Biacsi Schön Áron számára a motorozás jelenti a mindent – Fotók

A palicsi származású, 43 éves Biacsi Schön Áron közös története a motorokkal gyermekkorában kezdődött.

– Gyerekként, 7-8 évesen fogott meg a motorozás, a nagybácsim révén. Ő volt a rosszfiú, a „fekete bárány” a családban, egy 500-as BMW-t hajtott

– kezdte történetét a Szegedi Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. hulladékkezelési és -elhelyezési részlegvezetője. Első motorja egy négysebességes, 49 köbcentis szlovén Tomos volt.

– Kicsit megpiszkáltuk, így gyorsabban ment, mint amire gyári beállítással képes lett volna – közölte. Majd jött sorba az ETZ 150, a Jawa 350, a 125 köbcentis Yamaha, a Kawasaki, a BMW R 1150 GS és a 850-es Aprilia, Jelenleg egy 1200 köbcentis VFR Honda Cross Tourer a társa. Utóbbi márkára esküszik.

Adrenalin, csajozás

– Fiatalon, főleg tinédzserként az adrenalin, a csajozás, a bandázás vonzott a motorozáshoz, illetve az autó akkor még elérhetetlennek tűnő távoli cél, álom volt csupán

– mesélte Áron, aki 2011-ben települt végleg Magyarországra, de addig is sokat ingázott.

A baleseteket sem úszta meg, akadt, amikor a motor to­tálkáros lett, neki semmi baja nem esett, és kicsit túlozva, a fordítottja is.

– Aztán benőtt a fejem lágya, jobban vigyáztam magamra és a motorokra. Az extrém sportok is vonzanak

– bár a motoros túrázást is tekinthetjük annak –, előfordult, hogy snowboard­dal törtem össze magam és kényszerültem többéves pihenőre – mondta. A bal bokája súlyosan megsérült, nehezére esett, fájdalmat okozott a se­bességváltás, és 200 kilométerenként pihentetni, fagyasztani kellett, hogy tovább bírja. – Mára rendbe jött, de maradtam a lábváltó nélküli gépeknél.

Biacsi Schön Áron szeret két keréken túrázni

A 2000-es évek elején kezdett motoros túrákra járni.

– Általában ismerősökkel megyünk, de szeretek egyedül is menni, céllal vagy cél nélkül. Párommal, Eleonórával megbeszéltük, hogy néha eltűnök egy-egy hosszú hétvégére – mondta Áron, aki abban bízik, hogy előbb-utóbb gyermekei is vele tarthatnak: 7 éves lánya, Alexa az első házasságából született, a mostaniból Áron 2,5 éves, Benjámin 9 hónapos. Alexa he­­tedik születésnapjára profi sisakot is kapott tőle ajándékba.

– Hogy mind az öten együtt motorozhassunk, az még soká lesz. Eleonórával pillanatnyilag azt várjuk, a gyerkőcök olyan idősek legyenek, hogy egy-egy hosszú hétvégére a nagyszülőkre bízhassuk őket, és mi útnak indulhassunk. Kettesben, egy rövidebb ráhangoló útra

– árulta el. Azzal folytatta, tavaly a Covid19 miatt elmaradt a 8000 kilométeres Balti-tengeri túra, reméli, az idén bepótolhatja.

– Több mint kéthetes kaland, naponta 5-600 kilométert lehet megtenni, és minden negyedik nap után feltétlenül be kell iktatni pihenőt. Magyarországot keresztül-kasul bejártam, de megfordultam Ausztriában, Bajorországban, Romániában és a legtöbbet a Balkán-hegyvidéken. 2006-ban földközi-tengeri túrán Gibraltárnál átkeltünk Észak-Afrikába, de Marokkónál tovább nem jutottunk, a többi országon az áthaladáshoz szükséges engedélyeket nem sikerült beszerezni – közölte.

360 fokos kitekintés a világra

– Motoron nem vagy dobozba zárva, 360 fokos a kitekintés a világra, hallod a szél, az út, a motor hangját. Felszabadító, szabadságot jelentő érzés! Ma­­ximálisan feltölt, kikapcsol, el­­lazít, pihentet, minden problémát átgondolhatok, keresve a megoldást

– vallott a motorozás, a túrázás szépségéről Áron. Egyik ismerőse világ körüli kalandra is vállalkozott, a koronavírus miatt Dél-Amerikából hazajött, motorja viszont másfél évre ottragadt, a közelmúltban szállították vissza Ma­gyarországra.

– Álmom, hogy hasonlóan nagy túrákra vállalkozhassak, például Ázsiában, a kínai és az orosz részen, Szibérián át. Ez nem lehetséges munka mellett, csakis a nyugdíj után jöhet szóba a hatalmas távolságok, az időigény miatt. Bízom benne, hogy addig kitartok… – közölte Áron.

Élmények

– Rengeteg emléket, soha nem felejthető élményt őrzök a tú­­rákról: Romániában a hegyi út mellett a közelemben sétáltak a „macik”, akadt, hogy bőrig áztam, és alig tudtam megszárítani a ruháimat és a felszereléseimet. A helybeliekkel mindig jól kijöttem, mert barátságos, barátkozós vagyok és több nyelven beszélek. A legemlékezetesebb az volt, amikor Erdélyben a kocsmáros annyira megkedvelt, hogy azt akarta, vegyem el a lányát. Már hozatta is az úgynevezett „keresztelőpálinkát” otthonról, amire azt mondta: az az igazi, amit kocsmában árul, sokkal rosszabb – mesélte. Azt is elárulta: mostani motorjába eddig 35 ezer kilométert tett, az átlaga évente 10-15 ezer.

Mindig két keréken

– A hétköznapokon is szeretek két keréken gurulni – jelenleg erre van egy 750 köbcentis Honda „robogóm” –, könnyebb eljutni A-ból B pontba motorral, mint autóval – mondta zárásként Biacsi Schön Áron.

Szemetesautós matchboxok

Biacsi Schön Áron úgy fogalmazott: szakmai ártalom, hogy 15-16 éve elkezdte gyűjteni a szemetesautós matchboxokat. A legtöbbet kapta, de maga is vásárolt, a kollekció most közel 100 darabos, és akadnak benne komolyak, kicsit kopottak, de azért értékesek, például az 1950-es évekből, vagy 1962-ből.

– Akad, amelyikkel játszhatnak a gyerekek, van, amelyikkel nem, de azok olyan magasan vannak a vitrinben, hogy el sem érik – közölte nevetve. Megemlítette, gyűjt még bicskákat és karórákat is, előbbiből 43, utóbbiból 25 van.