2011.04.01. 12:24
A jégszobrász legjobb barátja a láncfűrész
Londonban szerezte meg a „belépőt" M. Tóth Zsolt jégszobrász az olimpia évében rendezendő nemzetközi versenyre: 1998 óta készít jégszobrokat, de dolgozik vajjal, homokkal is. Nem készíti el előre a szobrait, mindegyik egyszeri és megismételhetetlen.
– A közelmúltban a londoni Ice Sculpture Festival versenyén egyéniben a legjobbnak bizonyult: ez a „belépője" a 2012-es londoni olimpia évében megrendezett nemzetközi jégszobrászversenyre. Mit alkotott?
– A „pedál" szót adták meg kulcsszóként a szervezők, erre kellett kitalálnunk az alkotásokat. Én a kerékpár ősét készítettem el, amelyet Angliában használtak először. Ezt megspékeltem egy ló fejével, amely mintha kiugrana a nagyobbik kerékből. Azt szerettem volna ábrázolni, hogy ha egy ember megfelelő energiát fektet valamibe, lóerőt is elérhet.
– Azóta már megjárta Lettországot is: itt kapott díjat?
– A lettországi nemzetközi jégszobrász verseny nagy vágyam volt, már 5 éve folyamatosan pályázok, de csak most sikerült kijutnom. A lettek vitték el az első helyezést, másodikak lettek az oroszok, harmadikak az angolok.
– A szobrokat a versenyek előtt elkészíti gyakorlásképpen?
– Sok olyan jégszobrász van, főleg az amerikaiak között, akik nem bíznak semmit a véletlenre: előre elkészítik a szobrokat, ugyanabban a méretben. Olyanok ezek, mintha jól megszerkesztett szobrok lennének, amelyeken nem látszik a művész lendülete. Én azzal az első energiával faragom a szobrot a helyszínen, ami bennem van: meglátszik rajta a pillanatnyi hangulatom, a drukk, hogy sikerüljön. Van benne valami, ami más a „begyakorolt" szobrokhoz képest.
Kivonják az oxigént
Amikor megrendelésre dolgozik, M. Tóth Zsolt a maguk által hizlalt, speciális jégtömböket faragja ki, amelyekből – előzetesen – az oxigénnel együtt kivonnak mindent, ami segítené az olvadást. A világszabvány szerinti, 50x100x25 centiméteres, 125 kilós jégtömbökből faragott jégszobrok hat-nyolc órán át is megmaradnak. A láncfűrész, a véső, a marógép mellett olykor a vasaló is előkerül, amikor több tömböt kell összeilleszteni.
– Hogyan, mikor talált rá a jégszobrászatra?
– A tanult szakmám kerámiakészítő. A kerámiagyártásban is előfordult, hogy mintázni kellett, de nem ez tette ki a munka nagy részét. Az a vonzalom, hogy egyedit és megismételhetetlent szeretnék alkotni, már harminc éve is bennem volt, és mostanra forrt ki. Nem akartam negyven egyforma kerámiát készíteni, nem leltem örömömet benne. A jég előtt az agyaghoz tértem vissza, 1996 óta készítek jégszobrokat.
– A jég mellett készít szobrokat homokból és – gasztronómiai alkalmakra, versenyekre – vajból is. Melyik a kedvenc alapanyaga?
– Ez a vaj növényi zsiradékból készül, kemény, ám a kéz melegétől fellágyul. Gyorsan kell vele dolgozni, de ha megdermed, faragni is lehet. A jeget azért szeretem jobban, mert könnyebb szállítani, és nem teszi tönkre a csomagolás a felületét. A homok is nehezen szállítható, ráadásul ha az ember nem megfelelő arányban keveri a homokot és a vizet, faragás alatt összedőlhet a szobor. 8–10 órás munkám veszhet kárba. A jég statikáját jobban ki lehet számítani. Az emberek is jobban értékelik díszként a jégszobrokat, rendelik esküvőkre, céges rendezvényekre. Jó móka is lehet egy jégből faragott italcsúszda, amelybe felül betöltik az italt, alul pedig kifolyik hidegen.
– Csakugyan jó barátja a jégszobrásznak a láncfűrész?
– A legeslegjobb barátja. A szobrok nyolcvan százalékban ezzel készülnek – ez a faszobrászatra is igaz, fából is faragok. A fennmaradó részleteket kisebb marógépekkel vagy vésőkkel dolgozzuk ki.
– Sok nemzet képviselői gyűlnek össze egy-egy versenyen. Lehet különbséget felfedezni az egyes nemzetek stílusában?
– Igen, az északi népek például nagyon egyszerű, letisztult alkotásokat készítenek. Nem mindig közérthetően formázzák meg a szobrokat, inkább modern stílusban, ami gondolkodásra készteti az embereket. Én azonban szeretem, ha fellelhető a realisztikus ábrázolás is, a gyerekeknek például az állatfigurák tetszenek a legjobban.
– Főállásban is jégszobrász, saját céget alapított. Igaz, hogy már felnőtt gyerekei is besegítenek?
– Az egyik fiam a zenét viszi a fellépéseimhez, amikor közönség előtt faragok, a másik fiam pedig a fotót, a videót intézi.
A kedvencek
Mindig az utolsó... – felelte M. Tóth Zsolt, amikor megkérdeztük: van-volt-e kedvenc alkotása. Végül kiderült: a 2002-es grazi világbajnokság eredménye sokat jelent a jégszobrásznak. Ezután jutott ki tanulni az Egyesült Államokba. – Egy láncfűrészt vittem, egy szekercét, vésőket és egy pici marófejet. A japánok egész arzenállal készültek minden kézi és elektromos szerszámból, mégis az én alkotásomat hozta nagy képpel a helyi újság. Egy 4x3 méteres tömbből faragtam ki az Atlantis fantázianevű szobrot, azelőtt soha nem dolgoztam ekkora méretben. A torinói téli olimpián rendezett versenyen pedig az olimpiai karikákat és Magyar Zoltán tornász Magyar vándor-motívumát kötöttem össze – a fizika határát súrolta, statikailag megáll-e a szobor.
