Michelisz Norbert még a társasjátékban is mindig nyerni akar

Sikert sikerre halmoz, így nem csoda, hogy ő volt a 2019-es Év Sportolója Gálán a legjobb férfisportolónak járó díj egyik fő várományosa. (Végül Milák Kristóf mögött a második helyen végzett) Az autóversenyzőt – aki idén megnyerte a túraautó-világkupát –, a felesége, Johanna minden versenyre elkíséri – írja a Nemzeti Sport összeállítása alapján a Vasárnap Reggel.

„Együtt megyünk, együtt jövünk. Anyukám mellett ő ismer a legjobban, tudja, mikor nem kell hozzám szólnia, de azt is, mikor kell ott teremnie, mert szükségem van valami támogatásra. Amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném, akkor egy rövid ideig nem jó velem beszélgetni – mesélte a Nemzeti Sportnak. – Meg akkor sem, amikor a sűrű időbeosztás miatt rohannom kell egyik helyről a másikra. Szóval, napközben nemigen csevegünk egymással. Amúgy nem vagyok egy lelkizős típus. Általában magamban intézem el a dolgokat, s csak akkor tárgyalom meg mással a problémát (majdnem mindig Johannával), ha nem jutok dűlőre. A feleségem nagyon sok helyzetben ad hasznos tanácsot, egyszerűen azért, mert egy-két lépéssel hátrébbról szemlélve másnak tűnnek a dolgok” – ecsetelte az autóversenyző.

Johanna mellett Norbert végtelenül hálás a szüleinek is, akik mindvégig mellette voltak, és támogatták, hogy teljesülhessen az álma. Mint mondta, az is óriási megkönnyebbülés volt a számára, hogy az édesanyja és az édesapja azt sem éreztették vele, ha hibázott.

Amúgy Michelisz Norbert nemcsak a pályán, hanem a hétköznapi életben is igazi versenyző típus. „Ha baráti társasággal társasozunk, bármennyire kicsi a tét, minden eszközt bevetek, mert egyszerűen nem bírom elviselni, ha bármiben alulmaradok. A gyerekekkel persze más a helyzet, őket azért hagyom nyerni” – mondta a napilapnak mosolyogva a sportoló.

Informatikusnak készült

Norbert szerint az autóversenyzés drága mulatság, így bármennyire is tehetséges valaki, nem feltétlenül adatik meg neki a lehetőség, hogy ezt bizonyítsa is.

„Szerencsés vagyok, pedig amikor megkaptam az esélyt, tulajdonképpen már le is mondtam róla. Nálam annyiból volt kacifántos a helyzet, hogy addigra már pont megszereztem az első diplomámat – mérnök informatikus lettem –, és azt terveztem, hogy informatikusként keresek sok pénzt, amiből majd hobbiszinten elversenyezgetek.”