2015.11.05. 18:15

Miért hanyatlott a rövidlátó Kiss elvtárs teljesítménye?

DélmagyArchív 1950-1956: És hogy-hogy nem látták a géptörésekben az ellenség kezét?!

Panek Sándor

A vörös csillag eltávolítása 1956. október végén a szegedi Széchenyi téren. A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből.

Az 1950-es évek kommunista párti szóhasználatában nemigen akadt, aki ne ismerte volna, mit jelent a kritika és önkritika jegyében megszólalni. A szovjetek nyomán Rákosi Mátyás hirdette meg 1950-ben. Azt jelentette, kötelező a közösség egyes tagjaira rámutatva olyan hibákkal megbírálni őket, amelyekre a Szabad Nép újság felhívta a figyelmet.

A magasabb pártvezetők azt részesítették előnyben, ha a tagság a középvezetést bírálja, a középvezetők meg persze azt, ha a párttagok egymást. A legjobb akkor volt, ha ugyanazokkal a hibákkal a párttag egyben saját magát is megvádolta.

Ha mindenki komolyan vette volna a kritika és önkritika szellemét, akkor a párt egy pszichotikus szektára hasonlított volna, ahol bármi megtörténhet. De, így sem állt messze ettől.

1950. április 21-én a szegedi Kotrótelep kommunista dolgozói tartottak taggyűlést. A szokásos felajánlások után Kiss István munkás jelölése körül élénk vita alakult ki: alkalmas-e Kiss elvtárs pártküldöttnek. Ne aggódjanak, alkalmas volt. De mennyi megbeszélnivaló volt ezen!

Először is sokan rámutattak arra, hogy Kiss elvtárs jó munkát végzett, a termelésben is megállta helyét.

De voltak, akik azt mondták, hogy Kiss elvtárs munkájában az utóbbi időben visszaesés mutatkozott.

Az elvtársak meg is okolták, miért mutatkozott Kiss elvtárs munkájában hanyatlás. Kiss elvtárs ugyanis bevonult katonának, de onnan visszatért, és Lakó elvtárs, a párttitkár akkor azt mondotta neki, hogy azért jött vissza, mert nem felelt meg a néphadseregben.

Más hozzászólók rámutattak arra, hogy Kiss elvtárs azért jött vissza a katonaságtól, mert nagy mértékben rövidlátó, ami nem az ő hibája.

Viszont Lakó elvtársnak a megjegyzése azt eredményezte, hogy Kiss elvtárs munkájában valóban visszaesés következett be.

Szerencsére mind Kiss, mind Lakó elvtársat megválasztották.

Politikai nagygyűlés a Széchenyi téren 1952-ben. A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteményéből.

1950. május 9-én a Szegedi Kender pártértekezletén Klein elvtárs titkári beszámolóban ismertette, milyen nagy fejlődést értek el az alapszervezetek Rákosi elvtárs beszéde óta. Az üzem első negyedévi tervét 114.8 százalékban teljesítette, így a titkári beszámoló azt kritizálta, hogy a párttagok nem figyeltek fel az ellenség aknamunkájára.

Hiba volt, hogy az üzemben előforduló géptöréseket véletlennek minősítették és nem látták meg benne az ellenség kezét! És a klerikális reakció befolyása is megmutatkozik az üzemben. Ezt elősegíti az is, hogy elhanyagolták a természettudományi előadások megtartását.

A megalkuvó párttitkár és a derekas párttagok. Délmagyarország 1950. március 5.

A Magyar Kender előkészítő üzemrész pártszervezetében 1950. március 4-én kiderült: az elvtársak nem hagyták, hogy a párttitkár elhallgassa a hibákat.

Elsőnek Balla János elvtárs, villanyszerelő tette meg észrevételeit. — (…) Emlékezzünk csak vissza: a múlt taggyűlésen például határozatot fogadtunk el, hogy az alapszervezet minden tagja február 15-ig áttanulmányozza Pártunk Szervezeti Szabályzatát s ezt egy általunk választott bizottság ellenőrzi. A vezetőség erről egyáltalán nem gondoskodott, még a bizottságot sem hozták létre.

1951. április 6-án az Újszegedi Kender és Lenszövő taggyűlésén a III. alapszervezetben Kiss Ferenc elvtárs a kritika és önkritika bátor alkalmazásával igyekezett elősegíteni a taggyűlés sikerét. Elmondotta, komoly mulasztást követett el, mert nem ellenőrizte a politikai iskolák munkáját. Rámutatott a népnevelő munka hiányosságaira és kritikát gyakorolt a párttitkár, Abt elvtárs felé, aki többször ígéretet tett már az agitációs munka hiányosságainak felszámolására, azonban az ígéret legtöbbször nem vált valóra.

Nem olvasták a pártújságot! Délmagyarország 1952. július 31.

Az agitációs munka nem volt vicc. 1952. július 31-én a Délmagyarország leleplezte, hogy a Késárugyár vezetői elhanyagolták a Szabad Nép olvasását (ma: Népszabadság), pedig abban Révai és Farkas elvtársak adtak értékes útmutatást.

Csamangó gyártásvezető például lelepleződött, mert nála voltak ugyan a szabadsága alatt felgyűlt újságok, de arra a kérdésre, hogy mit olvasott az utóbbi időben, nem tudott válaszolni.

Tombácz Anna DISZ-titkár sem olvasta a Szabad Népet, ezért nem is tudta ellenőrizni a fiatalok felajánlásait. Fogalma sem volt, hogy a fiatalok olvassák-e a pártsajtót, és nem beszélték meg Farkas elvtárs beszédét sem. Ezért aztán a vasas ifjúmunkások, pedig előtte szocialista gépmegőrzést vállaltak, piszkosan hagyták a gépeket.

Sem Tobácz József elvtárs, sem Schwartz elvtársnő nem olvasta Farkas elvtárs cikkét, pedig utóbbi a párttitkár és egyébként olvasta a Szabad Népet, de csak a „politikai cikkeket".

Végül pedig egy magasabb beosztású elvtárs, Ladányi Benedek, az MDP szegedi szervezetének vezetője cikkében égbekiáltó esetet hozott fel:

(…) Így zajlott le a Villamosvasút pártszervezetének taggyűlése is, ahol Váradi elvtárs volt a párttitkár, aki templomban esküdött. Arra hivatkozott, hogy nem ő, hanem a menyasszonya akarta így. Helyesen tette a párttagság, hogy Váradi elvtársat nem választotta be a vezetőségbe. De nem helyes az, hogy vita nélkül napirendre tértek e kérdés felett és nem vitatták meg ezzel összefüggően a pártszervezet feladatát a vallásos világnézet elleni harcban.