2013.11.24. 20:20
Hóhérnak is lehet gyerekszobája
Csongrád - Nagy Imre ébresztőórája, öngyújtója, az unokáinak vett diavetítő és egész élete látható most a csongrádi múzeumban. Ebben a házban nőtt fel a miniszterelnököt halálra ítélő bíró, Vida Ferenc. A felkavaró kiállításra buszos kirándulást szervezett a Nagy Imre Társaság.
„A műtőasztal felett és az ön teste felett ott lebegett az összmunkásság lelki és testi egyetértése" – olvasható az írógéppel papírra vetett jókívánságban. Egy budafoki üzem dolgozói küldték 1948-ban a lábadozó Nagy Imrének. Már miniszterként sem jutott túl sok nyugodt magánélet a Moszkvából hazatért, elveihez lehetőleg ragaszkodó, de alapvetően szerény embernek – ez az egy hónapja nyílt csongrádi kiállítás látogatójának alapélménye.
Azért a politikai karrier dokumentumai mellett láthatók itt családi fotók, feleséggel, gyerekekkel, unokákkal, monogramos öngyújtó – szintén egy üzem kollektívájának ajándéka –, és arcképes emlékkendő a „földosztó miniszternek". A privát szféra elfér egy vitrinben: színházi Zeiss-távcső, egy svájci vekker, aztán egy Doxa-karóra, amelyet a berni vébét megjárt Aranycsapat tagjaitól kapott, s egy ormótlan, fekete diavetítő, amelyet az unokáinak hozott a Szovjetunióból. Ezeket a tárgyakat, amelyek Nagy Imréék budai házából valók, Nagy Erzsébet 1991-ben adta át a Magyar Nemzeti Múzeumnak. 1996-ban rendeztek belőlük kiállítást, vidéken először most, a csongrádi múzeumban láthatók.
Különleges helyszín ez, mert a szép polgárház eredetileg a Vida családé volt. Itt töltötte gyermekkorát Vida Ferenc, aki 1958-ban a népbírósági per során halálra ítélte többek között Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Maléter Pált, és végignézte kivégzésüket. A Vida-ház titkáról három éve lapunk Kapcsolatok rovatában írt [namelink name="Murányi László"], ez az újságoldal is látható a falon. Murányi ötlete volt, hogy hívják meg Csongrádra a kiállítás létrejöttét segítő Nagy Imre Társaságot, amelyet a mártír miniszterelnök leánya, barátok, egykori forradalmárok és történészek alapítottak 1992-ben. Az egyesület buszos kirándulást szervezett szombaton, városnézés, ebéd és Ungerbauer Györgynél pincelátogatás szerepelt még a programban.
Előtte a kiállításon [namelink name="Ujszászi Róbert"] történész kalauzolta végig a vendégeket. A miniszterelnök pályaképét jól ismerték, Vidáét kevésbé. A bíró, aki a filmfelvételen nagyon kegyetlenül beszél a per vádlottjaival, 1911-ben született zsidó családba, édesapját a legjobb ügyvédek között tartották számon Csongrádon. Vida Ferenc életre szóló élménye volt az 1923-as bombamerénylet, amelyet a zsidó egyesület bálja ellen szerveztek radikális fajvédők, és ahol ketten meghaltak. Ennek hatására lett kommunista. Jogot tanult Szegeden, aztán Palesztinában, majd itthon is illegális szervezetben működött Tunisz fedőnéven, mert tényleg szikár, arab fizimiskájú ember volt. Letartóztatták, Dachauba deportálták, túlélte. Hazatérve dolgozott a Belügyminisztériumban, így egy ideig Nagy Imre beosztottja is volt. Kortársai szerint metszően intelligens, de érzéketlen ember volt, aki maradéktalanul végrehajtotta a koncepciós pert kidolgozó hatalom tervét. Nagy forradalom előtti ténykedéséről egy interjúban pozitívan nyilatkozott, de 56-os tetteiért később is elítélte volna, ha nem is halálra... Vida a rendszerváltás évében, 1990-ben, de egy pártállami évfordulón, november 7-én halt meg.
A kutató, aki nap mint nap találkozik a történelmi események szemtanúival, ugyanezt máshogyan éli meg. – Az 1956-os forradalom mostanra az egyik legjobban kutatott, legalaposabban feltárt eseménye a legújabb kori magyar történelemnek – mondta Csongrádon [namelink name="Balahó Zoltán"] történész, muzeológus, a Nagy Imre Társaság elnöke.
– Könyvtárnyi az irodalma, és nagyon sok szemtanú él még, tehát sok a részletes visszaemlékezés. Az emlékképek azonban megfakulnak, emiatt előfordul, hogy egy eseményre ketten kétféleképpen emlékeznek, ami vitára ad okot. A kutató ezzel az emberi tényezővel nem tud mit kezdeni. Az viszont izgalmas kihívás számára, hogy minél többet tud, annál több a kérdése.
