DélmagyArchív

2015.11.05. 18:15

Miért hanyatlott a rövidlátó Kiss elvtárs teljesítménye?

DélmagyArchív 1950-1956: És hogy-hogy nem látták a géptörésekben az ellenség kezét?!

Panek Sándor

A vörös csillag eltávolítása 1956. október végén a szegedi Széchenyi téren. A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből.

Az 1950-es évek kommunista párti szóhasználatában nemigen akadt, aki ne ismerte volna, mit jelent a kritika és önkritika jegyében megszólalni. A szovjetek nyomán Rákosi Mátyás hirdette meg 1950-ben. Azt jelentette, kötelező a közösség egyes tagjaira rámutatva olyan hibákkal megbírálni őket, amelyekre a Szabad Nép újság felhívta a figyelmet.

 

A magasabb pártvezetők azt részesítették előnyben, ha a tagság a középvezetést bírálja, a középvezetők meg persze azt, ha a párttagok egymást. A legjobb akkor volt, ha ugyanazokkal a hibákkal a párttag egyben saját magát is megvádolta.


Ha mindenki komolyan vette volna a kritika és önkritika szellemét, akkor a párt egy pszichotikus szektára hasonlított volna, ahol bármi megtörténhet. De, így sem állt messze ettől.

 

1950. április 21-én a szegedi Kotrótelep kommunista dolgozói tartottak taggyűlést. A szokásos felajánlások után Kiss István munkás jelölése körül élénk vita alakult ki: alkalmas-e Kiss elvtárs pártküldöttnek. Ne aggódjanak, alkalmas volt. De mennyi megbeszélnivaló volt ezen!

 

  • Először is sokan rámutattak arra, hogy Kiss elvtárs jó munkát végzett, a termelésben is megállta helyét.
  • De voltak, akik azt mondták, hogy Kiss elvtárs munkájában az utóbbi időben visszaesés mutatkozott.
  • Az elvtársak meg is okolták, miért mutatkozott Kiss elvtárs munkájában hanyatlás. Kiss elvtárs ugyanis bevonult katonának, de onnan visszatért, és Lakó elvtárs, a párttitkár akkor azt mondotta neki, hogy azért jött vissza, mert nem felelt meg a néphadseregben.
  • Más hozzászólók rámutattak arra, hogy Kiss elvtárs azért jött vissza a katonaságtól, mert nagy mértékben rövidlátó, ami nem az ő hibája.
  • Viszont Lakó elvtársnak a megjegyzése azt eredményezte, hogy Kiss elvtárs munkájában valóban visszaesés következett be.
  • Szerencsére mind Kiss, mind Lakó elvtársat megválasztották.
  • Politikai nagygyűlés a Széchenyi téren 1952-ben. A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteményéből.

    1950. május 9-én a Szegedi Kender pártértekezletén Klein elvtárs titkári beszámolóban ismertette, milyen nagy fejlődést értek el az alapszervezetek Rákosi elvtárs beszéde óta. Az üzem első negyedévi tervét 114.8 százalékban teljesítette, így a titkári beszámoló azt kritizálta, hogy a párttagok nem figyeltek fel az ellenség aknamunkájára.

    Hiba volt, hogy az üzemben előforduló géptöréseket véletlennek minősítették és nem látták meg benne az ellenség kezét! És a klerikális reakció befolyása is megmutatkozik az üzemben. Ezt elősegíti az is, hogy elhanyagolták a természettudományi előadások megtartását.

    A megalkuvó párttitkár és a derekas párttagok. Délmagyarország 1950. március 5.

     

    A Magyar Kender előkészítő üzemrész pártszervezetében 1950. március 4-én kiderült: az elvtársak nem hagyták, hogy a párttitkár elhallgassa a hibákat.

    Elsőnek Balla János elvtárs, villanyszerelő tette meg észrevételeit. — (…) Emlékezzünk csak vissza: a múlt taggyűlésen például határozatot fogadtunk el, hogy az alapszervezet minden tagja február 15-ig áttanulmányozza Pártunk Szervezeti Szabályzatát s ezt egy általunk választott bizottság ellenőrzi. A vezetőség erről egyáltalán nem gondoskodott, még a bizottságot sem hozták létre.

     1951. április 6-án az Újszegedi Kender és Lenszövő taggyűlésén a III. alapszervezetben Kiss Ferenc elvtárs a kritika és önkritika bátor alkalmazásával igyekezett elősegíteni a taggyűlés sikerét. Elmondotta, komoly mulasztást követett el, mert nem ellenőrizte a politikai iskolák munkáját. Rámutatott a népnevelő munka hiányosságaira és kritikát gyakorolt a párttitkár, Abt elvtárs felé, aki többször ígéretet tett már az agitációs munka hiányosságainak felszámolására, azonban az ígéret legtöbbször nem vált valóra.

     

    Nem olvasták a pártújságot! Délmagyarország 1952. július 31.

    Az agitációs munka nem volt vicc. 1952. július 31-én a Délmagyarország leleplezte, hogy a Késárugyár vezetői elhanyagolták a Szabad Nép olvasását (ma: Népszabadság), pedig abban Révai és Farkas elvtársak adtak értékes útmutatást.

  • Csamangó gyártásvezető például lelepleződött, mert nála voltak ugyan a szabadsága alatt felgyűlt újságok, de arra a kérdésre, hogy mit olvasott az utóbbi időben, nem tudott válaszolni.
  • Tombácz Anna DISZ-titkár sem olvasta a Szabad Népet, ezért nem is tudta ellenőrizni a fiatalok felajánlásait. Fogalma sem volt, hogy a fiatalok olvassák-e a pártsajtót, és nem beszélték meg Farkas elvtárs beszédét sem. Ezért aztán a vasas ifjúmunkások, pedig előtte szocialista gépmegőrzést vállaltak, piszkosan hagyták a gépeket.
  • Sem Tobácz József elvtárs, sem Schwartz elvtársnő nem olvasta Farkas elvtárs cikkét, pedig utóbbi a párttitkár és egyébként olvasta a Szabad Népet, de csak a „politikai cikkeket".
  •  Végül pedig egy magasabb beosztású elvtárs, Ladányi Benedek, az MDP szegedi szervezetének vezetője cikkében égbekiáltó esetet hozott fel:

    (…) Így zajlott le a Villamosvasút pártszervezetének taggyűlése is, ahol Váradi elvtárs volt a párttitkár, aki templomban esküdött. Arra hivatkozott, hogy nem ő, hanem a menyasszonya akarta így. Helyesen tette a párttagság, hogy Váradi elvtársat nem választotta be a vezetőségbe. De nem helyes az, hogy vita nélkül napirendre tértek e kérdés felett és nem vitatták meg ezzel összefüggően a pártszervezet feladatát a vallásos világnézet elleni harcban. 

    Hírlevél feliratkozás
    Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

    Ezek is érdekelhetik

    Hírlevél feliratkozás
    Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!