Lövésdetektor: Afrikában tesztelik a szegedi innovációt

Maróti Miklós, az SZTE Bolyai Intézet Algebra és Számelmélet Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense néhány évvel ezelőtt az amerikai Vanderbilt Egyetemen dolgozott, ahol egy éven át Kalmár György, az SZTE Informatika Intézet Műszaki Informatika Tanszék tanársegédje is tanulmányokat folytatott. Találmányuk, a lövésdetektor fontos szerepet játszhat az orvvadászat visszaszorításában.

– Ott dolgoztunk közösen Lédeczi Ákos professzorral és Völgyesi Péter kutatóval. Ákos ötlete volt alapvetően a projekt. Százezer dollár pályázati támogatást nyert a megvalósítására, mi pedig becsatlakoztunk a fejlesztésbe – mondta el Maróti Miklós, aki hozzátette: a fejlesztés oroszlánrészét Kalmár György végezte.

Hordozható lövésdetektor

A tanársegéd kifejtette, a lövésdetektor már régóta alkalmazott találmány, elsősorban vá­­rosi környezetben.

Fejleszté­­sük újdonsága, hogy eszközük nem helyhez kötve, hanem az elefánt nyakára rögzítve, az állattal együtt utazva észleli a lövéseket, így az orvvadászat visszaszorítására alkalmazható.

– Az elefántokat régóta követik már, de eddig a nyakörvek csupán GPS-ként funkcionáltak. Lövésdetektorokat a szavanna bizonyos pontjaira ugyan kihelyeztek, azokkal azonban nem tudják nyomon kísérni az állatok mozgását. A mi innovációnk lényege maga a hordozhatóság. Ez sem menti meg persze az elefántot, amelyre lőnek, de sokkal gyorsabban képesek az illetékes szervek fellépni az orvvadászok ellen: kézre keríteni őket, vagy lezárni a menekülő útvonalaikat – részletezte.

Számos kihívás

A fejlesztés komoly kihívások elé állította a tudósokat.

Mindenekelőtt azt kellett megoldaniuk, hogy több éven át képesek legyenek észlelni a hangokat az eszközzel az elefánt nyakán.

– A korábbi lövésdetektor-­rendszerek mindössze néhány hónapon át voltak képesek egyhuzamban működni, a mi eszközünk két évig. A második legnagyobb kihívás a hangok jó minőségű rögzítése volt. A szerkezetet erős burkolat védi, amelyen lyukat kellett fúrni, hogy javítsuk a hangminőséget. Ám azon be tudott folyni az esővíz, amit az elektronika nem szeret, ezt is meg kellett oldanunk. Műgyantával vontuk körbe a dobozt – magyarázta Kalmár György.

Májustól élesben

A kutatócsapat George Wittemyerrel, egy nemzetközileg elismert elefántszakember se­­gítségével először teheneken, majd a San Diego-i állatkertben elefántokon is sikerrel tesztelte találmányát. Az elefántkutató közreműködése révén eszközüket hamarosan Kenyában tesztelik.

– Már volt egy kísérletünk tavaly, de sajnos éppen akkor végződött tragédiával egy na­gyobb csoport orrszarvú altatása, minden példány elpusztult. Ennek következtében egy időre minden állat altatását betiltották, így a mi eszközünket sem tudták felhelyezni az elefántok nyakára. Most azonban szabad utat kaptunk, információink szerint májusban két elefánt nyakára is felkerül a szenzorunk – közölte Maróti Miklós. Az SZTE Innovációs díjjal méltatott kutatók reményei szerint a mindössze két kilogrammos eszköz a jövőben az elefántok mellett akár más veszélyeztetett állatfajok esetében is segítséget jelenthet majd az orvvadászokkal folytatott küzdelemben.