Egzotikus karaván koldult Szegeden

Néhány nappal az­­­előtt falragaszok hirdették Szegeden, hogy 63 tagból álló arab karaván érkezik Szegedre, először a Gedó-kertben, aztán a Vígszínpad helyiségében mutatták meg tudományukat a város lakóinak. Tűzevő arabokról, kardforgató szudániakról, zsonglőr fakírokról írt a tudósító, akiknek mutatványai „nem vonzották a finomabb esztétikai ízléssel biró közönséget”, ezért aztán nem ke­­restek annyit, hogy az impresszárió, azaz a menedzser ki tudta volna fizetni őket.

„Mit is csináljon ilyenkor egy jól ne­velt impresszárió? Elegánsan, szó nélkül távozik.” Menassé Mihály úr köddé vált, az „egzótikus karaván” meg koldussá: Egyiptomból érkeztek, de már a második impresszárió hagyta őket cserben. Játszottak Orsován, Temesvárott, Lúgoson, Ma­­kón és Szegeden, de sehol sem jövedelmezett jól az üzlet. A gazdag román „menedzser” 15 ezer korona ráfizetésnél tartott, amikor megszökött.

A pórul járt mutatványosok Somogyi Szilveszter rendőrkapitánynak is elsírták panaszukat, aki „sürgönyt menesztett a bu­­dapesti angol konzulnak, melyben sürgős intézkedést kért a hatvanhárom angol alattvaló arab elszállítására”. Azok ugyanis szétszéledtek Szegeden, „hamis gyöngyöket, ezüst gyürüket, arab hangszereket árusítanak, koldulnak és abból a néhánv fillérből élnek, amit igy tudnak szerezni”.