Szerelmesek és Don Quijoték

A darabot a Szegedi Egyetemi Színház adta elő, Czene Zoltán rendezésében, aki egy személyben író-dramaturg és rendező is. Elmondása szerint adaptációjához többek között, Cervantes klasszikus művét, Gyurkó László tragikomédiáját és Veszi Endre drámáját veszi alapul.

Miután túlestünk az egyetemi, alternatív színtársulatoknál már szinte kötelező rendhagyó prológuson, elkezdődött az előadás. A SZESZ társulat elég könnyed, játszi módon dramatizálta Don Quijote történetét. A cselekmény játszásának módja egyedi, szintén rendhagyó, ám itt már nyoma sincs a túl direkt jeleneteknek, A rendező frappánsan használja ki azt a minimális számú eszközt ami feltűnik a darabban, találékonyan oldja meg a díszlet valamint a kellékek kérdését. És persze az előadásból a humor sem hiányzik.
A nyitójelenetben Don Quijotét és Sanchot láthatjuk amint éppen leleményesen egy rontást védtek ki, és a Don monológját a gonosz varázslatok elleni örök harcról, amiben soha meg nem alkudhat. Egy megrögzött idealista történetét láthatjuk a kalmárral, a színészekkel és persze a szélmalommal, akkor is, ha hősünk tudja, hogy az embereknek nem adatik meg, hogy óriásokon győzedelmeskedjenek. De többről van itt szó, mint egy igazságot, egyszerű becsületességet hajkurászó mániákusról. A darab központi kérdése, a realitás és irrealitás aránya a helyes életben. A romláshoz vajon nem a rostálás vezet? Ezt a problémakört hivatott vitatni a darab a színház világában is, ahol legalább ugyanennyire aktuális a kérdés. Mindvégig igyekszik a színház-illúzió-valóság kérdését feszegetni, kezdve ezt a narrációval, vagy a játékot megszakító magyarázatokkal.
Don Quijote (vagy éppen Cervantes) kilép a krétakörből, alkotó és az alkotott találkoznak, hasonlóan a fent említett drámákhoz. Jelen esetben azonban kétszer is. A Don örökké él? Igen. Meghalt? Igen. De klónozták.

Eged Dalma

Kulturális hírek, képek, interjúk az artstab.hu -n!