Délmagyarország 110 - Közös a történetünk!

2020.03.10. 17:30

Emlékeznek még, miért vágtak léket a Fehér-tóba? – Fotók 1991-ből

Újragondolt Annó rovatunkban Gyenes Kálmán fotóihoz írtunk néhány bekezdést. 1991-ben nagyon kemény hidegek sújtották a környéket, a -20 fokhoz volt közelebb a hőmérséklet.

Munkatársunktól

Annó 1991: lékeket vágnak a Fehér-tóba. Fotó: Gyenes Kálmán. Partnerünk a Móra Ferenc Múzeum helytörténeti gyűjteménye. Azonosító: mfmGYK

A Fehér-tó nem mindig volt természetvédelmi terület. 1969-től kezdve főleg halgazdaságként működött, több, környékbeli tóval összevonva. Mondhatnánk, hogy jégverembe gyűjtötték a jeget, de 1991-ben már a legtöbb ember rendelkezett hűtőszekrénnyel. A képeken látható jégtörésnek ennél jóval egyszerűbb oka volt, mégpedig az, hogy oxigénhez juttassák a vizet, így a halakat. Gyenes Kálmán, a Délmagyarország egykori fotósa megörökítette a jégfelszíni munkálatokat még 1991-ben.

 

 

A Délmagyarország egykori munkatársa még 2006-ban írt a jelenségről. Akkor úgy fogalmazott, hogy nem elég a léket vágni a tó felszínére, nyitva is kell azokat tartani, hogy az oxigénellátása a víznek, ezáltal a halaknak biztosítva legyen.

– Bár a halak télen kevesebb oxigént fogyasztanak, mint nyáron, ha az elhasznált oxigént nem pótolnánk, tömeges halpusztulás következne be – hívta föl a lékvágás, mint legfontosabb téli munka jelentőségére a figyelmet Sztanó János, aki a cikk 2006-os megjelenésekor még a Szegedfish Kft. ügyvezető igazgatója volt.

– A folyamatos vízcsere fontos, különösen, amíg csak a zsilipek környékén lehet lékelni – nyilatkozta korábban az ügyvezető igazgató. A víz a csatornán jön a Tiszából, s szintén a Tiszába távozik. Még inkább megnövekszik fontossága, ha a jeget hó is takarja: ilyenkor sötétbe borul a víz alatti világ, az apró, lebegő algák milliárdjai beszüntetik az oxigéntermelést, oxigénfogyasztóvá lépnek elő, és ilyenkor még gyorsabban csökken a vízben az oldott oxigén mennyisége. A lékvágáson túlmenően hosszú, hómentes sávokat, udvarokat söpörnek a halászok a tó jegén.

A leghidegebb teleken nagyon keményen kellett dolgozni a halgazdaságokban, de volt értelme, hiszen a megyében sokszor innen szállították a friss halat még Szegedre is.

Újraindult Annó rovatunk

A Móra Ferenc Múzeummal együttműködésben, a Délmagyarország egykori fotóriportereinek munkáiból újra elindítottuk Annó rovatunkat.

– Sorozatunkban régi fotókat próbálunk beazonosítani. Harminc-negyven-ötven év távlatában azonban fenn kell tartanunk a tévedés jogát. Ha Ön felismeri a fotón szereplőket, helyszíneket, örömmel várjuk észrevételét az online[kukac]delmagyar.hu címen!

– Önnek is vannak régi fotói közösségi, családi eseményekről, amelyeket megosztana olvasóinkkal az Annó rovatban? Írjon nekünk!

– Az Annó oldalain megjelent fotók a Délmagyarország kiadó tulajdonát képezik. A fotókat a Móra Ferenc Múzeum helytörténeti gyűjteménye gondozza.

Nézzen be hozzánk, képek annó!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!