A természet és az emberek kegyeltjei: a hagyásfák

A magyar Néprajzi Lexikon azt írja, a hagyásfa hasznos gyümölcsöt termő fa (vadalma, vadkörte, berkenye, som, szelíd gesztenye, mogyoró stb.), melyet erdőirtás alkalmával meghagynak, hogy a szántóföldeken, legelőkön, utak mentén, mezsgyéken tovább teremjen.

Arany T. János

A hagyásfákat a napfény jobban éri, más fák nem nyomják el őket, a lombjuk alatti földet a pihenő állat megtrágyázza, törzsüket simára dörzsöli, s így a kártevő rovarok elpusztulnak.

Ez azonban számunkra most nem mérvadó, annál inkább a Pallas Nagylexikonban olvashatók, mely szerint a szélerdők levágása alkalmával sok esetben a vágás területén egyes fákat oly célból hagynak meg, hogy a következő vágásforduló végéig ezek erőteljes, értékes fákká növekedjenek.

Hagyásfa. Amellett, hogy árnyékot ad, szép is, és fel is lehet mászni rá egy gyors pihenő alatt a Zemplénben útban a regéci várhoz. Fotó: Arany T. János

Ez történt a Zemplénben is ezzel a bükkel. Megyünk-megyünk hegynek föl, árkon-bokron, hegyen-völgyön át a tűző napon és egyszer csak egy ilyen mesebeli látvány tárul a szemünk elé. A fa praktikus előnyei, kiterjedt lombkoronája miatt hűvös van alatta, akad egy kevésbé hasznot hajtó is, mégpedig az, hogy szép.

Mintha egy szabályos kör közepén állna ez a magányos fa a Zempléni-hegységben, a regéci várhoz vezető túraútvonalon. Mi mást is lehetne vele csinálni a csodálat mellett ha még fiatal az ember, mint megmászni és pózolni néhány fotóhoz.