2021.06.06. 16:00
A madárfotózás fontos kellékei: les, türelem, pénz és szerencse – Fotók
Négy madarat már biztosan megismerek, miután eltöltöttem közel két órát egy lesben az erdőben két kiváló természetfotós társaságában. Ezek az erdei pinty, a meggyvágó, a fakopáncs és a szajkó. Azt is megtanultam, hogy az igen komoly anyagi ráfordítást igénylő felszerelés mellett a természetfotós legnagyobb barátja a türelem.
20210602 Kistelek természetfotózás erdei itatóban Képen: Tokody Béla ornitológus Fotó: Török János Délmagyarország TJ DM
Fotó: Török János
Én már nem szeretek magamról írni, de most egy kicsit muszáj. Irigylem a hasznos hobbival rendelkező embereket, felnézek rájuk. Nekem csak haszontalan hobbim volt eddig, fel is adtam mindet. A természetfotózást például egyáltalán nem tudtam megérteni mostanáig. A madárfotózást főleg nem. Piszkáltam is kiváló, többszörös díjnyertes kollégámat, Török Jánost, hogy ennyi erővel csirkéket is fotózhatna az udvaron, hiszen, mondom én, minden madár egyforma. De aztán egy napfényes délelőtt megtanultam, hogy nem. János mellett Tokody Béla, a Magyar Madártani Egyesület megyei titkára volt annyira türelmes, hogy maga mellé vett egy Ópusztaszerhez közeli erdő egyik lesében.
Megreccsen a láda
A les Gera Istváné, ő kísért ki minket. Aki még nem látott ilyet, az egy egyszerű falemezből készült apró fészert képzeljen el, amiben két műanyag szék fér el, falán úgynevezett detektívüveggel, amin nem lát be a madár. Előtte itató, beszállófa, a megfelelő helyeken magok, ezek vonzzák majd ide a madarakat. – Sokat kell ülni.
A türelem nagyon fontos a lesfotósok számára.
A lest megfelelő szakértelemmel kell telepíteni, ismerni kell a környéket, a madarakat, és a fényekkel, a fényképezéssel is tisztában kell lenni. Egy kezdő is kijöhet, beülhet a kész lesbe. Többen kínálnak fotózási lehetőséget – magyarázza Tokody, míg nagy nehezen beülünk hárman a két főre tervezett lesbe, ahol Jánosnak már csak egy ládán jut hely, ami fájdalmasat reccsen és vészesen hajlik alatta. Hamar helyet cserélünk, miután elkészítem kiváló fotómat telefonnal, amint a két kiváló szakember a mobilját nyomkodja a les sötétjében.
Kiapad a pénztárca
Mielőtt még hirtelen felgyorsultak volna az események, mert így történt végül, van időnk megbeszélni a természetfotózás lényeges elemeit. Ezek a pénz, türelem, felszereltség és a technikai tudás. – Szerencsén is múlik – teszi hozzá gyorsan Tokody, majd a fotózás technikai és anyagi szükségletéről esik szó: alsó hangon egymillió forint. Egy normális cucc esetében kétmillió a váz, csak a gép és még ugyanannyi az objektív.
Jön a madár!
– Most várunk csöndben – suttogja János. – Meddig? – kérdezek vissza.
– Néha két órát, néha tíz percet. Volt, hogy kifogtuk, nem volt egy perc szünetünk se, úgy jöttek egymás után. Egyszer így, egyszer úgy – foglalják össze fotóstársaim. Egy darazsat gyorsan sikerül fotóznia Tokodynak, biztos, ami biztos alapon, aztán nagyon hirtelen felgyorsulnak az események. De előtte még muszáj volt feltennem a kérdést, hogy mégis mi abban az érdekes, ha mindig ugyanazokat a madarakat fényképezi az ember.
– Mindig lehetnek érdekes jelenetek, verekedés például, összevesznek a madarak az élelmen. Vagy nem fúj a szél, és a sima víztükör művészien megduplázza a madarat. Vannak lenyűgöző pillanatok – mondják.
Fürdeni jött, nem modellkedni
János és Béla a hang alapján tudja, milyen madár érkezésére lehet számítani.
– Itt van, itt van – suttogják izgatottan, majd megjelenik az első madár, egy erdei pinty. Ő még nem okoz túl nagy izgalmat. – Másszál már be középre – próbálja instruálni a madarat János, majd megállapítja, csak fürdeni jött, nem modellkedni. Érkezik még egy cinke, majd az itató szélére leszálló meggyvágó okoz izgalmat. Itt már úgy kattogott a két gép, mint amikor nagyon híres ember érkezik a kisvárosba. – Szerencsénk volt, jött egymás után három – mondja Tokody, és még hol a vége. A nap sztárja, a fakopáncs táplálékért jött, hosszan kopácsol a kihelyezett fán, de a hátát mutatja, nem akar megfordulni. Érkezik egy másik. – Maradjunk most csöndben, ha idejön, bunyó lesz, az jó lesz, és mehetünk haza – mondja János, de nem így lett.
Van benne valami
Lesfotós kirándulásom végére a szajkó tette fel a koronát, amit János szerint minden madár utál, mert agresszív és kirabolja a többi madár fészkét. A gonosz szajkó épp csak megmutatja magát, és rebben is tovább. Mi pedig hazaindulunk. Nem lettem madárrajongó természetfotós, de azt el kell ismerni, hogy van abban jó adag romantika, amikor az ember az állatoktól rejtve beleshet az erdő mindennapjaiba és a madarak életébe.