2015.06.11. 13:50
Vietnámi műszak, kommunista vasárnap
DélmagyArchív 1970: Igazgató elvtárs, vasárnap várjuk gyárudvart takarítani! Arasson győzelmet kispolgári renyhesége felett!
Kommunista vasárnapot tartottak a szegedi vállalatok 1970. április 12-én, Lenin születésének 100. évfordulójára készülve. A vasárnapi munkát a szovjet Komszomol felhívása nyomán a KISZ indította el Magyarországon, emlékül a Lenin-féle kommunista szombatokra.
Az akció annyiban valóban emlékeztetett Lenin szombatjaira, hogy mindegy volt, mennyire hasznos az adott napon dolgozni. A lényeg a részvétel volt, ami egyet jelentett a kommunizmus iránti hitvallással. Nem nézték, pazarlás-e a gyárudvart takaríttatni vasárnap a mérnökkel és a szakmunkással, akik aztán nem pihenték ki magukat a következő hétre.
Magyarországon 1968-ig dolgoztak szombaton is. Ettől az évtől kezdve az „életszínvonal-politika" jegyében elkezdték bevezetni a 44 órás munkahetet, vagyis minden második szombat szabad volt. 1982 januárjától már mindenki 42 órát dolgozott, vagyis minden szombat szabad lett.
Történetünk idején a szegedi dolgozók 40%-a töltötte az összes szombatot munkával. A vállalatok 50 százalékában már 1969 nyarán bevezették a 44 órás hetet, a többiek (elsősorban az építőipari és vendéglátási dolgozók) pedig 1970 végére tértek át.
A Lenin-centenárium mindenütt újabb tettekre serkenti a fiatalságot – hirdette Pintér István a Délmagyarország felkészítő vezércikkében. És megtudta tőle az olvasó, hogy Vlagyimir Ilijics Lenin mit gondolt a kommunista szombatokról:
Ez a saját magunk renyhesége, fegyelmezetlensége, kispolgári önzése fölötti győzelmet jelenti, győzelmet jelent azokon a szokásokon, amelyeket az átkozott kapitalizmus hagyott örökségül a munkásnak és parasztnak.
Április 12-én Szegeden ezrek vettek részt a kommunista vasárnapon. Az optimista híradás szerint 60 szegedi üzem és szövetkezet dolgozói jelentek meg a munkahelyükön és a földeken, s a fiatalokkal nagyszámban dolgoztak nem KISZ-korú kommunisták is.
Igazán kommunista volt a munka: az irodák dolgozói fizikai munkát végeztek, több helyen az igazgató, a főmérnök is ott serénykedett az udvar takarításánál. Csak úgy dobogott az emberek szíve.
A kommunista vasárnapnak megadták a módját: több gyárban feldíszített kapu és csarnok köszöntötte a résztvevőket, és volt, ahol szórólapot és vörös kitűzőt osztogattak a kapuban.
A fémipari vállalat igazgatói irodájában óvodát rendeztek be, s a gyerekekre a KISZ-fiatalok vigyáztak!
A kommunista vasárnapra a Szeged környékén lakóknak is be kellett jönniük munkahelyükre, a KISZ jó előre közölte, hogy a buszok hétköznapi menetrend szerint járnak majd.
A Szegedi Ruhagyár azonban szégyenpadra került, mivel ott nem szerveztek kommunista vasárnapot.
A rohammunka részvevőinek bérét kiszámolták és az így kapott pénzt "közös célokra" fordították. Ami remek ötlet lett volna, hiszen egy összetartó társadalom kis lépésekkel messze tud jutni. A pénz azonban nem nyelvtanulásra, pingpongasztalra vagy kirándulásra ment, hanem a vietnami szolidaritási számlára és a KISZ-szervezetek munkafeltételeinek javítására.
Az ötlet hasonlított az 1960-as években, a vietnámi háború idején a kommunista Vietnámot támogató vietnámi műszakokhoz, amelyek során ugyancsak vasárnap kellett dolgozni. Ezután a dolgozók teljes napi keresetüket befizették egy vietnámi csekkszámlára, aminek sorsát a KISZ intézte tovább. Olvasgasson vietnámi vasárnapokról itt vagy itt vagy itt vagy itt.
