2014.11.15. 00:12
Tudd meg, asszony, hogy fakír vagyok, és te is az leszel!
DélmagyArchív 1931: Nem telt bele egy esztendő, versenyt szurkálták egymást a legvastagabb tűkkel.
1931 júliusában egy fakír mutatványát annyira borzalmasnak találta a szegedi rendőrség, hogy betiltotta a cirkuszi számot.
A fakír a közönség elképedése közepette előbb összeszurkálta partnernőjét, majd saját magának is sebeket okozott. Ezután a nő acélnyilakkal lődözte tele őt, majd kirángatta testéből a nyilakat. A közönség soraiban már erre kitört a pánik, de még hátra volt a fakír élve eltemetése: kezét egy deszkához szögezték, szabályosan elhantolták, és még meg is taposták. Csak több műsorszám letelte után került elő - élve - a férfi.
A rendőrség mégis úgy ítélte meg, hogy a műsorszám nem szórakoztatja, hanem inkább megijeszti a közönséget.
Még személyesen Nagdu fakír sem tudta jobb belátásra bírni a rendőröket, hiába érvelt azzal, hogy a szurkálás nem okoz neki fájdalmat, a betiltástól viszont elveszti kenyerét.
A július 12-i újságból kiderült, hogy Nagdu fakírt Vocitek Zsigmond kereskedősegédnek hívták. Nagdu-Vocitek egy pécsi fűszerüzletből indult el a hírnév útján.
A fakírság úgy kezdődött, hogy Vocitek összetörte magát egy motorbalesetben. Akkor még érezte a fájdalmat, ám amikor érzéstelenítették, arra lett figyelmes, hogy nem fáj a szúrás. Később tudatosan törkedett arra, hogy ne érezzen semmit – így lett belőle fakír.
Fűszerüzletbeli munkaadója persze nem nézte jó szemmel a fakírkodást, viszont jó humora volt:
Nézze Vocitek, ha fakír kell, itt vagyok én, a főnök, a kereskedő, aki nyögöm az adót és a többit... Hagyja abba a szurkálásokat a sajtvágó késsel...
Vocitek azonban a fakíri hivatást választotta, és kilépett. Később, már gyakorló fakirként szerelmes lett egy hölgybe, akit feleségül is vett.
Kedves Férfitársak, gondoljanak bele:el tudnák-e fogadtatni friss hitvesükkel, hogy Önök fakírok, és a hitvesből a békés házvezetés helyett női fakírt szeretnének faragni?
Vocitek azonban megpróbálta:
Feleségem először tiltakozott, idegenkedett az ötlettől, de én addig gyúrtam, beszéltem neki, míg kötélnek állt. Hozzáfogtam az idomításhoz. Feleségem nagyszerű médiumnak bizonyult, és nem telt bele egy esztendő, versenyt szurkáltuk egymást a legvastagabb tűkkel. Ezek voltak a mi mézesheteink. Kimondhatatlanul boldogok voltunk.
Vocitek Zsigmond elbeszélése szerint a szúrások nem fájtak, a sebek, ha véreztek is, maguktól és gyorsan begyógyultak. A mutatvány szegedi betiltását azonban őszintén fájlalta a fakír:
- Jövedelmezőbb foglalkozás ez, mint sajtot mérni. 500 pengő a fizetésem, amiből télreteszek öreg napjaimra.
- És mi lenne, ha ezt a pénzt elveszítené? - kérdezzük.
- Óh, ez nagyon fájna - mondja őszintén Nagdu, a hiteles indiai fakir.
