2016.05.15. 13:47

A Borászok Borásza tovább álmodik

A bor feladata örömet szerezni és az életünket gazdagítani. Nagyon egyszerű, mégis nagyon bonyolult ez - vallja Bacsó András, aki ,,A Nagy Bor" elkészítéséről álmodik. Az Oremus Tokaj Szőlőbirtok és Pincészet birtokigazgatóját és borászát választották 2016-ban a Borászok Borászának.

Kiss Tímea

Tudta?

Az Oremus Tokaj Szőlőbirtok és Pincészet 1993-ban alakult meg a spanyol Vega Sicilia testvérbirtokaként. A birtok szőlőterületei a borvidék tizenhárom dűlőjében találhatók, hat település határában, összesen 100 hektáron. Évi 150 ezer palack bort készítenek.

– Gratulálunk legújabb elismeréséhez, a Borászok Borásza címhez! Az Oremus Tokaj Szőlőbirtok és Pincészet 2003-ban már Az év pincészete lett, most önt, a tokaji birtok igazgatóját és borászát díjazták. Hogyan fogadta a szakmai díjat?

– Nem olyan könnyű erről beszélni, mert egy díjazott nem szokta magát dicsérni. Több mint 20 éve tevékenykedek az Oremusnál, amely saját földterületekkel is rendelkezik, így a feladataim közé tartozik a szőlészkedés, a borászat és minden ehhez kapcsolódó teendő szervezése. Ez idő alatt újjászületett a birtok és a területeink is, amelyek 80 százalékát újjá is telepítettük. Létrejött egy olyan korszerű borászat, amely szervesen integrálja a hagyományos tokaji borkészítést. Kialakult a birtok három meghatározó bora, az édes-nemes tokaji aszú és a késői szüret vagy szamorodni, illetve a száraz, furmintból készülő Mandolás. Ezek a tételek ma már a világ több mint száz országába jutnak el.

Ez az időszak munkás volt, gyorsan telt, de életem és pályám talán legszebb korszakának tekintem a birtok megújítását. Nem is tudom, kinek kell megköszönnöm ezt a lehetőséget.

A Borászok Borásza cím nem azt jelenti, hogy ebben megálltunk, fölértünk a csúcsra vagy megnyugodhatunk, hanem kihívásként élem meg, még nagyobb felelősséget kíván. Tovább kell küzdeni, hogy az elmúlt évjáratok borai még jobbak legyenek, és eljussanak a borkedvelőkhöz, mert ezek nemcsak a mindennapok borai, az életünk áldott-ceremóniás pillanataihoz kötődnek. Emellett életem nagy álma még nem valósult meg, hogy a legjobb bort elkészítsem. Ezért dolgozom holnap is.

– Milyen „A Nagy Bor"?

– Ismerjük magunk körül a jelent, mögöttünk a múltat és a világ rezdüléseit. A birtokon készülő boroknak meg kell felelniük a hazai és a nagy nemzetközi (szakmai) elvárásoknak is, hiszen az ízlésvilág állandóan finomodik. Amíg „A Nagy Boron" munkálkodunk, kérdés, hogy ráérzünk-e erre. Egy borásznak nagyon nyitottnak kell lennie, hogy megismerhesse ezeket a rezdüléseket. Mert azoknak készítjük a bort, akik szeretnék megélni a napjaikat. A bor feladata azokat a pillanatokat gazdagítani, amikor találkozunk, amikor leülünk egy asztaltársasággal.

Nagyon egyszerű, mégis nagyon bonyolult ez. A világban az édes borok picit elfelejtődtek, de Tokaj azért kivétel, mert természetes, nemes édes borokat készít az aszúkkal vagy a késői szüretelésűekkel fantasztikus adottságainak köszönhetően. Emellett kerek savai, illatai, eleganciája teszi naggyá. Sokat dolgozunk azért, hogy tovább erősödjön az az évszázados tradíció, ami a tokajit bevezette a borvilág tudatába. Egy nemes édes bornak pontos helye van az étkezéseknél, ugyanakkor Tokaj az elmúlt 20 évben sokat tett azért, hogy a száraz borai – különösen a furmint – is figyelmet kapjanak.

– Ahogy ön is mondta, a tokajit „elrakjuk" az ünnepre. Nem káros ez a beidegződés?

– Nem csak a karácsony jeles alkalom. Számomra az emberi élet számos mozzanata ünnep, amikor egy picit jobban odafigyelünk egymásra, amikor szebben megterítjük az asztalt, amikor barátokat fogadunk. Szerencsére sok hasonló alkalom adódik az életünkben. Az alkalom mindenki részéről nagyobb odafigyelést igényel, és ez a pillanat egy finomabb bort kíván meg. Ha az ételeket és a borokat jól párosítjuk, akkor az étkezés sem egy egyszerű dolog, hanem egy magasztos pillanattá válik, amitől gazdagabb az emberi élet. Erről szól az életünk, hogy egy kicsit magasztosabban éljük meg a mozzanatait! Lehet az egy fáradt munkanap is, de ha délután, munka után leülünk a borfesztiválon Szegeden, a Széchenyi téren, jólesik elkortyolgatni egy hűvös szamorodnit! És azt látom, a fiatalabb generáció lelkesen érdeklődik a bor iránt, mert megtalálja benne azt, ami fennköltebbé teszi életünk egy-egy percét. Ezeknek a pillanatoknak a bor a szolgája, örömtelibbé teszi az életünket. Én pedig borászként ezt a szolgálatot kívánom felvállalni.

– Ezek szerint ha a hazai borfogyasztási trendeket nézzük, ön optimista?

– Alapvetően gondolkodni és vívódni szoktam. Bízni kell abban, hogy az emberi élet mindennapjai kitölthetők örömmel, és ha nyitott vagyok az örömre, boldogságra, könnyebben találok társat, barátokat. A borász e filozófiát ápolja, amikor mindent elkövet, hogy a szőlőből finom, értékes bor készüljön: így sikerül mosolyt csalni az emberek arcára is.

– Az „Oremus" szó amellett, hogy egy termőterületet jelöl Sátoraljaújhelyen, a Várhegy oldalában, azt is jelenti: „imádkozzunk". Ön most miért fohászkodik?

– A megfelelő klíma vagy épp a nehézségek miatt. Télen azért, hogy az évszak olyan legyen, mint 50-60 éve, ősszel azért, hogy jöjjön olyan időjárás, ami segíti a szőlőszemek aszúsodását. De összességében talán azért, hogy boldogok legyünk. Hogy úgy éljük az életünket, hogy abban egy kis siker mindig legyen, ami motivál bennünket, és közben tudjuk, mik az értékek. Hogy mindig legyen egy látomásunk a jövőről, még akkor is, ha már a 60. életévünk körül járunk.

A borászok ásza

Április 29-én adták át a 10. Borászok Borásza díjat, illetve a Borászok Barátja különdíjat. A Borászok Borásza Bacsó András lett, a Borászok Barátja pedig Gál Helga, Magyarország bornagykövete, a Külgazdasági és Külügyminisztérium bor- és gasztronómiai tanácsosa. Kétkörös szavazáson dőlt el a végeredmény: a díjat felügyelő Vinum Praemium Alapítvány és a Borászok Borászai is voksoltak. A finisbe így öt jelölt került, Bacsó András mellett Áts Károly (Tokaj Kereskedőház), Bodó Judit (Bott Pince), Bott Frigyes (Bott Frigyes Borászat) és Ipacs Szabó István (Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet).