Az apának a Dóm téri órajátékot, a fiúnak a Népstadion eredményjelzőjét köszönhetjük

Csúry Ferenc Dóm téri zenélő óráját nem a térrel együtt tervezték. Amikor a Dóm teret 1930-ban átadták, a kémiai intézet homlokzatán a zenélő órából csak egy számlap volt a kis erkélyen. Eredetileg a Fogadalmi templom tornyába terveztek harangjátékot, ez indította volna be a szemközti épület kis erkélyén a bábokat. A toronyórás harangjáték azonban túl költséges volt, s a kis erkély még öt évig állt üresen, mire a külföldi ajánlatok helyett 1935-ben Csúry Ferenc szegedi órásmester áll elő a maga tervével. Csúry mester óráját 1936. augusztus 1-jén adták át a Dóm téren, s egy héttel később meg is szólalt.

A korabeli filmhiradóba is bekerült

1937 nyarán az órajáték a szabadtéri játékok egyik látványossága volt, még a korabeli filmhíradó is beszámolt róla. Az óra ekkor még a zenélő dobozokhoz hasonló fésűs hengerekkel zenélt. Végleges hangzását 1938 áprilisában nyerte el, amikor Csúry Ferenc kicserélte az addigi hengereket gongrudakra, amelyek élethűen utánozták a harangjátékot. Ilyen szerkezetet azelőtt sehol Európában nem alkalmaztak, s a hatás különleges volt: az órajáték betöltötte a Dóm teret, de a negyedóránként felhangzó dallam egyáltalán nem zavarta a benti egyetemi előadásokat.

A szegedi toronyórák mestere

Csúry Ferenc 1893-ban született Szegeden, az órás mesterséget az Oskola utcában egykor működött Brauswetter Jánostól tanulta. 1909-ben szabadult fel, eleinte Fischer Mór órás alkalmazottja volt, majd 1911-ben a Tábor utcában nyitott műhelyt. Ezt később a Kárász utcába költöztetette, az akkori 16. szám alá: a ház hátsó részében három nagy teremben működött a Csúry-féle műhely, ahol elsősorban toronyórák és nagyobb óraszerkezetek összeállításával foglalkoztak. Az épületet mára már lebontották, helyére épült a későbbi Gulácsy képgaléria tömbje.

Az évek során Csúry Ferenc aranyműves műhelyt és öntödét is nyitott Szegeden, az 1930-as években már 17 főt foglalkoztatott a cége. Első toronyóráját az újszegedi Torontál téri templom számára készítette 1921-ben, s máig az ő órái vannak a Fogadalmi templom két tornyán, a szegedi városháza tornyán, valamint még vagy 130 helyen szerte az országban.

1950 – bőrkabátosok vártak a nyitásra

A Dóm téri órajáték 1944-ig működött. Ekkor a gongrudas hangjátékot és elektronikus tartozékait a háborús veszély elől a városháza pincéjébe mentették, innen pedig ma már ismeretlen módon az egész eltűnt. Csúry Ferenc órásüzletét és üzemét 1949 karácsonya után államosították, a mester attól kezdve már csak javítással foglalkozott. Csúry Ferenc 66 éves korában, 1959. március 4-én hunyt el, de még megérte, hogy fiának, Csúry Lászlónak a vezetésével 1957-58-ban felújították a Dóm téri órajátékot.

Csúry László az államosításkor már édesapja műhelyében dolgozott, s azon a reggelen is ő ment nyitni, amikor az államosítást végző bőrkabátosok bejelentés nélkül vártak az üzlet előtt. Az államosítás sztoriját 2001-ben, a 85 éves Csúry László mesélte el a Délmagyarban Tóth-Szenesi Attilának. A céget elvették, de Csúry Ferencet hamarosan azzal keresték meg, hogy segítsen megszervezni egy budapesti óragyárat. 1950-ben édesapja helyett végül Csúry László ment, hogy egy kisajátított kézigránátgyárból és egy rajzszöggyárból segítsen az állami óragyárat létrehozni. Innen már mint főmérnököt bízták meg édesapja Dóm téri órájának felújításával. A Délmagyarországnak írt levelében 1986-ban elmesélte, hogy édesapja fiatal tanítványaként részt vett az eredeti szerkezet elkészítésében, így mindenre emlékezett:

Fájó, hogy évekig nem működtették rendszeresen, „takarékossági okokból'„ a müvet. Így kezelés híján meghibásodások is keletkeztek. Fájó az is, hogy — értesülésem szerint — valaki „eltüntette” azt az emléktáblát, mely a zenéló óra alatt a panteonnak egyik, térre néző oszloprészén volt. Pedig érdemes lenne maradandó emléket állítani legalább ezzel az eredeti mü tervezőjének, alkotójának, A város szülöttének, tizenegy aranyéremmel és Magyarország Koszorús Mestere címmel kitüntetett iparosnak, Csury Ferencnek. Az összes szegedi toronyórát Édesapám tartotta karban és működtette. Száznál több új, és kétszer annyi toronyórát javított az országban.

A stadionavatón: Magyarország – Anglia 7:1

Csúry László maga is neves szakember lett: ő fejlesztette azt a stadionórát, amelyet az 1950-es években a Népstadionnal együtt avattak fel. Később ez a típus került a szegedi Felső Tisza-parti pályára is. Csúry László szabadalma volt a futballidőt mutató fénycsík, vagyis az, hogy minden perc után kigyúlt egy lámpa az óralapon. Erről is mesélt a Délmagyarnak: a Népstadion avatómérkőzésén az Aranycsapat 7:1-re verte Angliát. „Miért is féltem volna, hogy lesz valamilyen malőr?! Kizárólag a mérkőzés miatt izgultam„ – így Csúry László.

Csúry László tervezte a Sevillai Világkiállítás magyar pavilonjának harangjátékát is. Óratörténeti különlegességeit a 2000-es években a Móra Ferenc Múzeumnak ajánlotta fel, s ebből az anyagból a Fekete Ház rendezett kiállítást. 2005-ben a csaknem 90 éves mester még rendhagyó tárlatvezetést is tartott a múzeumban. Csúry László 102 éves korában, 2018-ban hunyt el.

Újraindult Annó rovatunk

A Móra Ferenc Múzeummal együttműködésben, a Délmagyarország egykori fotóriportereinek munkáiból újra elindítottuk Annó rovatunkat.

- Sorozatunkban régi fotókat próbálunk beazonosítani. Harminc-negyven-ötven év távlatában azonban fenn kell tartanunk a tévedés jogát. Ha Ön felismeri a fotón szereplőket, helyszíneket, örömmel várjuk észrevételét az online[kukac]delmagyar.hu címen!

- Önnek is vannak régi fotói közösségi, családi eseményekről, amelyeket megosztana olvasóinkkal az Annó rovatban? Írjon nekünk!

- Az Annó oldalain megjelent fotók a Délmagyarország kiadó tulajdonát képezik. A fotókat a Móra Ferenc Múzeum helytörténeti gyűjteménye gondozza.

Nézzen be hozzánk, képek annó!