A második magyar évezred kezdete

Még tavaly, a rendszerváltoztatás utáni első szabadon választott Országgyűlés megalakulásának harmincadik évfordulójára jelent meg egy fotóalbum „…a második magyar ezerév kezdete…” – A magyar népképviselet újjászületése képekben (1990–1994) címmel az Országház Könyvkiadó gondozásában. Akkor már benne jártunk a járványban, így elmaradtak az ilyenkor szokásos, könyvbemutatóhoz kapcsolódó programok, sajtóesemények. És természetesen esély sem volt ar­­ra, hogy az évfordulót a még élő érintettek részvételével, értékén ke­­zelve megünnepeljék.

Életképek

– Három évtizeddel ezelőtt, 1990. május 2-án Ön is a magyar történelem alakítójává vált azzal, hogy az 1944. március 19-én elvesztett állami önrendelkezésünk és hazánk alkotmányos rendje helyreállításában az első szabadon választott népképviseleti Ország­gyűlés tagjaként szerepet vállalt. Ebből az alkalomból fogadja köszöntésemet – írta személyes levelében Kövér László.

A házelnök hozzátette, az akkori eseményekre, a magyar demokrácia új fejezetére terveik szerint közösen emlékeztek volna az Országház főrendiházi üléstermében, ám a világjárvány miatt ez nem volt lehetséges. Elmaradt az ünnepi konferencia is, ám az alakuló ülésre emlékezve – az Országgyűlés megbecsülése és tisztelete jeleként – elküldték a fotóalbumot minden rendszerváltó képviselőnek.

A kötet bevezető, személyes emlékeken alapuló írásában Kó­­nya Imre, az első szabadon választott Országgyűlés képviselője idézi meg a kort, majd a több mint négyszáz fotó az 1990 és 1994 közötti időszakot, illetve annak előzményeit eleveníti meg. Az események kronologikus sorrendben követhetők, a képek az Országház tetején lévő vörös csillag eltávolításától kezdve bemutatják az alakuló ülés előzményeit, a köztársaság kikiál­tását, az Ellenzéki Kerekasztal munkáját, Varga Béla hazaérkezését, majd az 1990. május 2–3-i alakuló ülés pillanatait.

A parlamenti munkát megörökítő több mint háromszáz fotó hűen tükrözi az akkori hangulatot.

Az olvasó számos életképet láthat a parlamenti hétköznapokról, valamint a külföldi államférfiak és nők Országházban tett látogatásáról is. A kiadvány arcképcsarnokában megtalálható az 1990–1994 közötti ciklus valamennyi képviselőjének korabeli fotója – a kötetet Horváth József és Soltész István szerkesztette.

Király Zoltán

Csongrád megyét 13 honatya és egyetlen honanya képviselte a parlamentben 1990–1994 között. Heten egyéni választókerületből jutottak be, öten megyei, ketten pedig az országos listáról. A kétfordulós választás első körében csupán két szegedi körzetben induló képviselő szerzett annyi szavazatot, hogy azonnal bejutott, Raffay Ernő és Király Zoltán. Mindkettővel sikerült telefonon beszélni.

Közülük Király Zoltán szerepelt eredményesebben, 25,3 ezer szavazatot kapott, ami a voksok több mint 65 százalékát jelentette.

Mindez nem volt előzmény nélküli. 1985-ben az új választójogi törvény értelmében már nemcsak elméletben, gyakorlatban is működött a többes jelölés, ő pedig ismert szegedi tévés újságíróként elindult az öreg, rutinos Komócsin Mihállyal, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkárával szemben, és nyert.

– Bőven 70 év felett újra diák lettem, a Testnevelési Egyetem posztgraduális képzésére járok, második féléves vagyok a sportmédia szakon. A járvány miatt természetesen mi is távoktatással tanulunk – mondta megkeresésünkre az egykor Szegeden diplomázó, majd az újságíró-iskolát is elvégző Király Zoltán. Megtudtuk, bő fél éve járt utoljára a megyeszékhelyen, legközelebbi rokona a városban lányai édesanyja.

Nem igazán tartja a kapcsolatot az akkori képviselőkkel, legutoljára Raffay Ernővel találkozott a parlamenti könyvtárban. Mindketten kutattak, és egyébként mindketten 1948-as születésűek.

– Négy unokám van, kettő szerencsére a közelben, Nagykovácsiban él, a másik kettő Berlinben, őket sajnos másfél éve láttam utoljára személyesen is – mondta, amikor a családjáról kérdeztük.

Raffay Ernő

Raffay Ernő történész is Szegeden végzett, és másfél évtizeden keresztül oktatott is a városban. Az 1990-es országgyűlési választáson 16,6 ezer szavazatot szerzett, a voksok 53 százalékával ő is az első fordulóból jutott be a parlamentbe.

Az Antall-kormányban a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára volt, később a Károli Gáspár Református Egyetemről vonult nyugdíjba, de az oktatást nem hagyta abba.

Második forduló

– Gazdaságtörténetet tanítok, munkatársa vagyok a Magyarságkutató Intézetnek, folyamatosan publikálok történészként, ahogy a vírus engedi – mondta, amikor felhívtuk telefonon.

Utoljára körülbelül öt éve járt Szegeden, Király Zoltánnal és Németh Miklós volt miniszterelnökkel beszéltek a régi dolgokról az egyetem Dugonics téri dísztermében. Az akkori megyei képviselőkkel ritkán találkozik, Bratinka Józseffel azonban haláláig jó munka- és baráti kapcsolatot ápolt.

– Én beszéltem rá, hogy in­­duljon a választáson – mondta Raffay Ernő. Bratinka József a 3. szegedi választókerületből jutott be a parlamentbe 1990-ben, ahogy Csongrádról Eke Károly, Szentesről Papp Lehel György, Hódmezővásárhelyről Sza­bó Lajos és Makóról Mihály Zoltán is tette ezt a második választási for­­dulóban.

Listák

Az egyéni mandátumokhoz társult még öt a megyei listáról és kettő az országosról. A megyei listán az MDF kapott három helyet, ezzel a szegedi Póda Jenő és a hódme­zővásárhelyi Grezsa Ferenc és Kószó Péter került be. Tamás Gáspár Miklós az SZDSZ, Pintér István a kisgazdák megyei listavezetőjeként jutott parlamenti mandátumhoz.

Az országos listáról az MSZP-s Annus József, illetve az SZDSZ-es Rózsa Edit lett ország­gyűlési képviselő. Utóbbi egyetlen akkori megyei honanyaként ma elsősorban a miskolci kocsonyafesztivál ötletgazdájaként és szervezőjeként ismert.