József Attila makói éveit elevenítjük fel

2020.06.03. 17:30

Vesszőkosárral érkezett az állomásra

A Maros menti Konstantinápoly: így nevezte később Makót József Attila, aki 14 évesen, betegen érkezett a városba, hogy ott folytassa tanulmányait. Pezsgő kulturális élet fogadta, sok ismeretséget köszönhetett makói éveinek.

Farkas Judit

„József Attila, a Szegeden is jól ismert, tehetséges makói költő” – olvastuk a Délmagyar­ország 1924. július 11-i hírében, ami arról számol be: a Lázadó Krisztus című verse miatt nyolc hónapi fogházbüntetésre ítélték a 19 éves József Attilát, vé­­dője fellebbezett az ítélet ellen. Később Tiszta szívvel című versét, amiért megint csak perbe fogták, és ami miatt az emlékezetes Horger-affér megtörtént, lapunk közölte elő­­ször – hamarosan be is tiltották.

József Attila a Makón töltött időszakban ismerkedett meg Juhász Gyulával és Móra Ferenccel, akik akkor a Délmagyarország vezető újságírói voltak. A költő makói éveiről Szik­­szai Zsuzsannát, a makói József Attila Múzeum igazgatóját kérdeztük.

Itt kezdett el rendszeresen verset írni

– József Attila 14 éves volt, amikor árván Makóra ér­kezett. A család úgy döntött, hogy a jó hírű makói gimnáziumban kellene folytatnia tanulmányait, a Szegedi ut­cában távoli ro­­konok éltek, és számítottak a segítségükre. Szerencsés időszakban került a városba: ez volt Makó fénykora, amit gazdag irodalmi, zenei, színházi és képzőművészeti élet jellemzett – beszélt a kezdetekről Szikszai Zsuzsanna. Lázasan, betegen utazott, bőröndöt helyettesí­­tő vesszőkosárral a kezében érkezett az újvárosi állomásra: betegeskedése miatt csak ok­tóberben csatlakozhatott a di­­áktársakhoz.

A csoportkép Makón készült, 1924. szeptember 18-án, a valamikori Hollósy Kornélia Színház előtt. Az első sorban balról jobbra Juhász Gyula, Móra Ferenc, Réti Ödön áll, hátul Espersit János, a kamasz József Attila, Károlyi Lajos és Vertán Endre. FOTÓ: HOMONNAY NÁNDOR/JÓZSEF ATTILA VÁROSI MÚZEUM ÉS KÖNYVTÁR

Itt kezdett el rendszeresen verselni, tanulótársai közül kilógott, strébernek tartották, de sok barátot szerzett: főleg idősebbeket. Gebe Mihálytól, az internátus igazgatójától kapta az első jó szót Ma­kón, lányához viszonzatlan szerelem fűzte. Közelebbi kapcsolatba került két tanárával, Galamb Ödönnel és Tettamanti Bélával is. Előbbi mutatta be Espersit Jánosnak, a Makói Friss Újság szerkesztőjének.

Többször begyalogolt Szegedre

Espersit neve már Juhász Gyula kapcsán is felmerült, aki öt évet tanított a makói gimnáziumban 1913-tól. Később is so­­kat vendégeskedett Espersit János otthonában, ami két évtizeden át a makói társasági élet egyik központja volt. A „tiszteletbeli makai” Móra Ferenccel és Juhász Gyulával is ő is­­mertette össze a költőt. 1922 őszén Szegeden nyomtatták József Attila első verseskötetét, a Szépség koldusa előszavát Juhász Gyula írta. Ezen a nyáron József Attila többször begyalogolt hozzá Szegedre, hogy a kötetről egyeztessenek.

Maros menti Konstantinápoly

1923 januárjában lépett ki a gimnáziumból, az internátusból már korábban, öngyilkossági kísérlete után ki kellett költöznie. A hetedik–nyolcadik osztály anyagából összevont vizsgát tett, leérettségizett, de az iskolát abbahagyta. A Curriculum vi­­tae-ben így magyarázta: „...nagyon tétlennek éreztem ma­­gamat: nem tanultam, mert a tanárok magyarázat után is tudtam a leckét, hiszen erről jeles bizonyítványom is tanúskodott”.

Az akkori Ferenc Jó­­zsef Tudományegyetem magyar–francia szakán folytatta később tanulmányait, Makót a Maros menti Konstantinápolyként em­­legette. A város fogadott fiá­­nak több szobrot is állított, tiszteletére alapította a Makói medáliák díjat, nevét viseli az egyik legszebb utca, a gimnázium, a múzeum, a könyvtár.

 

Nincs nyomdafesték, amíg nincs érettségi

A Makói Újságnál egy rövidebb ideig vendégszereplő szerkesztő, Magyar László mesélte el Szabolcsi Miklósnak: „Attila gyerek… (...) Egyre-másra írta az újabb verseket, én meg szívesen adogattam a nyomdába.” Aztán egyszer Espersit szólította fel kíméletlenül, hogy ne közölje többet a fiatal gyerek verseit, előbb le kell érettségiznie: „A fejébe száll a dicsőség, nem akar az istennek sem tanulni (...). Azt mondja, neki már nem kell az oskola, mert hát beérkezett költő, a Makói Újság nyomtatásban közli a verseit…!” Így minden verset visszaadott a költőnek. Addig nincs nyomdafesték, míg érettségi nincs. Attila sarkon fordult, s többé felé se nézett.

 

Ezek is érdekelhetik