Szilveszterkor tele volt a város, és a szórakozóhelyek is – Fotók

Délután két óra körül durrant el az ablakom alatt az első petárda 2019. december 31-én, az utolsó pedig már 2020. január 1-jén, olyan reggel hét óra körül. Ha másból nem, ebből simán rá lehetett jönni, hogy megint eltelt egy év. Ha megengednek egy kis magánvéleményt, szerencsére. De nézzük sorban a történteket. A december 31-ike viszonylag pörgősen indult. Voltak nyitva boltok, és az eladókon kívül biztosan dolgoztak még pár helyen. Ahhoz képest egyébként, hogy elsején minden zárva volt, nem volt őrültek háza, legalábbis abban a szupermarketben, ahol én jártam az év utolsó napján. Sokan voltak, de tűrték az emberek a sorban állást, én is kivártam a kedvenc pénztárosomnál azt a tíz percet, ami után sorra kerültem.

Aztán olyan négy óra felé a város kicsit elcsendesedett, akkor már mindenki készülődött az esti bulira. Ezek általában este 7 óra körül kezdődtek, például a Szálkában is. Itt két turnusban várták a vendégeket. Az egyik csapat hétkor kezdte, a társaság többi része pedig folyamatosan érkezett. Az már az első állomáson kiderült, hogy a már kitudja mióta tomboló retró őrület nem hagyott alább egy percre sem.

A Szálkában körülbelül 350-en lehettek, és Jampec Party várt rájuk. A szervezők szerint a rucikat, hajzseléket előkaparva lehetett visszarepülni abba a korba, ahol a szoknyák a legjobban pörögtek, a hajak égnek álltak, ahol a srácok vagányabbak a csajok pedig nagyon dögösek voltak. Ez amúgy be is jött, a lányok tényleg jól néztek ki, a srácokról meg nem tudok mit mondani, kérdezzék a lányokat.

A jó bulin kívül jó ételek is voltak. Például lazac steak grillzöldségekkel és citromos barna vajjal, vagy kijevi töltött jérce.

Mészáros Istvánék Szegedről jöttek bulizni, egy 22 fős baráti társasággal. Fél 12 felé már jó hangulatban voltak, és azt mondták, ha ez hajnalig nem változik, akkor idén is a Szálkát választják.

Innen a Dóm térre mentünk, hátha korcsolyázik még valaki, de ezt elnéztük, így a Széchenyi tér következett, ami idén is tele volt.

Parkolót csak messze találtunk, de már odafelé gyalogolva is lehetett hallani, ahogy a legendás vajdasági lakodalmas-rock zenekar, a 3+2 játszott.

Én különben szoktam magam idegesíteni mulatós zenékkel, de – ahogy kollégám is megjegyezte – a 3+2 azért kilóg a sorból. Egyrészt ők valóban hangszereken játszanak, másrészt meg tulajdonképpen ők találhatták ki ezt a műfajt, úgyhogy most is jók voltak, és a közönség is szerette őket. Egy emberkét üvöltötte mindenki a Csipkés kombinét.

Ahogy írtam, a tér tele volt, és egy dolog azonnal szembe tűnt: változott a szilveszteri divat. Szinte senki fején nem lehetett látni csúcsos, szilveszteri süveget. Most inkább a paróka volt a menő, lehetőleg minél színesebb, és a kiegészítők, például a szemüvegek.

Vörös Péter családjával, köztük két és fél éves unokájával érkezett a térre. Elmondta, hogy a gyerekek Egerben élnek, de szilveszterezni azért hazajöttek. Ők a tűzijáték után hazamentek, de csak a kicsi miatt. Ha nagyobb lesz, hajnalig tart majd náluk is az év utolsó bulija.

A tűzijáték után még utcabál volt a Széchényi téren hajnalig, de mi tovább indultunk, hogy a Plázában zárjuk az estét.

A szervezők biztosra mentek, itt is retró mulatságot rendeztek, és be is jött a számításuk, most is sokan voltak kíváncsiak erre. Volt tombolasorsolás is, amin ugyan Tóth Dorottyáék nem nyertek, de ennek ellenére jól érezték magukat. Ő egy barátnőjéhez érkezett Törökbálintról, és nem tartja kizártnak, hogy idén is itt fog szilveszterezni. És már rohant is táncolni, de azért azt még hozzátette, hogy boldog új évet!