A fekete öves mesterek

Hódmezővásárhely– A nyolcvanas évek elejétől in­dult Magyarországon és Vásárhelyen is a tekvandó. Családunk az elsők között volt, és egy bemutatót követően jött meg a kedvünk és kezdtünk vele komolyan foglalkozni. Az első tréningeket a tiszti klubban tartottuk – elevenítette fel a kezdeteket a 62 éves Máté József. Az első lépéseknél, a szervezésben most 92 éves édesapja, id. Máté József is segített, ő volt az első szakosztályvezető. Még a krónikához tartozik, hogy 2000-ben váltottak az ITF irányzatról WTF-re, manapság olimpiai sportágként a WT jelölésű létezik.

Az utánpótlás

A gyerekek, a 36 éves Gergő, a 31 éves Zsolt és a 20 éves, szegedi egyetemista Mirabella belenőtt a sportágba. – Több sportágat kipróbáltam, úsztam és triatlonoztam például, de ezek abbamaradtak, majd belekóstoltam és valósággal beleszerettem a tekvandóba. Nem kényszerítette rám senki, se apu, se a bátyáim – mesélte Mira. Ez volt a helyzet Gergővel, aki 3, és Zsolttal, aki 5 évesen kezdett foglalkozni a koreai harcművészettel, és a legifjabb, az első unoka, a 3 éves Gergő is mutatott nekem és Karnok Csaba fotós kollégámnak egy-két levegőbe irányzott ütést és rúgást. Szerencsére nem rajtunk tesztelt.

Tudás, fejlődés, terem

Az apa Észak-Koreában, a tesók Dél-Koreában voltak többször képzésen, szemináriumon. – Ott láthattuk, tapasztalhattuk, milyen keveset tudunk még. Elfáradtunk, de feltöltődtünk – jegyezte meg Gergő. Szerényen elhallgatta, elhallgatták: az őshazában oklevelekkel ismerték el tudásukat, nagyra tartva szorgalmukat és elkötelezettségüket. Elmondták,

itthon igyekeztek átadni az elsajátítottakat tanítványaiknak, hogy olyan színvonalat nyújtsanak, ami másutt nem található.

Ezért is döntöttek úgy, mivel elérték a kellő szintet – vannak válogatott tanítványaik, például formagyakorlatban –, hogy saját edzőtermet nyitnak, május 10-én nyílik a Teleki utcában, az egykori Hódiköt épületében. Korábban a Kertvárosi Katolikus Általános Iskola volt az otthonuk. A tekvandó mozgáskultúrája, repertoárja kifogyhatatlan – vallják. A nők megtanulhatják megvédeni magukat, illetve van, akinek ez „csak” szabadidős sport, és az egészséges mozgást jelenti, levezetve a napi, heti stresszt.

A kiadós foglalkozás után az emberek kipihentebbek, frissebbek mint előtte

– idézték fel mindnyájan, hiszen már Mirabella is tart tréninge­­ket.

– A koronavírus idején mi is az online térbe kényszerültünk, de akadtak követőink az ország számos pontjáról, olykor közel százan, ezért ezt is folytatjuk. A teremben felszerelt kamerákkal az ottani tréningek is láthatóak lesznek, legyen az tekvandó-aerobik, kardióedzés, vagy az anyukák körében kedvelt tekbo – mondták. Népszerűek a bemutatóik: Zsolt vezetésével egyszer Horvátországban 2 héten át napi ötöt tartottak, ehhez iszonyatos erőnlét kell. – A lényeg: állandóan fejlődjünk, mindig felfelé menjen az ív, és ehhez minden adott – jegyezte meg Máté József.

Folytatás – meddig?

– Ebből nem lehet kiszállni, ez egy ördögi kör – mondta József és Zsolt szinte egyszerre. Gergő azzal toldotta meg: voltak mélypontok, olyan pillanatok, amikor felmerült a befejezés is. De minden veszekedésen, összeveszésen túllendül­tek, és folytatták a „sétát” az év­tizedek óta megkezdett úton. A konfliktusokból merítettek, gyűjtöttek új erőt, az akkor elhangzottakból építkeztek, mert ha nagyot akarnak alkotni, együtt kell húzniuk a szekeret – fogalmazta meg Gergő.

– Mindig, mindent elölről kell kezdeni, mert új generációk nőnek fel. Ha én már 60 éves leszek, és nem tudom megcsinálni, ki mu­tatja meg a tanítványoknak a hátraszaltót? – kérdezte szinte magától Máté Zsolt. Azzal folytatta: nem szabad abbahagyni, a tanítványokkal a személyes találkozás is már nagyon hiányzott, hiányzik neki. – A vírus alatt, mikor a munkából hazaértem, és nem lehetett edzés, otthon ültem, és néztem ki a fejemből. Üressé vált minden, majdnem tönkretett… – vallott érzéseiről. Az olimpiai részvétel már elúszott számára – ekkor úgy érezte, mintha lakatlan szigeten ragadt volna –, és a versenyzés helyett a tanítást választotta, vi­­szont „egy mesternek az is fontos, hogy a fiatalok felnézzenek rá, és csakis addig folytassa, míg be tudja mutatni a gyakorlatokat” – tért vissza az előző gondolathoz.

A család és a tekvandó

– Nagyon fontos a nevelés, az ok­­tatás, a gyerekeket és a fiatalokat az edzések mellett a jóra, a követendő példára tanítjuk, hogy jó emberekké váljanak. A Bessenyei Ferenc Művelődési Központban tartott online bemutatónk után láttuk, hogy a srácokhoz, lányokhoz hasonló korúak az utcán és a parkban „táboroznak”, ittak és cigarettáztak. Azt mondtam: ti előrébb jártok, mert nem romboljátok a testeteket, hanem az egészségetekért dolgoztok. A koreaiak azt tartják, ezt nyilatkozta az új magyarországi nagykövet is, hogy soha nem érnek fel a csúcsra – onnan ugyanis már csakis lefelé vezet az út –, keményen dolgoznak azért, hogy mindig előrébb, feljebb jussanak – mondta Máté Gergő.

– Én sem szeretném soha abbahagyni, még a versenyzést is folytatni akarom egy darabig. A testnevelés mellett a szakedzőire is jelentkeztem. A család és a tekvandó összetartozik – toldotta meg Máté Mirabella.

A büszke apa

– A tekvandó életmód, életút és tudomány. Büszke vagyok a gyermekeimre, hogy továbbvitték, fejlesztették és fejlesztik azt, amit mi egykor Zoli öcsémmel elkezdtünk – mondta végül Máté József.

A küzdés művészete

A tekvandót korábban és a sportág berkeiben ma is hivatalosan taekwondo formában írják. A három szó­elemnek külön-külön is jelentése van, a tae rúgást vagy lábtechnikát, a kwon ütést vagy kéztechnikát, a do művészetet, utat jelent, ami „összeadva” úgy fordítható: a lábbal és kézzel való küzdés művészete, annak az útja.

Egy család, 18 dan

A Máté família négy tagja 18 dant mondhat magáénak (ez a fekete öves mesterfokozatok neve): József tekvandóban 3, Gergő tekvandóban 4 és hapkidóban 3, Zsolt tekvandóban és hapkidóban is 3-3, Mirabella tekvandóban 2 dant ért el. És ehhez termeltek még számos országos, Európa- és világbajnokságot – hosszú lenne a teljes lista.