Rendben, hogy valami kommunista, de ki volt Szirmai? Annó 1978

A Tarjáni II. iskolát 1975 őszén nevezték át “Szirmaira”, s innentől egyike volt azoknak az intézményeknek, amelyeket névről ismertek az emberek, de névadójukról csak annyit tudtak, hogy “valami kommunista”.

Szirmai Istvánt Szegedhez és a Délmagyarországhoz is sok szál fűzte. Fiatal korától előbb a román kommunista párt tagja volt, majd a magyar kommunista párté is (Zilahon született). 1944 novemberében küldte az utóbbi a szovjet uralom alá került Szegedre, a kommunisták területi titkárságára. Innen került a koalíciós lapként újraindult Délmagyarországhoz, ahol 1945. március 23-tól felelős szerkesztő lett.

Érkezésének következtében távozott a laptól az addigi felelős szerkesztő, az 1920-30-as évek egyik legkiválóbb újságíró-szerkesztője, Magyar László. (József Attila fiatalkori támogatója, Juhász Gyula és Móra Ferenc barátja ezután megalakította a Szegedi Népszava című szocdem lapot, amelyet 1948 februárjáig szerkesztett, majd Szirmaiék azt is ellehetetlenítették).

Szirmaiból 1945. július 24-től a Délmagyarország kiadóvezetője és főszerkesztője lett, ahogy a kommunisták teljesen kézbe vették az újságot. Alig több mint egy évig volt a lapnál, ami alatt “érvényre juttatta a marxista eszmeiségtől fűtött, szókimondó, igaz hangot”, azután pedig más, propaganda jellegű tevékenységgel Budapestre rendelték. 1952-ben egy koncepciós per vádlottja lett, de Nagy Imre miniszterelnöksége alatt 1953-ban elengedték. 1957-től az MSZMP agitációs és propaganda osztályát felügyelte. Ezalatt nemcsak gyakori május elsejei szónok volt Szegeden, hanem közvetlenül felügyelte a Csongrád megyei pártbizottság propagandatevékenységét is, vagyis figyelte a helyi lapokat.

1969-ben halt meg, s 1975-ben iskolát neveztek el róla. A fotókon látható 1978-as ünnepséget Szirmai születésének évfordulójára rendezték. A szónok Kornidesz Mihály, az MSZMP KB tagja, későbbi tévéelnök (1983–1987), majd phenjani (1988–1989) és tiranai (1989–1990) nagykövet volt. Beszédéből kiderült, Szirmai arra intette a fiatalokat, hogy „az idősebb kommunista nemzedéknek igyekezzenek jó tanítványaivá szegődni”. Olyan szépnek tartották ezt a beszédet, hogy a korabeli is Tiszatájnak is közölnie kellett.

Az ünnepség fotóin Komócsin Mihály is látható, aki ekkor az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára volt és tevékenysége nyomán Csongrád megyét Pol Pot megyének kezdték nevezni. Bizonyára ismerte a Szegedre gyakran látogató Szirmait. Az arrogáns, szűk látókörű Komócsin és a Párizsban, Kolozsvárott tanult Szirmai között azonban a kommunistaságon kívül aligha lehetett közös vonás.

Az iskola 1990-ben a Csongor téri Általános Iskola és Gimnázium nevet vette fel, a dombormű pedig 1991-ben lekerült a bejárat mellől. 1999-ben az iskolát megszüntették, helyén az Eötvös József Gimnázium működik.

Újraindult Annó rovatunk

A Móra Ferenc Múzeummal együttműködésben, a Délmagyarország egykori fotóriportereinek munkáiból újra elindítottuk Annó rovatunkat.

- Sorozatunkban régi fotókat próbálunk beazonosítani. Harminc-negyven-ötven év távlatában azonban fenn kell tartanunk a tévedés jogát. Ha Ön felismeri a fotón szereplőket, helyszíneket, örömmel várjuk észrevételét az online[kukac]delmagyar.hu címen!

- Önnek is vannak régi fotói közösségi, családi eseményekről, amelyeket megosztana olvasóinkkal az Annó rovatban? Írjon nekünk!

- Az Annó oldalain megjelent fotók a Délmagyarország kiadó tulajdonát képezik. A fotókat a Móra Ferenc Múzeum helytörténeti gyűjteménye gondozza.

Nézzen be hozzánk, képek annó!