki: rajta kívül még öt másik orvost ismernek – mind Wahaaj személyes jó barátja –, akikkel hasonló módon bántak el. Erről a rendőrség ugyanúgy nem vett tudomást.

– Mindenki tudja, hogy minden nap minden egyes órájában elrabolnak egy embert Afganisztánban – mondta az orvos, aki családja minden tagját külföldre menekítette, mert csak így tudta megvédeni őket. Az orvos ma a kórházban lakik és alszik, és egy töltött pisztolyt tart a párnája alatt.

Megkérdeztem dr. Wahaajtól: jobb vagy rosszabb most a sorsa Afganisztánban? Vagy inkább úgy gondolja: nyolc évvel ezelőtt, a talibánok uralma alatt volt jobb sora? Az orvos gondolkodás nélkül válaszolt.

undefined

– Az élet sokkal jobb volt a talibánok idején. Kabulban százszázalékos volt a biztonság. Az alatt a három hét alatt, amíg Kabulban tartózkodtam, ugyanezt a véleményt erősítette meg több átlagpolgár is. Egybehangzóan azt válaszolták: az életüket mára eluralta a bűnöző bandáktól való félelem. Szerintük a várost uraló politikai elitben színjáték folyik. Nem sírják vissza a talibánok ütlegelését, vallási fanatizmusukat. De most is egy brutális rezsimben élnek, amelyre a káosz, a jog lábbal tiprása és az anarchizmus jellemző. Kabul, ahogyan Afganisztán nagy része, törvényen kívülivé vált. A város négy útjából hármat a talibánok tartanak ellenőrzés alatt. A kormány támogatását élvezik. Amikor legutóbb Kabulban jártam, 2003-ban, könnyen és félelem nélkül be tudtam járni a várost. A nők nyugati stílusban öltözködtek, sétáltak az utcákon, egymás után nyíltak új üzletek és éttermek. Minden teli volt reménnyel és várakozással. Mára viszont a város ismét visszatért a sötét középkorba. A külföldieknek azt tanácsolják: ne maradjanak az utcán 20 percnél tovább, mert ezzel azt kockáztatják, hogy esetleg megtámadják vagy elrabolják őket. A mindennapi életet puskaropogás, emberrablás, robbantások sora kíséri. Kabul most ijesztően hasonlít Bagdadra, arra a másik városra, amelyet megszálltak az amerikaiak. Ahogyan az iraki fővárosban, Kabulban is kialakítottak egy zöld zónát, egy nagyon erősen védett területet, ahol az amerikaiak laknak. Ezt a zónát szögesdrót választja el a város többi részéről, erős, vastag falak, és olyan ellenőrzőpontok védik, amelyeken szinte lehetetlen ellenőrzés nélkül átcsúszni. A védelemre szükség is van: a várost ellepték az öngyilkos merénylők, akik ma már szinte hozzátartoznak Kabul mindennapos életéhez.

A robbantásokat általában a talibánok készítik elő, de az amerikaiak is hibáztathatók abban, hogy ennyi merényletet követnek el. Ezt jól láttuk, amikor a rendező-operatőr Alex Nott társaságában szemtanúi voltunk egy robbantásos merényletnek. A bombákat egy autóba rejtették.

– B.szódj meg, Amerika, b.szódj meg! – kiáltották oda nekünk, ahogyan néhány perccel később odaértünk, ahol a bomba felrobbant.

A merényletet – egy autót robbantottak fel egy benzinkútnál – a talibán lázadók vállalták magukra. Az áldozatok: ártatlan afgánok. A robbantásokért nagyon sok afgán az amerikai hadsereget okolja: ha nem lennének itt, szerintük a talibánok nem robbantgatnának. Ebből pedig az következik: az Amerika-gyűlölet magvait jó földbe vetették, a talibánok máris győztek.

Bármerre is mentünk a városban, célpontok voltunk. Egy másik bombamerényletben két ember halt meg. A bombát egy buszmegállóban robbantották Kabul déli részén. A vezetőnk azt mondta: egy újabb merényletre is lehet számítani, ezért hagyjuk el sürgősen a területet.

Megtapasztaltuk: Kabul ostrom alatt áll

A talibánok ellenőrzik a főbb utakat. A helyiek rabok a saját városukban. Beszélgettem egy kamionsofőrrel a város másik részén. Feisal rendszeresen visz árut Kandaharba. A férfi azt mondta: minden úttal kockáztatja az életét. Elmesélte, hogy egyik alkalommal Kabultól délre volt szemtanúja egy támadásnak Meydan Shahr város közelében. A talibánok a híd alatt rejtőzködtek. Egyszer csak tüzet nyitottak a kamionokra, méghozzá rakétavetőkkel. A céljuk az, hogy az árukat megsemmisítsék, ezáltal pedig megbénítsák az afgán főváros, Kabul életét. Csak az elmúlt évben Feisal hét közeli barátját veszítette el. Összesen harminc teherautósofőr halt meg az utakon – merényletek áldozatai lettek.

Az üzletemberek számára az élet Kabulban egyre lehetetlenebb. Shoaib Mohammed néhány kabuli szupermarket tulajdonosa. 100 ezer dollárral zsarolták meg a banditák. Egy másik élelmiszerbolt-lánc tulajdonosát néhány nappal korábban rabolták el: ő nem fizetett a zsarolóknak. Abdul Raouf, a város központjában tevékenykedő imám jó néhány rezsimet átélt már Kabulban: az orosz elnyomást az 1980-as években, a talibánok erőszakos uralmát. Azt állítja: a körülmények soha nem voltak olyan rettenetesek, mint manapság. Vallási közösségének eddig hat tagját rabolták el. És hasonló történeteket hallunk mindenütt.

Ami a gazdaságot illeti: Kabul kezd visszasüllyedni a sötét középkorba. A sarkokon munkanélküli férfiak várják sorsuk jobbra fordulását – számuk az elmúlt három évben megduplázódott. Akinek nincs munkája, csak egy esélye van: beállhat a talibánokhoz gyalogos katonának. Egy apró kolduslány, Salama arra kér: kísérjem haza. Követem a hétéves kislányt. Egy keskeny utcában laknak: egy szobában a szülők és tíz gyerekük.


Salama apja éppen a szeméttelepen járt: élelmet keresett a családjának és némi üzemanyagot, hogy legalább egy kicsit tudjon fűteni.

Salama anyja könnyek között mondta el: nagyon szégyelli magát, hogy dolgozni kell küldenie a gyerekeket, pedig nagyon szeretné, hogy ehelyett inkább iskolába járjanak. Örülne, ha orvos, tanár lehetne belőlük. Salama családja rendkívül szegény: napi egy dollárból élnek. A koldulás és a szeméttelepen való turkálás az egyetlen módja annak, hogy a család valahogy túlélje ezt az időszakot. Salama anyja is azt mondja: a talibánok ideje alatt minden jobb volt. A férjének volt állása.

Sokak számára tehát az, ha a talibánok megszerezhetnék Afganisztánban a teljes irányítást, a jólétet és a munkát jelentené. Mások számára azonban nem a biztonság térne vissza, hanem a rendkívül szigorú vallási törvények és az elnyomás időszaka. A nők számára a talibánok hatalomra kerülésével véget érne az eddig elnyert viszonylagos szabadság, amelyet a 2001 óta regnáló demokratikus kormány adott nekik. A kilátások nem túl jók. A talibánok erősen megnyirbálják a nők jogait. A vallási vezetők szerint ugyanis teljesen elfogadható, hogy egy férj megerőszakolja a feleségét az otthonuk falai között: akkor is létesíthet asszonyával szexuális kapcsolatot, ha azt a nő nem szeretné.

Habár ezt a törvényt általános felzúdulás fogadta és a nemzetközi közvélemény felemelte hangját a nőkkel való bánásmód ellen, Kabulban a nők jogainak lábbal tiprása senkit sem érdekel.

Amikor bátor nők egy csoportja az utcára ment, hogy tüntessen az új törvény ellen, vallási fanatikusok támadtak rájuk, és kővel dobálták őket.

Egy nappal azelőtt, hogy elhagytam Afganisztánt, szívet tépő látogatást tettem az egyik kabuli lányiskolában. A lányok ékszerekkel gazdagon díszítve ültek a padban, és arról beszéltek, hogy orvosnak, ügyvédnek, üzletasszonynak készülnek.

Ha Afganisztán a demokratikus jövő útját választja, akkor ezek a fiatal lányok, nők lehetőséget kapnak arra, hogy valóra váltsák álmukat. Akkor véget érhet a több évtizede tartó elnyomás és sötétség.

A 14 éves Ryhana azt mondta nekem: nagyon óvatosnak kell lennie, amikor iskolába megy, nehogy áldozatául essen az öngyilkos bombamerénylőknek. Afganisztánnak vannak ugyanis olyan részei, ahol gyakran intéznek támadásokat iskolás lányok ellen. És ez előfordul Kabulban is.

Ryhana osztálytársa, Sadhir politikus ambíciókat dédelget. 12 éves korában elrabolták, és többen megerőszakolták. Támadóit természetesen soha nem találták meg, és soha nem állították bíróság elé. Családja – mivel legbecsesebb kincsét, a szüzességét veszítette el – kiközösítette.

A 17 éves Farah azt mondta: biztonsági okokból bármikor megtilthatják a szülei, hogy iskolába járjon. A lány ügyvédnek készül. De ha a dolgok arra haladnak, amerre most haladni látszanak, Farah soha nem viselhet talárt, és nem mondhatja el első védőbeszédét a bíróságon.

Olvasóink írták

  • 5. klj_54 2009. május 18. 17:32
    „No belebüfizek én is.
    Én csak európában és ázsiában jártam, és részben járok ma is.
    Illik alapvetően ismernem azon országok eltérő szokásait melyekben megfordultam, megfordulok.
    Az a gond, hogy bizonyos érdekcsoportok rá akarják kényszeríteni akaratukat a másokra. Eklatáns példa erre az Európába települt moszlimok esete. Ők települtek ide és mi alkalmazkojunk hozzájuk, mondják ők!
    Sajnos a vallások mögött minden esetben valamelyik gazdasági érdekcsoport van.”
  • 4. floridaimagyar 2009. május 18. 03:14
    „Conspiracy theorist- ak vagytok. Nem gond... En azert sajnalom az afganokat. Sokaig orosz megszallas alatt eltek, most meg USA-NATO megszallas van ott. A szabadsag ott nem igen letezik. Nincs ipara, infrastrukturaka, nagyon-nagyon szelsoseges iszlam van ott, a terrrorizmus is viragzik, munka nincs, ha penzt akarsz drogot termelsz hogy tudd etetni a csaladod, nincs asvanykincse. Hogy hogyan fognak abbol a sz..r-bol kijonni nem tudom. Szerintem az az orszag evszazadokkal le van maradva. Lehet hogy majd csoda lesz ha mar vasutat fognak ott bevezetni es nem valyoghazakban laknak majd.”
  • 3. comet 2009. május 06. 14:42
    „2 - ha a kommentemre gondoltál, ki kell hogy igazítsalak, az 1-ben elhangzottakat sokan mondják már régóta, mindenféle várakozás nélkül, és lehet hogy nem tudsz róla, de változik a helyzet.
    Ja, a robbantgatókat is rossz helyen keresed...”
  • 2. feketeaudis 2009. május 06. 11:14
    „Mennyire vártad már ,hogy ezt mind le írhasd. Végre kimondtad. És most változótt valami? Csak ne robbangas, hogy más legyen a helyzett”
  • 1. comet 2009. május 06. 09:43
    „a 80-as évek elején a vallási fanatikusok CIA segítséggel kiszorították az orosz csapatokat, és megbuktatták a szocialista kormányt. Azóta kezdtek Afganisztánban kábítószert gyártani, még pedig olyan szinten hogy világelsők lettek, azóta lett Afganisztán a terror országa. A jelenlegi Afganisztánt a Bush családnak köszönheti a világ.
    Az USA-nak sok minedennel el kellene számolnia, többek között a japán városokra dobott atombombákkal, Kennedy elnök megölésével, dél-amerikai diktáktátorok hatlomra segítésével, külföldi államfők megöletésével, a vietnami háborúval (ahol törvényes népszavzást akadályozott meg az USA), Irak ok nélküli lerohanásával, az IMF és Világbank által leszegényített országokkal, a palesztin nép menekült táborokba kényszerítésében játszott szerepével, az izraeli hadsereg mészárlásainak támogatásával, és még lehetne sorolni.
    Sokan hiszik, hogy amerikában demokrácia van. Tévednek. Amerikában pénzügyi oligarchiák diktatúrája van, melyek eszköze a manipulációtól az erőszakig terjed.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Eltávolították a 9/11-es kifestőt

Egyesült Államok - Eltávolították az amerikai kormány honlapjáról a kifestőt: szeptember 11-ről… Tovább olvasom