2023.07.17. 11:51
Felrobbantotta az internetet a Hódmezővásárhelytől 15 kilométerre lévő tanyán élő édesanya iskolazáró posztja
Forrás: https://www.facebook.com/
Több, mint 14 ezer lájk és 16 ezer megosztás van azon a poszton, melyet a Szikvirág Tanya nevű Facebook-oldal tett ki június végén, az iskolazárás jegyében. A Tanya háziasszonya, Kovács Wölfinger Diána rendszeresen oszt meg tartalmakat a tanyasi életről és a mindennapi teendőkről, most azonban egész máshonnan közelítette meg egyedi életmódjukat: a gyermekei felől. Júniusban ugyanis megszaporodnak a Facebookon azok a posztok, melyek a gyermekek bizonyítványát tartalmazzák. A Szikvirág Tanya is ebbe a sorba állt be, vagy éppen pont ki azzal, hogy megosztotta saját iskolazáró, bizonyítványos posztját gyermekeiről, egyéni szempontrendszer alapján: az emberek pedig imádták ezért.
„Milyen értékelést kap az a tanyasi gyermek, aki otthon nem a telefont nyomkodja, hanem eteti a jószágokat?"
A Szikvirág Tanya háziasszonya, Kovács Wölfinger Diána és családja 15 km-re él Hódmezővásárhelytől egy tanyán. Az édesanya arra hívta fel egyik posztjában a figyelmet, hogy egy gyermeket nem lehet pusztán az iskolai eredményei alapján értékelni, így nem is jó hozzáállás, ha csak ezt osztják meg a szülők a kicsik bizonyítványával. Hiszen attól még, hogy valaki nem kiemelkedően jó tanuló, lehet nagyon érdeklődő, intelligens, sőt életrevaló is. Épp ezért úgy döntött az édesanya, hogy egy saját szempontrendszer alapján értékeli gyermekeit, méghozzá a tanyasi világ kihívásait és feladatait felsorakoztatva.
„Milyen értékelést kap az a tanyasi gyermek, aki otthon nem a telefont nyomkodja a szabad idejében, hanem eteti a jószágokat, aki trágyázza őket, aki segít legeltetni, aki 8 évesen érdeklődve kopaszt. Milyen értékelést kap az a kislány, aki 8 évesen dagasztani nem tud, de tudja hogyan kell felfűteni a kemencét. Aki tekeri a tésztanyújtót, aki a tikkasztó hőségben megy kaszálni a szüleivel. Milyen értékelést kap az a gyermek aki nem a termosztátot tekeri fel, hanem segít fát hordani, mert tudja, télen így lesz meleg" – teszi fel posztjában a kérdést az anyuka, aki csupa olyan dolgot sorol fel, amiről az átlag gyerekeknek fogalmuk sincs, az ő gyermekeivel ellentétben. Például, hogy milyen az, amikor egy kislány ott van az ellésnél az állat mellett, vagy épp csipesszel etet sérült madarat napokon keresztül.
Milyen értékelés jár neki, ha a szülők soha nem kényszerítik ezekre a dolgokra, hanem ő saját magától, örömmel, szeretettel, és rendszerességgel teszi ezeket
– emeli ki a lényeget Diána, hiszen egy iskolai bizonyítvány mögött sokszor megfelelési kényszer vagy szülői nyomás van, ami miatt a gyermek jól teljesít, míg az ő gyermekei maguktól végzik mindazt, ami a tanyasi élettel együtt jár.
Együtt élni a természettel
Az édesanya azt is kiemeli posztjában, hogy gyermekei mennyi mindent tudnak a természetről és az őket körülvevő világról, függetlenül attól, hogy hányas érdemjegyük van földrajzból vagy természetismeretből. Ők tudják, hogy hol fészkel a búbos banka, hány fecskefészek van az istállóban, mikor vonulnak a darvak, hol van a nyári égbolton a Göncölszekér.
Hiszem azt, hogy nem csak az iskolai érdemjegyek számítanak. (...) A gyermekeknek egészen másra van szükségük.... Egy olyan világra, ahol nem az eltaposásra, érvényesülésre, karrier hajhászásra vannak tanítva kizárólagosan, hanem helyet kellene kapnia a kétkezi érték teremtésnek, munkának, kevesebbel beérésnek, a szülőnek való segítségnek és annak, hogy felismerjük a természet csodáit...
– hangsúlyozza a háziasszony, akinek szavait többezren osztják és hangot is adnak egyetértésüknek kommentben.
„Hazajönnek az iskolából, ledobják a táskát, és mennek a lovakhoz az istállóba..."
Kovács Wölfinger Diána most a Ripostnak elmondta a posztjának a mondanivalója nem a panelban, kertes házban szocializálódott gyerekeknek a kevésbé értékesként feltüntetése volt, hanem a kétkezi, fizikai munka értéket teremtő voltát, az önellátás szépségét szerette volna megmutatni és, azt, hogy be lehet vonni a gyerekeket segíteni a koruknak megfelelően, hiszen őseink is ezt tették.
Az emberek nagy része szeretettel fogadta az írást, és elérzékenyülve emlékeztek gyermekkorukról, nagy-és dédszüleik sparheltos konyhájáról, ahol hokedlire ülve ették a tyúkhúslevest vasárnap, és bizony segítettek tatának, mamának a kertben
– nyilatkozta a Ripostnak Diána, aki egy magyar, tanyasi család kézzel értéket teremtő világát szeretné megmutatni, ahol mindenki kiveszi részét a munkából, és annak gyümölcséből is.... „Ez egy tiszta, szép világ. Horgászni járnak a Tiszára, este megsütjük a kifogott halat, a nagylánnyal együtt dagasztjuk a kenyeret, ami kemencében sül ki. De elmegyünk Szeged belvárosába forró csokizni, moziba, étterembe ha alkalom adódik, most is a Balatonon nyaralnak a nagyszülőknél"– hangsúlyozta az édesanya kiemelve, hogy a gyermekeitől nincs megvonva semmi, ami más gyerekeknek jár. Épp hogy valami többet kapnak a tanyasi élettel.
