DélmagyArchív

2015.01.26. 20:30

Ki fizesse a primadonna ruhaszámláit?

DélmagyArchív 1925: Kovács Kató az új ruháktól meggondolatlan lett. Truccból otthagyta a színházat, majd gyorsan visszatért, de a közönség szerette.

Panek Sándor

Ki fizesse? Délmagyarország 1925. augusztus 7.

1925 augusztusában a Délmagyarország arról adott hírt, hogy a szegedi színtársulat jeles primadonnája, Kovács Kató perbe fogott egy hódmezővásárhelyi fiatalembert, mert az nem volt hajlandó kifizetni a színésznő ruhaszámláit. A férfi a színház hódmezővásárhelyi nyári vendégjátéka idején ígért ruhákat a művésznőnek, aki pedig eme ígéret hatására elkészíttette azokat a szabónál.

Az eset az 1925. augusztus 20-i újság szerint úgy történt, hogy a primadonna Vásárhelyre érkezve barátságot kötött a jó megjelenésű fiatalemberrel, aki megígérte, hogy bizonyos ruhaszámlákat kiegyenlít neki. Ez így is történt; a fiatalember fizetett, amíg egyéb okból össze nem különböztek. Azután már nem volt több fizetés, viszont még voltak számlák.

A bíróság előtt felmerült, nincs-e ellentétben a jó erkölcsökkel, ha úriember színésznőnek ruhát vesz. De, mielőtt erre valaki válaszolt volna, a fiatalember békekövetei megjelentek a primadonnánál, és megegyeztek, hogy fele-fele arányban fizetik ki a számlákat. 

Fele-fele fizették a ruhaszámlákat. Délmagyarország 1925. augusztus 20.

 

Blau Ignác úriszabósága. Délmagyarország 1926. szeptember 8.

Kovács Katónak ruhaszámla-ügyben addigra már Szegeden is híre volt. A 20 éves színésznőt 1925. márciusában egy 20 millió koronát érő bunda miatt perelte be a szegedi Kelemen utcában működő Blau Ignác-féle szabócég. A történet szerint egy sikeres előadás utáni estén a Kis-Kass mulatóhelyen Kovács Kató megrendelt egy oposszumgalléros fekete csikóbőr bundát a Blautól. Hamarosan el is készült a mű, amit elküldtek Kovács Kató Kass szállóbeli lakására a számlával együtt. A színésznő azonban kijelentette, hogy ő nem rendelt semmiféle bundát, nincs is pénze rá, vigyék vissza és majd ha pénze lesz és megtetszik neki, talán megveszi.

Fekete csikóbőr bunda hermelinprémmel...? Nos? Délmagyarország 1925. március 21.


A színésznő képviseletében a bíróság előtt Lugosi Döme szegedi ügyvéd és színházi szerző jelent meg és tanúként azt vallotta, hogy csak „szó volt" a bundáról, azonban az „emelkedett" hangulatú estén konkrét megrendelés nem hangzott el.

Hamarosan hír jelent meg a lapban arról, hogy Kovács Kató mégis az üzletben rendelte meg a bundát, de az ügyet békésen fogják elrendezni.

Minden rosszra fordult. Délmagyarország 1925. május 23.

Ez nem sikerült. A Délmagyarország május 23-án arról írt, hogy Kovács Kató elvesztette a bundapert. A színésznő elmondta, hogy az emelkedett beszélgetés után bement a Kelemen utcai üzletbe is és ott megrendelte a fekete csikóbőr bundát. A bíróság ezért a bunda átvételére és a költségek megfizetésére ítélte.

Fizetni azonban nem fizetett. 1925 nyarán a társulat átment Hódmezővásárhelyre, a végrehajtó pedig Kovács Kató ruhái, ékszerei helyett csak üres lakását találta a Kassban. De még Vásárhelyen is hiába keresték, mivel a primadonna időközben összekülönbözött a szegedi színidirektorral, és visszautazott Nagyváradra, ahonnan 1924-ben szerződtették.

De a Blau szabócég nem tágított. A román bíróságtól kérték, hogy Nagyváradon foganatosítsák Kovács Katóval szemben a végrehajtást.

Sőt, még rosszabbra fordult minden. Délmagyarország 1925. szeptember 6.


Az 1925. november 28-i Délmagyarországból úgy tűnt, a 20 éves üdvöske a nagyváradi színháznál is kiviselte magát. Az ottani direktor bűnvádi feljelentést tett ellene, mert megszegte szerződését: alig néhány estén lépett fel a városban, viszont 47 000 lejt felvett, majd távozott. A korabeli operettkedvelők örömére Szegedre jött vissza.

Itt a lapnak elmondta, hogy Szegedről csak „truccból" szerződött el, mert nem kapta meg a kért gázsit Andor Zsigmond direktortól. Nagyváradon pedig csak 20 000 lejt vett fel (bizonyára kellett a bundára), s egyébként régi álma a mozi, amely talán nem annyira küzdelmes, mint a színház.

És még tudott tovább romlani a helyzet. Délmagyarország 1925. november 18.


Kovács Katót kedvelte a szegedi közönség, 1925. március 12-én például telt ház előtt mutatkozott be a Marica grófnő címszerepében. (Az évadról többet: Sándor János A szegedi színjátszás krónikája című monográfiájában.)

A Délmagyarország 1925-ös karácsonyi számában a társulat többi tagjával együtt ő is válaszolt arra a beugratós kérdésre, hogy szereti-e a kritikát.

Kovács Kató: Nem tartom szükségesnek a kritikát, különösen akkor, ha rosszat írnak. A szegedi kritikáról muszáj jó véleménnyel lennem. Fenyvest ne is kérdezzék, mert neki is ugyanez a véleménye.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!