Magyarságtudományi csúcs Szegeden Göncz Árpáddal, annó 1991

1991. augusztus 12. és 16. között Szegeden, az akkori József Attila Tudományegyetemen rendezték meg a III. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszust. Ez az esemény egészen biztosan benne van a városban rendezett tudományos események top tízében, nem véletlen, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök (egykor maga is szegedi egyetemi oktató) nyitotta meg a 250 tudományos előadásból álló konferenciát. A köztársasági elnök, kíséretében Lippai Pál polgármesterrel és Róna-Tas András rektorral az egyetemről a városházáig sétált egyet a Kárász utcán, amit Gyenes Kálmán emlékezetes képeken örökített meg.

A kongresszus témája a régi és új peregrináció (vagyis vándorlás) volt, a magyarok külföldi és a külföldiek itthoni vándorlása. A téma ma is érdekes, de akkoriban, az erdélyi, délvidéki magyarság elvándorlása közepette a konferencia számos előadása visszahangzott a sajtóban, a Délmagyarország is oldalakat szentelt a beszámolóknak.

A hungarológia magyarságtudományt jelent, benne a nyelvészet, művelődés, eszmetörténet, oktatás, történettudományok izgalmas határterületeivel. Az Internet Előtti Világban is voltak obskurus nézetek és konteóhívők, de a papír drágább volt, mint ma a tárhely. Ezért akkor még hinni lehetett, hogy a hasonló események előrébb viszik a közösséget és reális önismeretet alakítanak ki, ahogyan Ilia Mihály fogalmazott. A mára már 85 éves irodalomtörténész és szerkesztő, Szeged díszpolgára, 1991-ben bizakodóan beszélt a magyarság kapcsolatairól:

„A mostani elszomorító, nemzetiségi ellentétekkel súlyos helyzetben talán valami kicsi fogódzót adnak a tudományok elfogulatlan érvei, hogy nem voltunk mi mindig egymásnak ellenségei, sőt egymás nyelvét is tudtuk. Még a két háború között is többnyelvű feliratok voltak a postabélyegzőkön, a pénzérméken. A nagyapám iratai között megmaradtak például a háromnyelvű passzusok, amelyekkel az állatokat vitték eladni. Ha Aradra, akkor román, magyar, német nyelvű volt a nyomtatott passzus, ha lejjebb, mondjuk Zombor felé mentek a vásárra, akkor szerb nyelvű is volt. Vagyis nem lőttünk mindig egymásra, volt egy közös történelmünk, amelyben nem csak szégyellnivaló fejezeteket találunk. A kutatók, akiket nem befolyásolhatnak rövid idejű aktuálpolitikai fejlemények, azért optimisták, mert tudják, hogy eredményeik egyszer – a könyvek, az oktatás, a sajtó révén – beszivárognak a közgondolkodásba.”

Göncz Árpád, a kongresszus védnöke 1991. augusztus 12-én így nyilatkozott erről a Délmagyarországnak:

„Olyan időben élünk, amikor nem elég az identitástudat, hiszen egy óriási magatartásváltozás előtt állunk. Ahhoz, hogy ezt végre tudjuk hajtani – amire a történelem kényszerített rá bennünket -, nagyon pontos önismeretre és nagyon pontos valóságismeretre van szükségünk. A kongresszus fő témája peregrináció, ez véresen aktuális, mert, azt hiszem, negyven esztendei elzártság után végül ki fognak áramlani a fiataljaink és utána zsákmánnyal jönnek haza. Magukkal hozzák a világot Magyarországra és ha minden jól megy, magukkal viszik külföldre is, a világba Magyarországot.”

A magyarság barátainak világtalálkozója, ahogyan a Délmagyarország nevezte a kongresszust, mindent megtett ezért: az előadások ingyenesek voltak (tele is volt a Belvárosi mozi és az Irinyi épület), és máig elérhetők a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság weboldalán.

Újraindult Annó rovatunk

A Móra Ferenc Múzeummal együttműködésben, a Délmagyarország egykori fotóriportereinek munkáiból újra elindítottuk Annó rovatunkat.

- Sorozatunkban régi fotókat próbálunk beazonosítani. Harminc-negyven-ötven év távlatában azonban fenn kell tartanunk a tévedés jogát. Ha Ön felismeri a fotón szereplőket, helyszíneket, örömmel várjuk észrevételét az online[kukac]delmagyar.hu címen!

- Önnek is vannak régi fotói közösségi, családi eseményekről, amelyeket megosztana olvasóinkkal az Annó rovatban? Írjon nekünk!

- Az Annó oldalain megjelent fotók a Délmagyarország kiadó tulajdonát képezik. A fotókat a Móra Ferenc Múzeum helytörténeti gyűjteménye gondozza.

Nézzen be hozzánk, képek annó!