Kitartanak a makói postagalambászok

A legrégebbi civil szervezet Makón alighanem a postagalambászoké: valamikor az 1930-as években alakult, tehát csaknem száz esztendős. Tagjai a hétvégén azért jöttek össze, hogy a fehér asztal mellett értékeljék az elmúlt évben elért eredményeket. Mint az elnöktől, a földeáki illetőségű Dabis Istvántól megtudtuk, most 27 tagjuk van, köztük néhányan a környékbeli falvakból, de valaha ennél sokkal többen is voltak.

Időigényes és drága sport ez, így egyre kevesebben művelik.

– Kevés köztünk a fiatal, egyre magasabb az átlagéletkor – teszi hozzá. Ő maga egyébként akkor kezdte, amikor nyugdíjba vonult: eredetileg a fia galambászkodott, de ő elköltözött, a madarak meg itt maradtak. Ez 2009-ben történt. Most mintegy 200 galambja van; padláson, illetve galambdúcokban tartja őket. Tenyészti is őket, válogatja a legjobbakat és szaporítja.

Ami a versenyeket illeti, azok úgy zajlanak, hogy a madarakat csoportosan, ketrecekbe zárva teherautó viszi az indulóhelyre, az ország másik végébe, vagy akár külföldre, például Cseh- vagy Németországba, és a szárnyasok gazdái itthon várják, melyiküké ér haza előbb. Ilyenkor azért száguld az emberben az adrenalin.

– Ritka, hogy mindegyik hazaér. De egy jó postagalamb akár ezer kilométert is lerepül egy nap alatt, akár leszállás nélkül – tette hozzá.

A hétvégi találkozón díjazott legjobb versenyző csapatversenyben az egész éves teljesítmény összegzése alapján Bakai Imre lett. Sorban őt Pintér György, Vári László, Víg János és Balogi István követte.