Szülei nyomdokain halad előre Kocsán Gréta

A hajdani harcoltatása nyomait máig őrzi Axel teste. Miskolci hányatott sorsa után egy szentesi családnál talált békés menedékre. – Próbáltunk előre felkészülni rá, utánaolvasni a fajtáról, mielőtt elhoztuk a menhelyről. De közben gyorsan pörögtek az események – mesélte Kocsán Gréta, a mentett amstaff fiatal gazdája. A sanyarú előélete miatt fajtársaival agresszív kutyát egyből a helyi Wikfild K9 Egyesületbe vitték.

Megmentett életek

Ahogy Gréta mesélte, az első edzésen elsírta magát az erőteljes, intenzív gyakorlatok miatt.

– Megviselt az a küzdelem, amit akkor a kutyámmal kellett megvívnom, de megláttam a foglalkozás hasznát is. Látványosan megváltozott a viselkedése, kialakult benne az önkontroll. Soha nem őrjöng, nem akar gyilkolni, kivárja a sorát, akkor ugat, ha szükséges, fegyelmezett, és tudja, mikor mit kell tenni. Axelnél az összpontosítással volt a legtöbb gondunk. Oda kellett figyelni, és kemény küzdelmek árán ki­­alakult a legjobb barátom mai személyisége – mesélte.

Második kutyájukat, Larát szintén a halál elől mentették. A harmadik, Milo pedig egyszerűen megtalálta őket, hiszen összefagyva ült házuk küszöbén. Az ötfős csapat két aprócska termetű kedvenccel teljes. Gréta lovasversenyzői múltja után először a lovasoktatói pályát fontolgatta, majd jöttek a kutyás tréningek, ám inkább egy kezdeti, B terv mellett döntött.

– Biztos szakmai pontot kerestem, ezért választottam végül a Hódmezővásárhelyi SZC Corvin Mátyás Technikum és Szakképző Iskolát, ahol jelenleg vendégtéri szaktechnikusként tanulok a kilencedik osztályban – mondta.

Elég egy apró baklövés

A türelem és az akaraterő a vendéglátásban dolgozók két alapvető és legfontosabb jellemvonása a középiskolás lány szerint. Kiskora óta ezt látta a szakácsként dolgozó édes­anyjától, aki nemcsak mesélt hivatásáról, hanem gyakran magával is vitte lányát.

Gréta távolról figyelte, olykor a konyhában hallgatta, hogy az elkészítéstől a tálalásig mi mindent kell tudni és tenni.

Szintén a háttér részleteivel ismerkedett édesapja mellett, aki rendezvények szervezését vállalta.

– Nem lehet hibázni, mert egyből leminősítenek. Minden részletre ügyelni kell, kézben kell tartani a folyamatokat, elég egy apró baklövés, és jelentkeznek a problémák. Ez viszont nagyon izgalmas feladat – mondta Gréta tapasztalatairól. Közben kiderült, a tanórákon is nagy hasznát veszi, hogy saját gyakorlati él­ményeiből meríthet.

Szülei útján haladva

– Soha nem várták el a szüleim azt, hogy elkísérjem őket munkába. Már kisgyerekként sem tudtam otthon ülni, sok minden foglalkoztatott egyszerre, és segíteni is akartam – mesélte a szentesi lány.

Lapunknak elmondta, szerinte a tanulását is segíti, hogy látta a részfeladatok összehangolását, a szervezés mögöttes mozgató elemeit.

Ez segít megszervezni a mindennapjait, a sokféle elfoglaltságot, és még az iskolai feladatait, teendőit is könnyedén rendszerezi.

– Nekem nagyon fontos, hogy jó közérzet, hangulat legyen az iskolában, és a Corvinban ez adott. A szüleim pe­­dig nagyon engedékenyek, számukra az a fontos, hogy tanuljak és érezzem jól magam – mondta.

Kocsán Gréta olyan jó eredményt ért el a szentesi Wikfild K9 kutyakiképző központban, hogy gyakran segíti az ottani munkát segédedzőként. A fiatal lány úgy látja, sokakat meg kell ismertetni a felelős állattartással.