Társfüggőség, avagy másoknak élünk

– Mi az a társfüggőség?

– Ez olyan addikció, ahol a függőség tárgyát egy másik személy jelenti. A probléma gyökere a kora gyermekkori élményekhez vezethető vissza, a szülők személyisége és viselkedése problémás vagy traumát okozó volt. Ezek az emberek az általuk megélt kötődési mintákat viszik tovább a saját kapcsolatukba is. A függőségnek van egy másik oldala is, amikor a páciens úgy érzi, állandóan gondoskodnia kell egy hozzá közel álló személyről. Ha valaki évtizedekig gondozza, mondjuk, az egyik rokonát, aki végül meghal, akkor előfordulhat, hogy áttér egy másik szeretett személyre. Ezzel az a probléma, hogy önmaga helyett mindig valaki mást helyez előtérbe, erős szorongása pedig felerősödik.

– Mi jellemző a társfüggőkre?

– Tulajdonképpen állandó félelemben élnek, attól tartva, hogy elveszíthetik a másikat. A párkapcsolatukat mérhetetlenül erős szorongás vezérli.

A társfüggő ember alacsony önértékelésű. Sokszor láthatjuk, hogy szenvedélybeteg partnerrel élnek együtt, boldogtalanok, mégsem képesek kilépni a mérgező kapcsolatból. Bármit elviselnek. Ezért ezek a társfüggők – leggyakrabban a nők – szenvedik el a legtöbb abúzust.

– Hogyan lehetne leírni egy ilyen kapcsolatot?

– A felek egyáltalán nem kommunikálnak egymással. Egy háztartásban, de gyakorlatilag teljesen egyedül élnek.

– A kommunikáció mindkét félnek segítene?

– Az érzéseink azonosítását és képviseletét tanulni kell, ezt önsegítő csoportokban vagy pszichológussal el lehet kezdeni fejleszteni, mindenki képes rá.