Rákkeltő anyagot is kevertek a paprikához, tudd meg itt, mi volt az

Sánta Józsefné, született Kéri An­­na „röszkeszentmihály” te­leki paprikakofa szeptember 8-án feljelentést tett a szegedi rendőrbíróságon, hogy neki Papp Mátyás röszkei paprikatermelő és felesége hamisított paprikát adtak el a Valéria téri piacon – írta meg a Délmagyarország 1912 januárjának elején. A paprikahamisítás nem az utóbbi évtizedekben jött divatba, derül ki lapunk első évtizedeinek írásaiból, de hamisítottak más élelmiszereket is. Az akkori módszerekről is képet kaphatunk a sajtóból. A röszkei termelő, akit végül egyhavi le­­­töltendő fogházbüntetésre ítéltek, paprikafukszinnal mérgezte a termést.

A fukszin

A fukszin egy gyúlékony, laboratóriumi vegyszer, melynek a Carl Roth GmbH biztonsági dokumentuma szerint rákkeltő hatása lehet, amennyiben a szervezetbe kerül. A leírás szerint ilyen hatásai lehetnek hosszú és rövid távon: Methemoglobinémia, Fejfájás, Szívritmuszavarok, Vérnyomáscsökkenés, Légszomj, Görcsök, Cianózis (a vér elkékülése).

„A hamisítást úgy eszközlik, hogy még csöves állapotban rászórják a fukszint a paprikára, azt úgy megőrlik, és kész a hamis paprika. Ezzel az eljárással ugyan nem lesz több a paprikamennyiség, de színre szebb és tetszetősebb, és mint príma minőségű paprika jobb áron lehet eladni.”

Korpa és téglapor

Ez csak egy volt a módszerek közül. 1914. június 19-én arról a gyakorlatról írt lapunk, hogy a Spanyolországból behozott rossz minőségű paprikát keverik össze a termelők a szegedivel.

„...kis kikészítés, hamisítás és magyar paprikával ke­­verés után, mint magyar és különösen mint szegedi paprikát viszik ki a nemzetközi forgalomba, sőt elárasztják vele Magyarországot is az ilyen módon csinált magyar paprikáival.”

1918-ban a Kalocsához közeli Géderlakon kor­­pával csaltak a termelők. Az fehér volt, így megfestették, de mivel nem volt elég fényes, be is olajozták: így már el tudták sózni minőségi paprikaként. Téglaporral, írta meg lapunk, akkor már tíz éve nem hamisították a környékbeli termést.

Víz a tejben

Rengeteg volt a panasz a tej hamisítására is. 1911. november 5-i a cikk, amiben az áll: „A lelkiismeretlen hamisítók, amíg egyrészről kü­­lönféle ürügyek alatt a fogyasztó közönséget a tej árának emelésével kiuzsorázzák, addig másrészről a leggaládabb módon törnek a közönség egészsége ellen, meghamisítván a tejet lefölözéssel, vagy bőséges vízmennyiséggel.” Ezzel, emelte ki az újságíró, beteggé teszik a gyerekeket, megmérgezik a súlyos betegeket. Vizezték ebben az időben a bort is, de szokásban volt a ma ismert eljárás is, miszerint sok olcsó olasz lőrét kell behozni az országba, és azt összekeverni a magyar borral. Ezeket „Hamisítva hozták már Magyarországba is. Annyi volt bennük a festék, hogy a poharat is megfogták.”

Gipsszel kevert liszt

1912-ben kezdett el működni Szegeden a vegyvédelmi intézet, ami sokat segített a hamisítás elleni küzdelemben. Ez a rendőrségi statisztikákban is tükröződött: míg 1911-ben 88, 1912-ben már 607 esetet jegyeztek fel. Az intézet 1916-os jelentése szerint az előző évben leg­gyakrabban tej, liszt és paprika minősége kapcsán merült fel kifogás, amit a vizsgálatok is igazoltak. A lisztnél, írtuk meg 1929 decemberében, legtöbbször összekeverik a finomabb és kevésbé finom minőségűt – felütik burgonyakeményítővel, rozs-, bab- és árpaliszttel. „Lelketlen emberek még ásványi alkatrészekkel is. Már gipszet, krétát, sulypátot is találtak a lisztben, amely anyagokkal az áru súlynövelését célozták.”