Nem szervez több pótnagyitábort Makón – munkájáért 3 éve kitüntettük

– A főorvos, aki operált, azt mondta: magára valaki nagyon vigyáz odafönt, mert egy ilyen súlyos infarktust csak nagyon kevesen élnek túl – mesélte a 78 esztendős, makói Bakacsi Pálné, azaz Margó néni alig pár héttel azután, hogy hazatérhetett a kórházból. Neve alighanem ismerősen cseng olvasóinknak, hiszen több jótékonysági akciójáról beszámoltunk – volt például, hogy csapatával rászorulóknak főzött gulyáslevest egy 350 literes óriásbográcsban a régi városháza udvarán. A leginkább persze azzal vált ismertté, hogy a városban évről évre pótnagyitábort rendezett olyan gyerekeknek, akik amúgy nem biztos, hogy eljutottak volna nyaralni.

Márkó ötlete volt

Az első tábort 7 évvel ezelőtt rendezték Makón. Évente négy héten át, a nyári szünet idején 100-120 gyereket láttak vendégül olyan, az önkormányzat ál­­tal biztosított helyszíneken, mint például a Maros-parti strand, a Petőfi parki volt bölcsőde épülete vagy a régi városháza egykori tűzoltógarázsa és udvara. A gyerekekre társaival együtt nem csupán felügyelt, de a támogatók jóvoltából ebédet, uzsonnát is készítettek nekik, játékokkal látták el őket és programokat szerveztek nekik a kézműveskedéstől a közös tornán át a kreatív vetélkedőkig.

– Az unokám, Márkó mondta nekem egyszer, hogy rengeteg gyerek csavarog nyáron az ut­cákon, és hogy jó lenne őket összehozni olyan idősekkel, akik szívesen vigyáznának rájuk – mesélte. Így is történt.

Az év embere lett

Az évről évre megrendezett pótnagyitábor aztán lapunk cikkei nyomán hamarosan országos hírnévre tett szert. Úgy emlegették, mint a nagyszülői szeretet és jó szándékú vállalkozók, illetve a helyi ön­kormányzat összefogásának gyümölcsét. Akárhányszor ott jártunk, mindig vidám arcokat láttunk. Meglepő módon a legzsiványabb gyerekek is megszelídültek arra a néhány hétre. Margó nénit az egykori résztvevők ma is mosolyogva ölelik meg, ha találkoznak az utcán. Egyébként aktív éveiben, 46 esztendőn át vendéglátós volt – ennek köszönhetően ismeri mindenki a városban és nyíltak meg előtte a szponzorok ajtói. Bakacsi Pálné pedig fáradhatatlan munkájáért lapunktól három évvel ezelőtt – másokkal együtt – megkapta Az év embere kitüntető címet.

Küzdöttek az életéért

Az, hogy idén már aligha szervez tábort, akkor vált biztossá, amikor néhány héttel ezelőtt rosszul lett. – Otthon takarítottam, ablakot pucoltam, és azt vettem észre, hogy mintha rosszul lennék, zsibbad a karom. Azonnal szóltam Tamásnak, a fiamnak, aki hívta a háziorvost, ő pedig azonnal értesítette a mentőket – idézte fel a drámai pillanatokat. A szirénázó kocsi öt perc alatt kiért, aztán ott még egy órán át küzdöttek az életéért, azért, hogy szállítható állapotba kerüljön. Útban a kórház felé még kétszer újra kellett éleszteni, aztán még egyszer a műtőben is. Egyébként az egyik kórházi nővér megismerte, mert a húga részt vett az egyik nyári táborban, és mindenkinek elmondta, kicsoda. – Onnantól kezdve mindenki Margó néninek szólított, még a főorvos is – emlékezett vissza. Hamarosan vár rá még egy műtét, de addig is igyekszik mindent megtenni a gyógyulásért.

– Ezt nagyon akarom, de annyian aggódnak értem, hogy nincs is más választásom – mo­­solyodott el.

Átadja a játékokat és a bútorokat

Az infarktusnak persze előzménye is volt. Margó néni azt mondta, nagyon megviselte, hogy utolsó táborhelyükről, az Egyesített Népjóléti Intézmény korábbi, nemrég értékesített székházából minden holmijukat át kellett költöztetni egy régi, lepusztult, Teleki utcai polgárházba. Arról volt szó, hogy ez csak ideiglenes hely lesz, találnak majd a tábornak egy alkalmasabbat, de ez ügyben azóta sem hívta őt senki. Most viszont már idő sem lenne megszervezni az új tábort. Amikor hazajött a kórházból, fájó szívvel úgy döntött, nem folytatja. És úgy gondolja, nincs is kinek átadnia a stafétabotot. – Úgy tervezem, a játékokat, bútorokat át fogom adni a kisebbségi önkormányzatnak, amelynek hamarosan felépül a közösségi háza. Ott biztosan hasznát veszik majd – mondta, miközben egy nagy, szomorú sóhajtás kíséretében bezárta a holmik raktárául szolgáló épület kapuját.