Az áldozatot ítéljük el?

Stílusosan nőnapon, március 8-án hirdettek ítéletet E. Zsanett ügyében, akit állítása szerint két rendőr erőszakolt meg 2007-ben. A pótmagánvádas eljárás végén a rendőröket felmentették, részben bizonyítottság, részben bűncselekmény hiányában – Zsanett fellebbez a döntés ellen. A hatalmas visszhangot kiváltó per kapcsán mondott le igazságügyi szakértői igazolványáról Bagdy Emőke. Az ismert pszichológus úgy ítélte meg, az erőszak megtörtént, de ezt nem vette figyelembe a bíróság. Megszólaltak civil szervezetek is, amelyek a társadalmat és a rendőrséget előítéletességgel vádolják a megerőszakolt nőkkel szemben.

Nem valósak a számok

Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium egységes nyomozó hatósági és ügyészségi bűnügyi statisztikája szerint 2009-ben 228 nemi erőszakot követtek el. Ám dr. Virág György, az Országos Kriminológiai Intézet vezetője szerint ez messze nem fedi a valós számokat.

– A kriminálstatisztikába csak azok az esetek kerülnek be, amelyek miatt feljelentést tesznek és amelyeket a rendőrség regisztrál. Ám ebben a bűncselekménytípusban nagyon nagy a latencia aránya. Magyarországon például az Okri 1998-as vizsgálata szerint 100 megerőszakolt nőből csupán négy tesz feljelentést – tudtuk meg az Okri igazgatójától. A nemi erőszak áldozatainak rehabilitálásával foglalkozó Eszter Ambulancia vezetőjeként is azt tapasztalja: a nők elenyésző része jelenti fel a megerőszakolót.

Traumatizált áldozat

Ennek egyik oka a traumatizált áldozat állapota, aki szégyelli magát, bűntudata van. Fél, hogy őt fogják hibáztatni a történtekért, és a társadalom gyakran csakugyan az áldozatot vádolja. Kihívóan öltözködött, flörtölt, ivott: a leggyakoribb magyarázatok arra, miért az áldozat tehet az erőszakról, aki ˝húzta a pasi agyát˝.

Másodlagos áldozat

A hosszú és nehéz büntetőeljárás pedig újra és újra felszakítja a sebeket – ezt nevezik a szakmában másodlagos áldozattá válásnak. Gyakran évekig eltart a szembesítések, vizsgálatok, kihallgatások sorozata, míg az erőszakon átesett nő szeretne túl lenni már a szörnyű emléken.

Utánajártunk, hogyan kezeli ezeket az eseteket a rendőrség. Szenti Szabolcstól, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjétől megtudtuk: az erőszakos közösülés alapesetében csak magánindítvány, azaz a sértett feljelentése esetén indulhat büntetőeljárás.

– A magánindítványt a jogalkotó pontosan azért építette bele a jogszabályba, hogy a sértett eldönthesse, „kiteszi-e magát" az eljárásnak. Előfordul, hogy úgy dönt, nem terjeszti elő a magánindítványt, és hivatalból a rendőrség nyomozást nem indíthat – magyarázta a szóvivő. Hozzátette: többen azt érzik megalázónak, hogy a lehető legrészletesebben kell beszámolniuk az őket ért erőszakról. Ám mivel kiemelt súlyú bűncselekményről van szó, ez elengedhetetlen.

Hibás az áldozat?

Mi az oka annak, hogy a nők egy része is az áldozatot hibáztatja? – tettük fel a kérdést a kriminológusnak, aki rávilágított: a társadalom alapvetően azt a nézetet osztja, hogy legtöbbször a megerőszakolt nő maga is felelős azért, ami vele történt. És mivel a nők is ebben a társadalomban élnek, rájuk is hatással van ez a felelősségelhárító attitűd.

Mit tekint nemi erőszaknak a jog?

A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 197. paragrafusa szerint az követi el az erőszakos közösülést, ˝aki mást erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre kényszerít, vagy más védekezésre, illetve akaratnyilvánításra képtelen állapotát közösülésre használja fel˝. Jogilag az erőszakos közösülés már befejezett, ha a férfi nemi szerve a női nemi szervvel érintkezik. A büntetési tétel 2–8 évig terjedő szabadságvesztés a nemi erőszak alapesetében; 5–10 évig terjedő, ha a sértett a 12. évét nem töltötte be; ha az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll; ha a sértettel azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen közösülnek. 5–15 évig terjed a szabadságvesztés, ha a 12. évét be nem töltött sértettel történik az utóbbi két eset valamelyike.


A nők elleni erőszak a jogvédők szerint

A nemi erőszak női áldozataitól világszerte megtagadják az igazságszolgáltatás  igazi, hatékony védelmét – nyilatkozta az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet a nőnap alkalmából közzétett értékelésében.

˝A megbecstelenített nőknek a szegény és gazdag országokban  egyaránt nagyon kevés esélyük van rá, hogy támadóikat törvény elé  állítsák˝ – jelentette ki Widney Brown, az AI nemzetközi jogért és politikai irányelvekért felelős igazgatója. ˝Felháborító, hogy a  XXI. században, amikor a női egyenjogúság biztosítására annyi  törvény született, gyakorlatilag minden kormányzat elmulasztja  kötelezettségét, hogy megvédje a nőket és felelősségre vonja a támadóikat˝ – mondta arra utalva, hogy a tapasztalatok szerint minden bűntényfajta közül a nemi erőszakos esetekben a legritkábbak a  vádemelések.

˝Hacsak nem társul fizikai erőszakkal, a nemi erőszakot  egyszerűen nem veszik komolyan. A nőket, akik jelentősebb testi  sérülések nélkül kerülnek ki belőle, gyakran megbélyegzik, vagy  éppen őket tartják felelősnek a bűntettért, míg az erőszaktevőknek  szinte semmilyen társadalmi vagy jogi szankciótól nem kell tartaniuk˝ – mondta az igazgató.

A nők elleni erőszak továbbra is az egyik legjelentősebb akadály a nemek közti egyenlőség felé vezető úton – állapította meg az Amnesty International.

Az AI a tapasztalatok alapján azt követeli, hogy állítsanak fel  egy egységes és erős női ENSZ-ügynökséget, amely biztosítaná, hogy a nők és lányok a világ minden részén gyakorlatban is élvezhessék jogaikat.